Zürichi levéltári kutatómunkám során bukkantam az 1989-es romániai forradalomhoz, más néven a revolúcióhoz vezető út kezdeti szakaszáról tudósító német nyelvű cikkek sokaságára. Az 1987. december 1-e és 1988. október 6-a között kelt sajtóközlemények és tudósítások sorából jól követhetően kibontakozik az események láncolata, mely végül a több mint ezer halálos áldozatot követelő, legvéresebb kelet-európai rendszerváltással és a rettegett román diktátor, Nicolae Ceaușescu 1989. december 25-én történt kivégzésével végződött.

Az 1989-es romániai forradalomhoz vezető út a német nyelvű sajtó tükrében 1987-1988 (Első rész)

Karikatúra a romániai németek kiárusításáról

Egy sajtóközleménnyel kezdődött

A Német Evangélikus Egyház (Evangelische Kirche in Deutschland) által több mint száz éve működtetett, tekintélyes Evangélikus Sajtószolgálat (EPD, epd.de) 1987. december 1-én részletes közleményben tudatja a hírt: ellentét alakult ki Antonie ortodox metropolita és Tóth Károly, a magyarországi Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke között. Antonie metropolita a hivatalos román történetírásnak megfelelően kijelentette, hogy Erdély lakossága eredetileg román, aminek Tóth Károly püspök ellentmondott. A sajtóközlemény időpontjának pikantériája, hogy december 1-je Románia legnagyobb nemzeti ünnepe. 1918-ban ezen a napon tartották a magyarországi románok gyulafehérvári nemzetgyűlésüket, ahol a megjelent 1228 küldött kinyilvánította azon szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros – összesen 26 történelmi vármegye – csatlakozzon a Román Királysághoz (rubicon.hu).

A metropolita véleménye szerint továbbá Romániában minden lakos a saját anyanyelvén tanulhat. Tóth Károly püspök ennek ugyancsak ellentmondott, tények és számok sorával támasztva alá álláspontját: az egyetlen magyar tanítási nyelvű egyetemet, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet 1959-ben megszüntették (ill. egyesítették a Victor Babeş Tudományegyetemmel, jelentősen korlátozva a magyar nyelvű oktatást – a szerző), a magyar középiskolák száma 1946 és 1971 között 184-ről 71-re csökkent, az általános iskoláké 1956 és 1980 között 1515-ről 1276-ra, Moldvában összesen 146 magyar nyelvű általános iskolát zártak be. A püspök azt is felrótta, hogy a romániai iskolákban mindennapos a magyar diákok és tanárok hátrányos megkülönböztetése, továbbra is napirenden van magyar oktatási nyelvű iskolák bezárása, és folyamatos az egyházi élet akadályozása.

Jövő év, azaz 1988. január 21-én a Berner Tagwacht hírt ad 347 magyar értelmiségi Für Lajos történész, későbbi honvédelmi miniszter házából a román néphez címzett nyílt leveléről, melyben  az aláírók Ceaușescu rendszerét diktatórikusnak nyilvánítják és tiltakoznak az elnyomás ellen. Tíz nappal később 80 fő részvételével fáklyás felvonulást rendeznek Zürichben a Ceaușescu-rezsim ellen. Február közepén az Erdélyben elnyomás alatt élő magyarokról ír a Süddeutsche Zeitung. Március 3-án Tempfli Imre alsóhomoródi (Szatmár megye) katolikus lelkipásztor eltűnését a Securitatéval, a román kommunista diktatúra gyűlölt titkosszolgálatával hozza összefüggésbe a Neue Züricher Zeitung (NZZ). Európa legnagyobb hírújságainak egyike, Németország legbefolyásosabb és legolvasottabb lapja, a Der Spiegel ugyanekkor tényként közli: Kádár János és Ceaușescu készen áll a nyílt konfliktusra. A hónap végén már az egyre növekvő, Magyarországra irányuló romániai menekültáradatról ír a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ).

Az 1989-es romániai forradalomhoz vezető út a német nyelvű sajtó tükrében 1987-1988 (Első rész)

50 ezres tüntetés a Hősök terén

Vezető nemzetközi hírré válik Ceaușescu terrorállama és a romániai kisebbségek helyzete

1988 márciusában egyre több romániai menekült érkezik Magyarországra. A német nyelvű sajtóorgánumokban ekkor válik kiemelt témává az ügy. Ez év őszéig szinte naponta adnak hírt az eseményekről. Térképeket közölnek Erdélyt külön régióként mutatva, vagy Magyarországot az 1940-1944-es határokkal ábrázolva, sőt egy helyütt 1940-1947-es határokat írnak. 2,3 millió, olykor 2,5 millió romániai magyarról tudósítanak, miközben közlik a hivatalos másfél milliós román adatot is. A Romániában élő német nemzetiségűek számát ekkor még 230 ezer főre becsülik. Számuk ma pontosan az akkori 1/23-ad része, 10 ezer fő körüli.

Különös 2018-ban olvasni, hogy a harminc évvel ezelőtti német sajtó teljes egészében a ma is uralkodó magyar nemzeti, keresztyén, konzervatív narratíva nyelvén szólal meg. Egy-két, hibahatáron belüli kivételtől eltekintve mindig erdélyi vagy romániai magyarokról írnak, sosem románokról vagy magyar származású románokról, amire pedig a L’Hebdo című francia lapban sajnos találunk példát. A híradásokban minden különösebb szépítgetés nélkül, a maguk valóságában írnak a szereplőkről, eseményekről. Mai szemmel olvasva szokatlan ez a politikai korrektség előtti világ. Elszoktunk tőle.

