Fotó: observator.tv

Klaus Iohannis gondolkodás nélkül nevesítette az SZDP miniszterelnök-jelöltjét, el sem játszotta, hogy dilemmázna.

Hipp-hopp, alig egy órával azután, hogy meghallgatta a parlamenti pártok javaslatait, szűkszavúan közölte: „Figyelembe véve minden érvet és a parlamentbeli konkrét helyzetet, úgy döntöttem, adok még egy esélyt az SZDP-nek, és kinevezem az általuk jelölt személyt, Viorica Dăncilăt”.

Nem fogalmazott meg javaslatokat, esetleges fenntartásokat sem, ezúttal még a korábbi kis ejnye-bejnye is elmaradt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. És különösebb magyarázattal sem szolgált, hogy „alapos mérlegelés” után miért jutott erre a döntésre.

Egyetlen érve, a stabilitás gyors helyreállítására vonatkozó is dugába dőlt, hisz az SZDP most, hogy zöld utat kapott, nagyon ráérősen alakítgatja az új kormányt. Tíz nap múlva dönt a párt, majd valamikor február elején szavaz a parlament.

Iohannisnak nem volt igazán mozgástere a frissen kirobbant válság rendezésére. Előrehozott választásokat követelt ugyan az ellenzék, de elvárásuk technikailag majdnem kivitelezhetetlen. Ha visszautasítja Dăncilă kinevezését, még elfogadhatatlanabb jelölttel áll elő a kormánykoalíció, és felfüggesztését is kockáztatja – az elmúlt napokban többen meglebegtették ezt a szociáldemokrata nagyágyúk közül –, s az egy hónap alatt, míg Tăriceanu veszi át ideiglenesen helyét a Cotroceni-palotában, megtörténhetett volna a nagy tisztogatás, megszabadultak volna a kényelmetlen emberektől, és kihirdették volna az összes, számukra oly égetően fontos törvényt. Igaz, helyén maradásával is legfennebb csak hetekre, hónapokra odázhatja el mindezt...

Mégis valószínű, nem ez volt a döntő érv mostani, habozás nélkül megtett lépése mellett. A jövő év végére készül már, és úgy érezheti, minél inkább bizonyosságot nyer, hogy az SZDP képtelen a felelős kormányzásra, annál jobban nőnek újraválasztásának esélyei. Egy vértelen bábminiszterelnök Iohannis érdekeit szolgálja.

Magyar szavazóit már régebb és több ízben elárulta Klaus Iohannis, s most bizony fityiszt mutatott román támogatótábora jelentős részének is. Nemcsak a politikusoknak – az ötlettelen, tehetetlen ellenzék nem is nagyon érdemel mást –, de mindazoknak, akik pár százas, ezres vagy százezres tömegekben egy éve tiltakoznak az igazságszolgáltatás lefejezése ellen, akik mindeddig egyetlen szövetségesüket látták az államfőben a velejéig romlott politikai osztállyal szemben.

Az elnökben, aki most fenntartások nélkül kormányfőnek nevesített egy olyan politikust, kinek eddigi tevékenysége csúcsát jelentette, hogy az Európai Parlamentben gyalázta az igazságügyi törvények ellen tüntetőket. Márpedig ez a valós demokráciára áhítozó, korrupciómentes Romániát álmodó réteg – akárcsak a magyarok – nehezen felejt, és még nehezebben bocsát meg.

Egy gyenge, harcra rest, vízió nélküli, bársonyszéke kényelmébe és a taktikázásokba beleveszett elnök újraválasztása nem lehet opció számukra.

Farkas Réka / Háromszék