Cirkusznak nevezte Liviu Dragnea és utána Viorica Dăncilă is a #ȘîEu jelszóval meghirdetett március 15-ei tiltakozást, amely országszinten tízezreket mozgatott meg. Románia autópályákat kér – ezt próbálták tudatosítani a helyben topogásba belekeseredett emberek az illetékes vezetőkkel, ám csak egy újabb orrbavágást kaptak: sztráda helyett egy azzá fejleszthető körgyűrűt, annak is csak az elkezdését, ami már vagy két évtizedet késett.
Szégyenkezésnek a tüntetés címzettjei azonban nyomát sem mutatták, ellenkezőleg: a szociáldemokrata párt elnöke és az útmutatásait gondolkodás nélkül követő kormányfő lehordta azokat a polgárokat, akik kötelességeikre merték emlékeztetni választottjaikat. Nem voltak tekintettel arra sem, hogy a legelhanyagoltabb országrész, Moldva lakói mindeddig hűségesen rájuk szavaztak.
A szociáldemokraták arroganciája a két korrupciós perben is börtönre ítélt, ezek letöltése miatt visszavonult Adrian Năstase volt kormányfő idejében kezdett nagyon bosszantó lenni. Az általa felmagasztalt utód, Victor Ponta pedig ezt fokozta fel annyira, hogy végül csúfosan elveszítette a 2014-es elnökválasztást. Akkor úgy tűnt, hogy Dragnea megtanulta a leckét, és a visszafogottabb modornak köszönhetően aratott „történelmi” győzelmet a 2016-os parlamenti választásokon – azóta viszont minden eszközzel próbálja lejáratni magát. És ha rohamosan zsugorodó népszerűségét nézzük, ez sikerült is neki.
A kormányzás már az elején balul alakult, azóta is botrány botrányt ér, az ígért jólét ellenben egyre késik. Akárcsak az autópályák.
Romániának ma mindössze 806 kilométernyi autópályája van, és bárhogy igyekszik ezért az alulteljesítésért az SZDP másokat okolni, nem megy: a legtöbbet ez a párt volt hatalmon, és ennek a pártnak a sokszor minden szakértelem nélkül tisztségekbe ültetett emberei azok, akik nem végezték el a munkájukat. Nézzük csak az utóbbi hat évet: 2012-ben 140 kilométernyi autópályát adtak át, 2013-ban 108-at, 2014-ben 50-et (ezek nagy részét az előző, jobboldali kormányok indították el), 2015-ben 46-ot (ám emellett kivontak a forgalomból 22 kilométert, amit 2014-ben olyan minőségben adtak át, hogy újjá kellett építeni), 2016-ban egyet sem (!), 2017-ben az előző évben befejezett 15 kilométert, tavaly 60 kilométert (a centenáriumra ígért 100-ból), az idénre 180-at ígérnek, de ebből legjobb esetben is mindössze 118 lesz meg. Holott folyton azt halljuk, hogy a legjobban fejlődő gazdaság a miénk – mármint Bukarestből. Brüsszelből azt, hogy nincsenek tervek, a 2014-ben kezdődő és jövőben végződő uniós költségvetési ciklusban infrastrukturális beruházásokra rendelkezésére álló keretből igen-igen kevés pénzt tudtunk lehívni.
Ez pedig nem a polgárok, az autópályát követelő vállalkozók, orvosok, színészek, tanárok, sportolók, pincérek, szobafestők és mások feladata: ők a maguk dolgát elvégzik, és adót fizetnek az államnak – azért, hogy építsen, nem azért, hogy szembeköpje azokat, akikből él.
Demeter J. Ildikó / Háromszék