A konfliktus kiéleződik

Április végén a FAZ arról tudósít, hogy Budapest gondban van a menekültek miatt. A gyakran  életük kockáztatása árán a zöldhatáron át érkező erdélyi magyarok segítésében példamutató módon  élen jár a Magyarországi Református Egyház. Ahogy a Der Bund később írja, a budapesti rákosszentmihályi református gyülekezetben hozzák létre az első fogadótábort Magyarországon. Az NZZ május 10-én ír először Ceaușescu falurombolási tervéről, melyet ha „eredményesen” végrehajtanak, Románia 13 ezer falujából mindössze ötezer marad meg jelenlegi állapotában. Ceaușescu semmi rosszat nem lát ebben. Falurombolás helyett szisztematizálásról beszél, melyet szociális vívmánynak gondol, célja pedig a falun élők életkörülményeinek javítása és a még nagyobb egyenlőség megteremtése az országban. Nem mellékes szempont szerinte továbbá a mezőgazdaság átfogó modernizálása sem, valamint az újabb területek bevonása a földművelésbe (ez egyébként a már művelés alatt álló földterület nagyságához képest mindössze 3,5% többletet jelentene). A szisztematizálás során természetesen elsőbbséget élveznének Erdély többségében vagy kizárólag magyarok, szászok és svábok lakta falvai.

Az 1989-es romániai forradalomhoz vezető út a német nyelvű sajtó tükrében 1987-1988 (Első rész)

Karikatúra a romániai magyarok és németek eltakarításáról

Június 23-án újabb EPD sajtóközlemény lát napvilágot, miszerint Magyarországon belpolitikai válságot okoz a húszezresre nőtt romániai menekültáradat. Pár nappal később, 1988. június 27-én az események elérkeznek ahhoz a mérföldkőhöz, ahonnan nincs többé visszaút. A point of no return-t a budapesti Hősök terén rendezett tüntetésen békésen demonstráló kritikus tömeg fellépése jelenti. A legóvatosabb becslések szerint is legalább 50 ezer ember tiltakozott a falurombolás és Ceaușescu diktatúrája ellen. Nincs olyan német nyelvű lap, ami ne számolna be részletesen a történtekről. Az optimista hangulat azonban hamar elapad. Három nappal később hidegzuhanyként éri a közvéleményt a hír: Ceaușescu azonnali hatállyal bezáratja Magyarország kolozsvári főkonzulátusát, 48 órát hagyva az alkalmazottaknak, hogy elhagyják az ország területét.

Július 1-jén kelt sajtóközleményében már arról tudósít az EPD, hogy Románia egyoldalúan lezárta határátkelőit Magyarország felé, az onnan érkezőket, köztük a turistabuszokat visszafordítják. A román határövezetben éjjelre kijárási tilalmat léptetnek életbe és bezárják a Bukaresti Magyar Kulturális Intézetet. Nemcsak a magyar közvéleményt éri meglepetésként a goromba és aránytalan román válasz a budapesti tüntetésre, hanem a politikai elitet is. Várkonyi Péter külügyminiszter váratlanul Prágába utazik, talán közvetítést kérve az egyre bonyolódó konfliktus megoldásához. Románia eközben belügyeibe való beavatkozásra hivatkozva élesen elutasít minden magyar és nyugati kritikát.

Az 1989-es romániai forradalomhoz vezető út a német nyelvű sajtó tükrében 1987-1988 (Első rész)

A point of no return, tüntetés a Hősök terén

Július első napjaiban Grósz Károly miniszterelnök Moszkvába látogat, ahol Mihail Gorbacsov fogadja. Grósz ekkor alig egy bő hónapja tölti be a miniszterelnöki funkciót. Elődjét, az 1956 óta, tehát 32 éve hatalmon lévő 76 éves Kádár Jánost megromlott egészségi állapota miatt május 22-én visszaléptették MSZMP főtitkári pozíciójából. A szocialista egypártrendszerben a párt főtitkára volt az ország tényleges vezetője, aki egyes esetekben a miniszterelnöki címet is birtokolta. Kádár megüresedett székébe az 58 éves Grósz Károly, akkori minisztertanácsi elnök ült. A Szovjetunió elnökével való találkozón természetesen a magyar-román konfliktus is terítékre kerül, melynek ellensúlyozásául Grósz pozitív példaként hivatkozik a csehszlovákiai magyarság helyzetére.

Az 1988 nyarán már négy hónapja elülni nem akaró nyugati sajtóvisszhang után végre megérkezik az első magas szintű állami reakció is. Az osztrák külügyminiszter jegyzéket ad át a bécsi román nagykövetnek, amelyben tiltakozik a falurombolás ellen, tudósít az NZZ július 5-én. A romániai helyzet abszurditását jellemzi, hogy egyes lakosok az ország 711 km hosszan keleti határát képező Prut folyón keresztül próbálnak menekülni nem máshova, mint a Szovjetunióba (ma Moldovai Köztársaság). Ott azonban zárt kapukra találnak, a földkerekség legnagyobb országa visszafordítja a menedékkérőket. A nyugati nyári uborkaszezont Ceaușescu újabb váratlan bejelentése töri meg július második felében: augusztus 15-ig kijelöli az új mezőgazdasági központok helyét, ezáltal meghatározva a szűkebb régiókat is, ahol megkezdik a szisztematizálást, magyarul a falurombolást. Az eset jellemző sajátossága, hogy az embertelen terv végrehajtásáról már 14 évvel korábban, 1974-ben megszületett a politikai döntés. Úgy látszik, másfél évtized elteltével a Cotroceni-palotában megérett az idő a cselekvésre.

Képek: NZZ, FAZ, Süddeutsche Zeitung, Der Bund, Berner Tagwacht, Der Spiegel, Zürichsee-Zeitung

Ferkó Zoltán, Svájc – Zürich

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük