Igazán öröm azt látni, hogy a székely-magyar szempontból Háromszék belső szórványaként is számontartott székföldi Előpatak községhez tartozó két településen a jelek szerint minden apró-cseprő helyi problémát sikerült megoldani, és így az önkormányzat képviselő-testülete szintet léphetett, és végre egy igazán égető külpolitikai kérdésben is letehette a garast, éspedig a Moldovai Köztársaságnak Romániával történő egyesülése kapcsán.
A hét elején ugyanis a község döntéshozói nagy egyetértésben fogadták el a két ország egyesülését támogató – természetesen csakis szimbolikus – nyilatkozatot, amely állítólag a két államban élő románság óhaját fejezi ki. A vonatkozó tervezetet egy liberális képviselő terjesztette be azzal érvelve, hogy a romániai és a besszarábiai románokat összeköti a nyelv, a kultúra, a vallás és a történelem. Itt érdemes megjegyezni, hogy az előpataki döntéshozó testület nincs egyedül mostani lépésével, korábban már néhány város – például Brassó –, valamint több megyei önkormányzat is hasonló nyilatkozatot fogadott el. A tervezet kezdeményezőjétől azért megkérdeznénk, ha már mindenáron stratégiai problémák megoldásán fáradozik, nem lett volna-e hasznosabb a települések mindennapi, évek óta húzódó gondjaira koncentrálni. Csak kapásból néhány: a törvénytelen erdőirtások, a két falu infrastruktúrájának állapota, az egyáltalán nem elhanyagolható létszámú roma közösség összetett problémái – mindezek talán jobban aggaszthatnák a liberális politikust.
Egy misét azért az érvelés is megér, amit persze nem helyileg ötöltek ki. A közös gyökerek emlegetése az egyik fő fegyvere az egyesülés szorgalmazóinak, amint az is, hogy a Prut mindkét oldalán igencsak erős a vágy a határ felszámolására. Előbbi kapcsán az igazság nagyjából az ő oldalukon is áll, viszont nehéz túllépni azon, hogy mennyire álságos, képmutató ez az egész. Elég arra gondolnunk, hogy valahányszor az erdélyi és az anyaországi magyarok hivatkoznak hasonlóra, az egyesüléspártiak azonnal úgy ugranak, mintha darázsfészekbe ültek volna. Ami pedig az egyesülés iránti vágyat illeti, hadd jegyezzük meg: a választások környéki politikai nyilatkozatokat, különféle évfordulókon elhangzó veretes beszédeket, előre megszervezett, spontánnak beállított felvonulásokat és néhány elvakult, vérnacionalista mantrát leszámítva ezt egyetlen komolyan vehető felmérés vagy bármi hasonló nem igazolja. Könnyen előfordulhat, hogy ebben az ügyben egy népszavazáson egészen más eredmény születne a határ mindkét oldalán, mint azt az egyesülést oly forrón óhajtók szeretnék.
És végül képzeljük el, milyen csodálatos is lenne, ha Románia a nyakába venne egy gazdasági és közigazgatási szempontból csődtömeg, mélységesen korrupt, nyílt orosz befolyás alatt álló, nem mellesleg többnemzetiségű országot, olyan apró kis problémákkal, mint például a transznisztriai térség.
Nagy D. István / Háromszék