Fotó: Bíró Blanka – Székelyhon

Több okból kifolyólag sem értek egyet a Pozsony János Csaba tollából született és a Székely Hírmondó november 17-ei számában Autonómia és revízió címmel megjelent jegyzetben foglaltakkal.

Ezek egyike a nyelvezete, mely lehet ugyan, hogy hatásosan fejezi ki és közvetíti a szerző gondolatait, azonban véleményem szerint kegyeletet és érzelmeket sért.

Például amikor második világháborús politikai díszletnek és szimbolisztikának nevezi a Sepsiszentgyörgy lakossága által 1942-ben felállított országzászló-talapzat és -árboc makettjét. Ezzel ugyanis bepiszkítja mindazok emlékét, akik a háborús viszonyok és a várost megrázó földrengés ellenére feláldozták utolsó garasaikat is, hogy felszabadulásuknak méltó emléket állíthassanak.

Nem szerencsés továbbá az említett emlékmű leleplezésének 75. évfordulójára emlékeztető történelmi kiállítás megnyitóját politikai gyűlésnek és kútmérgezésnek, dilettáns akciónak, szerencsétlen rendezvénynek, revíziós szeánsznak és koreográfiának nevezni. Hiszen múltunk ismerete nélkül önérzetes és származásukra büszke egyének helyett irányt vesztett ágrólszakadtak vagyunk csupán, akiket kénye-kedve szerint terelgethet az idegen hatalom. Ugyanakkor a szervezőket józan észt nélkülözőknek, együgyűeknek, valamint provokátoroknak nevezni sem helyénvaló, mert embereket sértünk meg vele csupán azért, mert tőlünk eltérő módon gondolkodnak.

De nem értek egyet a szóban forgó írás gondolatiságával és üzenetével sem. A szerző ugyanis a rendezvényt úgymond az autonómiatörekvések védelmében marasztalja el. Ezzel viszont éppen megmaradásunk két alapfeltételét, vagyis a történelemből táplálkozó nemzettudat és az önrendelkezés igényét állítja szembe egymással. Holott nemzettudat nélkül nincs autonómiamozgalom, mert az önismeretből fakadó tartást és kiállást feltételez.

A múltbéli események felelevenítésének revizionista ténykedésként való megbélyegzése tehát az erdélyi magyarság szülőföldbe kapaszkodó gyökereinek fellazítását eredményezheti. Mint ahogy hovatartozásunk vállalásának ellenségeskedésként, nemzetszeretetünknek idegengyűlöletként vagy jogaink követelésének mások ellen intézett támadásként való beállítása is. Márpedig a feszültségmentes együttélésnek nem lehet önfeladás az ára.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

9 hozzászólás

  1. Tóducz

    Kedves Mikulás bácsi, egy szent nem osztogat nyaklevest a túlvilágon se. Nem fér bele az erkölcsi puttonyába.

    Válasz
  2. Eigel Ernő

    A hozzászólásoK alapján több a JÓZAN közöttünk, mint aki azt keresi mivel támadhatja idegen uralom alatt élő – amúgy is sokféle bajjal küzdködő –
    honfitársát. Bár a mindennapi életünkben is így lenne !!

    Válasz
  3. Pál

    Ma hogy magyag állampolgárok is vagyunk határrevitiót kell követelni.

    Válasz
  4. antal m.

    EGYSZERŰ MEGOLDÁS, TÖBB SIKER!
    El bonyolították a történelmi megemlékezést. Autonómia-revizíó külön-külön más fogalmak!
    Mikulás, megfejtette azokat.
    Hosszú mesék altatóak, – ki törlődnek a fejből!
    Akadékoskodás-száj-karáté, / obsztrukció /, mint Trianon előtt a magyar parlamentben, nem oldottak meg lényeges dolgok! Aztán meg lett annak a következménye.

    Válasz
  5. antal m.

    Egyszerű megoldás a célszerű mindenkor. Fenn mindent össze bonyolítottak!
    Külön-külön foglalatoskodjanak a történelmi megemlékezéssel és mások az autonómia-revízió fogalmai! ! !
    Kavarnak-akadékoskodnak ,/obsztrukció/ mint a Trianon előtti magyar parlamentben,- nem oldják meg a lényegeset. Aztán meg lett az eredménye! Kell tanulmányozni a történteket.
    Hosszú mesék altatóak, de ki törölődnek a fejekben!

    Válasz
  6. Dobai

    Ti is folyton zászlóztok és ott ahol lehet szívatjátol egymást.
    Reményik már 90 évvel ezelőtt megmondta:
    “Azt a zászlót ne keressétek már,
    Ki tudja, hol van már a hó alatt!”

    Ez igaz volt akkor is, és igaz most is.

    ………………….
    Ti tudjátok, a lobogó mi volt.
    Mentetek vele a világon át,
    Mígnem eljött a végső tél s belepte
    Világjáró bakancsotok nyomát.

    Azt a zászlót ne keressétek már,
    Ki tudja, hol van már a hó alatt!
    Új zászló leng most itt közöttetek,
    Senki ellen, – csak magatok miatt.
    …………………………

    Ez a zászló nem fog lobogni már
    Se vár fokán, se sáncárok felett.
    Egyet jelent: a gyűlölet erős,
    De mégis erősebb a szeretet.
    Egyet jelent: míg zimankós idő jár,
    És körös-körül felleges az ég,
    Alatta dolgozik s imádkozik,
    S dalol, dalol egy zászlóaljnyi nép.

    (Reményik Sándor)

    Válasz
  7. Europai.

    Mindig akad egy egy okoskodó,aki beleköp a levesbe.

    Válasz
  8. Tóducz

    Na két Székely Hírmondó-s “véleményvezér” összebalhézott. Na még mondja valaki, hogy nincs sok türelem és emeletes marhaság a Székelyföldön.

    Válasz
  9. Mikulás

    Szent István királyunk a túlvilágon csúnya nagy nyaklevest fog adni azoknak, akik most elítélik szétrablott országának a revízióját. Miért, mi abban a rossz, ha a Magyarországra betelepedett rabló migránsok elkotródnak oda ahonnan jöttek és visszaszolgáltatják a rablott portékát?
    Revízió = Igazság tétel, elégtétel, visszaszolgáltatás.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük