Gyurcsány Ferenc a DK tisztújító kongresszusán 2015. február 21-én
Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

Nem találok észszerű magyarázatot az MSZP múlt heti bejelentésére, miszerint a párt a választásig lényegében lemond a hatalom ellenőrzésének parlamentáris eszközeiről. Így nem támogat országgyűlési vitanapra irányuló kezdeményezést, nem fordul a „fideszes” Alkotmánybírósághoz vagy az államfőhöz. Ezzel nemcsak a saját kezét köti meg, hanem a teljes ellenzék mozgásterét is szűkíti. Az erőviszonyok és a Fidesz agresszív politikája eleve megnehezíti, hogy a hagyományosan rendelkezésre álló eszközök éles fegyverré váljanak az ellenzék kezében, de a meglévő lehetőségekről való lemondás így sem látszik célravezetőnek. Hiába érvelnek a szocialisták a rendszer teljes elutasításával, a parlament és a jogállam puszta díszletté silányításával, lépésük üzenete Botka László visszalépésének árnyékában egészen más. Az MSZP – elveszítvén maradék esélyét is arra, hogy valamifajta kormányváltó erő irányítója legyen – immár a túlélésért küzd, s éppen a Fidesz nyúl a hóna alá. Őfelsége ellenzékének szerepe ez: fogatlan, a hatalomra veszélytelen szerveződés, amellyel a kormánypárt – kivételes kegy – most már vitára is hajlandó.

Nagyjából az új alaptörvény elfogadása óta hajtják a mókuskereket az oppozíció pártjai, kormányellenes mozgalmak és értelmiségiek: Orbán Viktort a rendszer keretein belül próbálják-e legyőzni, vagy kilépve belőlük? A két szélső pont: a Gyurcsány-párt a parlamenti munka bojkottját választotta, az LMP az Alkotmánybíróság feltöltéséért különalkut kötött a Fidesszel. Az ellenzék gyakran illegitimnek nevezi az egész új alkotmányos berendezkedést – amely fülkeforradalom ide, retorikai patronok oda, ironikus módon nagyrészt megegyezik a 2010 előttivel –, ám a teljes kivonulásra nem szánja el magát. Való igaz, hogy a Fidesz–KDNP erőből szavazta meg az alaptörvényt, amelynek megalkotásáról hallgatott a 2010-es kampányban. De a felhatalmazása formálisan megvolt rá. Az ellenzék részéről meddő és álságos ezt a kérdést napirenden tartani, illetve a valóban szűkülő lehetőségekre hivatkozni, miközben az elmúlt években egyszerűen elmulasztották, elszabotálták azt az aprómunkát, ami nélkül a politikában nincs siker. Erről megfeledkezni végzetes tévedés. (Amikor ellenzékről beszélek, szükségképpen pontatlan vagyok, az ítélet nem vonatkozik azonos mértékben a kormánnyal szemben álló pártokra.)

Ha ezt a munkát elvégzik, akkor ma nem állna oly tanácstalanul a változást akarók tömege, amikor azzal a kérdéssel szembesül: mégis mi történne az országgal, ha borul a papírforma, és Orbán Viktornak tavasszal távoznia kell? Az elutasításnál, a protesthangulatnál nincs erősebb választói érzelem, de pusztán ennek felkorbácsolására építve most aligha ér célba az ellenzék, hacsak nem követ el valami kapitális hibát a Fidesz. Potenciális támogatóit továbbra is az összefogás/külön indulás témájával traktálja a baloldal, amelynek zaja a programról szóló üzeneteket is elnyomja, már ahol vannak egyáltalán ilyenek. Ahol pedig magabiztosan programot hirdetnek, mint legutóbb a Momentumnál, mintha épp a nagyotmondással próbálnák elfedni az emlegetett aprómunka, tapasztalat és alázat hiányát.

Nem kétséges, a szintén egyoldalúan átírt választási szabályok is számtalan csapdát rejtenek az ellenzék számára. Ám nem látom be, miért lenne szükségszerű, hogy ezekbe az érintettek bele is sétáljanak. A nem elkötelezetten kormánypárti, jelenleg bizonytalan szavazó keresi azt a pártot és helyben azt a jelöltet, amelyről, akiről el tudja hinni, hogy valóban akarja a változást, és van pozitív mondanivalója a jövőről. Fél évvel a választás előtt az egyik, korábban igen fontos szereplő minden jel szerint kijelentkezett ebből a versenyből.

A képviselet nélkül maradt baloldali szavazó biztos lehet abban, a neoliberális Gyurcsány Ferenc nyerhet a helyzeten néhány százalékot, ám Orbán Viktort ő már soha nem fogja legyőzni.

Ha kicsit is, de tisztul a kép.

Szerető Szabolcs / Magyar Nemzet

6 hozzászólás

  1. hÍMES TOJÁS

    Ezért most Szerető Szabolcs nyafogásait olvashatjuk.
    Idézet: “Az ellenzék gyakran illegitimnek nevezi az egész új alkotmányos berendezkedést – amely fülkeforradalom ide, retorikai patronok oda, ironikus módon nagyrészt megegyezik a 2010 előttivel –, ám a teljes kivonulásra nem szánja el magát. Való igaz, hogy a Fidesz–KDNP erőből szavazta meg az alaptörvényt, amelynek megalkotásáról hallgatott a 2010-es kampányban. De a felhatalmazása formálisan megvolt rá.”
    Szerető Szabolcs elmélkedését olvasva a partra sodródott hal jut eszembe. Mert a nem szárazföldi lénynek meg kell próbálnia túlélni a szárazföldi létet. Szerető Szabolcs ugyanis régi munkatárs a Nemzetnél, aki a kormány politizálásával egyetértő korszakban is a lapnál dolgozott. (Vagyis ugyanarról a témáról egy másik nézőpontból is írt már.) De aztán követve Simicskát vállalta, hogy hitet tesz az új irányzatú lapnál. Vagyis Ő a lap helyben maradt áldozata. A fenti írásából nekem semmi más nem derül ki, csak az, hogy a saját jelenlegi helyzeténél nem ismer nehezebbet. Hiszen kénytelen leírni az idézettekhez hasonló mondatokat, hülyeségeket. Miközben maga is tudja, hogy ennek a fenti “dolgozatnak” se füle, se farka!

    Tóducz beírására reagálva – nehéz azt elképzelni manapság, hogy amibe folyamatosan pénzt pumpálnak, az “elhaljon”. Tehát az ellenzék “elmúlása” valószínűtlen.
    Mivel a “belföldi” pártellenzék 2010 óta nagyon “zsenge”, ezért a magyarországi média globalista szárnya is politikai feladatok elvégzésére vállalkozik, És az erős belföldi ellenzéki média mellett (mely naponta közölni tudja rajongóival, hogy az “orbáni diktatúra” éppen tetőz!), még ott van a külföldi Orbán ellenes média, és ott van Orbán legerősebb ellenzéke a brüsszeli globalista vezérkar és azok beosztottai. Tehát gyakorlatiasan szemlélve az ellenzéket jól láthatóan mögötte pénz formájában nagy erő halmozódott fel. Nagy a nyomás Brüsszel felől. Ma már nem lehet kétséges, Soros csapata a migráció eszközével csapást akar mérni Európára. Ezért a teljesen amorális, hiteltelen magyarországi ellenzéket is kistafírozzák.

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves hÍMES TOJÁS, mind stafírozhatja kintről őket bárki, ha a benti választó másként gondolja. Tessék követni a közvélemény kutatásokat, ne csak a fotelból festeni az ördögöt a falra.

      Válasz
      • hÍMES TOJÁS

        Eszemben sincs nem létező ördöggel riogatni.
        Most kedvezőek a népszerűségi mutatók. De ennek a teljesen széllel bélelt ellenzéknek is rengeteg híve van!
        1. az emberek hajlamosak felejteni. A felejtés az ellenzéket szolgálja. 2. Minél hosszabb ideig kormányoz valaki, anál több hibát halmoz fel. Ez is fix!
        Tehát semmi ok az ellenzék elmúlásáról ábrándozni.

        Válasz
        • Tóducz

          Kedves hÍMES TOJÁS, továbbra is tetszik mellőzni a közvélemény kutatások eredményeit beírásaiban. Tisztelettel.

          Válasz
    • Ginko

      Kedves hÍMES TOJÁS !

      A Feco bazsevál ön meg táncikál ?

      Válasz
  2. Tóducz

    Bátran előre az elmúlásba ellenzék!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.