Az én december elsejém - Dédnagyapám emlékéreTisztességes és becsületes magyar ember soha nem fogja Románia nemzeti napját sem tisztelni, sem ünnepelni! Nincs miért. Sőt, ha van benne a nemzeti öntudatnak legkisebb csirája is, akkor felkavarja, de az is lehet, gyűlölettel tölti el ez a nap.

Sok dolog van az életben, ami iránt nem lehet tisztelettel lenni. Nem lehet tisztelettel gondolni egy tolvajra, aki az évek alatt keserves munkával összespórolt pénzed, amiért nap mint nap megizzadtál, ellopja. Még ha megbocsátanál is, de tisztelni egy tolvajt és tettét, normális ember képtelen. Vagy lehet-e ünnepélyesen megemlékezni arról a barbár tettről, mikor valaki a te kis hercegnődet, egyetlen lányodat megerőszakolta? Barátnak lenni vele és együtt pezsgőzni évente a bizonyos dátum évfordulóján? Ugye, hogy épelméjű ember képtelen erre, még ha nagy is az ő szíve, s évek múltával megbocsátott? De ünnepelni nem fog soha!

Vannak dolgok, amelyek egyeseknek diadal, másoknak felforgató emlék. Így van ez az országot rabló, családok sorsát megpecsételő, jövőjük sírját megásó és elnyomó, megfosztó, ígéreteket be nem tartó, elődeink akaratával szembemenő esemény dátumával is, december elsejével.

Lehet durvák a hasonlatok, amelyeket említettem a tolvajról és a megerőszakolt lányodról? Számold össze előbb, hogy a felmenőid között csak üknagyapádig hányan ontották vérüket és fizettek élettel a hazáért, Erdélyért, Székelyföldért, Erdővidékért, s míg ők távol voltak hány meg hány asszonyt és leányt becstelenítettek meg lopakodó hordák! Vagy ez már történelem?! Vérük folyt hiába és életük lett hiába zálogba adva, családok maradtak árván valamiért, ami egy bizonyos napon egycsapásra le lett seperve az asztalról, mert 1228 odacsődített félrészeg idegen eldöntötte, hogy mától mindez az övé. Ünnepeljük meg, hogy amiért őseink élettel fizettek, mindez egy nap alatt elvehető volt?

Ugye mennyire nevetségesen egyszerűen hangzik, hogy egyik napról a másikra, néhány kóborló mindezt eldönti? Pedig tény. A gyulafehérvári nagy gyűlésen nem volt ott az én dédnagyapám, a tiéd sem és egyikünké sem, de helyettük döntöttek mások. Kevesebben, mint ahányan összegyűlnek néha egy-egy kosárlabdameccsen. S ezt a mai napig dédunokáik megünnepelik. Ilyen ez a mai nap is … épp ünnepelnek.

Ezekkel a gondolatokkal emlékezek meg ma eme nemzeti ünnepről, s mivel az én dédnagyapám nem volt hivatalos erre a gyűlésre, a véleménye sem számított – pedig ha ott lett volna! – … így nekem ünnepelni annyit jelentene, mint az ő emlékét leköpni.

Reményik Sándor versével zárom soraim:

Mindent felírunk!

Mindent felírunk: a gúnyszót, a szitkot,
És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot.

Mindent felírunk: az elorzott kincset,
A szöget, tövist, a börtönt, bilincset.

Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit,
A szégyen bélyegét, mely rajt’ vereslik.

Mindent felírunk: a keservek kelyhét
És lobogóink tiprott, tépett selymét.

Mindent felírunk: a nekünk fent baltát
És álmunk megbolygatott nyugodalmát.

Mindent felírunk: a megfojtott szót
És egyenként a sok-sok bujdosót.

Mindent felírunk: féltett asszonynépünk,
Könnyünk és mindennapos rettegésünk.

Mindent felírunk: mindent, ami érték:
Gazdag aranyát és szegény fillérjét.

Egy jó szót tőlük megtanulunk végre,
S majd: “Cine mintye” – megfizetünk érte!

Veres Zsolt

23 hozzászólás

  1. SZIL Ágyi Ágnes

    Tisztelt hozzászól ók. Bár csak félig vagyok székely anyai ágról véleményem szerint a két nemzetiség közöti ellentét soha nem fog megszűnni mig Erdély ben egy magyar és eg román élni fog. Legyünk öszinték én úgy érzem, hogy a kölcs önös utálatot az anyatejjel szivtuk magunkba. Az idök változnak és az intelligens emberek túl lépnek az ilyen v€élt és valós sérelmeken és legfennebb nem barátkozik a másik nemzetiséggel, mert ugyebár a rokonokat öröklik a barátokat megvállaszák. Vagy románul Spunemi cu cine te aduni sa spun cine esti. Tiszteletem Litresitsné

    Válasz
  2. Román-magyar

    Érdekes volt végignézni a különböző mentalitások “csatáját”.
    Nehéz…
    Csupán három embert ismerek, akiknek felnőtt fejjel volt bátorságuk és elegendő lelkierejük a korábbi világnézetük felülbírálatához. Mélységesen tisztelem őket ezért!

    A legviccesebb az, hogy már csak azért is érdemes volna “fegyvertelenül” közeledjenek a támadóim a másik tábor képviselőihez, mert gondolkodás szempontjából TELJESEN EGYFORMÁK – persze ehhez tudni kellene románul és ismereteket kellene szerezni az “ellenségről” / tökéletesen ugyanilyen retorikájáról és módszereiről…
    De hát ez fárasztó.
    Másoktól (főleg agyontraumatizált, alkoholista vénektől), kocsmákban vagy fészbúkbuborékokban sokkal könnyebb / kényelmesebb infókat szerezni. Nagy kár, hogy ez ördögi körbe gravitál, hisz a MÁSOK MÉRGE okoz koccanásokat közöttünk, amik hamis igazolást szolgáltatnak a gyűlöletosztók téves meglátásaihoz, ‘s a feszültségnek így sose lesz vége.
    Kukkintsatok a történelemre “harcosok”: Sosem az uszító megmondóalakok vére folyik a csatatéren, és mégis ők ÉLVEZIK a háború végén a “győzelmet”.
    Inkább a saját traumáitokkal foglalkozzatok, azoknak keressétek meg az okát, a gyógymódját, majd orvosoljátok – így a végén, csak ennyit mondanék. Bízzatok abban, hogy a jószándékú közeledés mindenkihez, kicentrifugál a gyűlölet örvényéből!

    Jelzem, Udvarhelyen a kislányom olyan osztályba jár, ahová egy KOMOLY román azért iratta be a fiát, hogy legalább ő (az új generáció) beszéljen a helyi nyelven, ismerje meg a kultúránkat, hogy a gyerekeink könnyebben jussanak közös nevezőre a jövőben, mint mi.

    Békés jövőt!

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves rommagyar, ötödikes koromtól (az első négy osztályt magyarba abszolváltam), azután romák osztályban koptattam egyennadrágomat az Al. Papiu Ilarian Liceumban Tg. Muresben. Az, hogy Ön teljesen az erdélyi magyar valóság melett romákkodik nem szép magyar dolog kedves rommagyar. Békétlen jövőt Önnek!

      Válasz
      • Román-magyar

        Ha-ha-ha!
        Ez az elköszönés mindent elmond Kendről.
        Nem csoda, hogy tele vagyon a begye epével, ha ez az alapbeállítása… (Azt biza ki kell köpni! Megértem.)
        Mindegy. Bárcsak találkozhatnánk, hogy megölelhessem. Valószínű, hogy csak ennyi hiányzik az életéből: A számítógépezés után, némi Emberi kontaktus. Szánom az ilyen emberkéket.

        Csakazértis Békés jövőt!
        Én ezután is ezért fogok TENNI, függetlenül a gyogyós-divattól.

        Válasz
  3. Székely robi

    Hadd osszam meg egyik hírhedt oláh költőjük egy versének első versszakát. Ezt még anno fordítottam le, hogy az uralkodó népréteg is jól megértse milyen nagy szeretettel kívánok nekik boldog emlékezést.
    “Ce-ti doresc eu tie, jegoasa romanie
    tara ta de hotii, tara ta de mortii?
    tiganele nervoase, hoarda de ciaumasii.
    I-a fute si tu pe mata, de puta putrezire,
    Fiarba mata o oala, tita sa-i tocata,
    Daca nu-ti e place, i-a fute si pe capre.
    Caci nu ramine romanul, desi moare neamul.
    Jegoasa romanie, asta ti-o doresc!”

    Mint rendetlen székely, mára “elfelejtettem” oláhul, de az iskolai oláhoktatás veréseit nagyon is megtanultam. Kitűnően tudom, milyen a töröbúza szemen égnek tartott karokkal végig térdepelni az egész órát , és eltűrni az osztálytársak megalázásait. Kiválóan emlékszem a tanárnak nevezett gyermekkínzó nevére, szavaira, ezekre biztosan jelesre felelnék mind a mai napig.

    Válasz
  4. Román-magyar

    Továbbvinni a dédapai traumát?
    Tényleg ez a legfontosabb kötelességünk?
    Bizony, én több román barátomnak is Lámúlcányt kívántam, mert március 10.-én ők is kezet nyújtottak nekem.
    A mi gyerekeink már nem marják egymást, nem gyűjtik a sérelmeket, hogy aztán múltba vesző ‘auswiccokra’ hivatkozva, állandóan a sértett pózában sajnáltathassák magukat.
    Olyan mentalitással ami a cikkből árad, nem lehet jövőt építeni!

    Válasz
    • Székely robi

      Megteheted, hogy úgymond elfelejted a felmenőid keresztvállalásait, de arra mérget vehetsz, hogy a “román barátaid” sosem fogják elfelejteni. Te taníthatod a gyerekeidet a békés együttélésre, úgyis meg fognak botránkozni, mert az úgynevezett “román barátaid” egész biztosan emlékeztetni fogják az ő gyermekeiket az évszázados “hagyományukra”. Sosem fognak megbékélni. Történjen bármi közötted és a “román barátaid” között, amikor eljön az idő, egy sem fog kiállni érted, ez egészen biztos. És a magyar-gyűlölet mindig erősebb érzés bennük, mint a barátság iránti elköteleződés. A történelem során minden alkalommal bizonyították a hiteltelenségüket, legyen szó két fél közötti megállapodásról, vagy írott szerződésről. Minden alkalommal megszegték a szavukat.
      Egy példa: sok éve ismerős bukaresti román “baráti társaság” keretében mentünk kirándulni a népszerű Predeal turistahelyre. Egyszer csak azt éreztem, mintha valaki le akarna lökni a szakadékba. A számomra legkedvesebb román ismerős gondolkodás nélkül lelökött volna, hogy a román barátjának segítsen, mert nem bírta a tempót.
      Hiába nevezed barátnak, adott alkalom esetén nem téged fog barátnak tartani, és erre is mérget vehetsz!
      Nincs európaiatlanabb nép a románnál. Elmondom, hogy egy kanadai francia, vagy egy pennsylvaniai mennonita is sokkal inkább európai, mint egy román.

      Válasz
    • Tóducz

      Kedves Román-magyar, már ne tessék haragudni, de Ön nem Román-magyar, mert olyan nincs, Ön rommagyar!

      Válasz
    • Ny

      Nem, kedves románná vált magyar. Az ön “legfontosabb kötelessége”, mint azt írásában vallja, elfogadni azt a helyzetet, hogy mások élvezzék dédapái munkájának hasznát. Olyan jövőt építeni, ahol dédapja házában, meghajlott gerinccel, megtűrt , felesleges rosszként, ön is belesimulhat a szürke tömegbe.
      Csak ne nyújtson kezet, és ne Lámulcányozzon, mert rögtön észreveszik, hogy ön, nem kívánatosként, még mindig létezik. És tudja, még a megszálló szemében sincs gusztustalanabb annál, aki – a vélt haszon reményében- elárulja a saját nemzetét.

      Válasz
      • Román-magyar

        Mit mondhatnék?
        Mert nem sok köszönet van azok megszólalásában akik megtiszteltek a kioktatásukkal…

        Két román nemzetiségű barátommal is átbeszéltük ezt a világlátást és a hozzáírt véleményemet. Elvakultaknak hihetetlenül hangozhat, de ők is kommentelnek szélsőséges oláh (!) oldalakon és a nézeteimet a fent látható módon lebecsmérlő magyarkodókhoz hasonlóan, őket is rendszeresen megbélyegzik / kirekesztik a nyelvtársaik.
        Szomorú, hogy minket is csak a nyelvünk köt össze…
        Szomorú, hogy mindkét táborban kollektíven bűnösnek mondjátok a nem hozzátok hasonlóan bégetőket és mégis KÖZÖS TULAJDONSÁGOTOK, hogy a legellenségesebben azokhoz viszonyultok, akik kijelentik, hogy nem hajlandóak sem egyik, sem másik brancsba tartozni.
        Elkeserítő.
        Eltelt egy évszázad emberek! Évezredet is váltottunk.
        Nem gondoljátok, hogy ideje lenne mentálisan is változtatni és gyakorlatba ültetni valamit a krisztusi erkölcsből, ‘s a gyűlölködés helyett …?
        Nem minden román anyanyelvű ember olyan amilyennek “az útálat szemüvegén” keresztül látjátok! Mi volna ha megpróbálnátok letenni és …

        Nem tudom van-e értelme folytatnom. Nem szeretem az ilyen kommunikálgatást. Csupán egy különböző hangot is meg szerettem volna szólaltatni, hogy ha a friss generációból is böngészgetnek errefelé, akkor lássanak más lehetőséget is.

        Egészséget!

        Válasz
        • sps

          Igazad van, vannak rendesek koztuk is. Kb. 10%-ra becsulom szamukat, fokent ertelmisegiek.
          De amint nehez idok jonnek (az ujabb recesszio mar a spajzban van), ok is be fognak allni a masik 90% melle, mert nem vallaljak, hogy szemberfoduljanak csaladaikkal (max a forumaikon irkalnak mas velemenyt).

          Eltelet egy evszazad. Evezredet valtottunk. De az iskolainkat ennek ellenere bezaratjak tovabbra is, egyetemeinket szinten. Zaszloinkert birsag jar. S akkor te kezet nyujtasz nekik?

          Nem nekik nyujtasz kezet, hanem annak a 2-3 embernek , aki resze annak a 10%-nak. De ok nem a tomeg, es idomulni fognak a tomeghez idovel ok is. Tapasztalatbol mondom.

          Válasz
          • Román-magyar

            Köszönet a rengeteg “meggyőző érvért” emberek. Ilyen “értelmes vita” hatására, szóhoz se jutok…

            Két kérdésem lenne (habár fölösleges, hisz az eddigi felvetéseimre se érkezett egyetlen cáfolat vagy jóindulatú vitatás sem; mindannyian csak zúgjátok a begyakorolt mantráitokat):
            Szerintetek kik járnak az egymás megismerése és kölcsönös elismerése felé vezető [keresztényi] úton? Milyen példát érdemesebb mutatni az együtt játszó ÁRTATLAN és TISZTA következő generációknak?

            Mert aki képes bele nézni egy gyermek szemébe és ki bírja mondani, hogy ‘tebüdösromány’ / ‘boszgormogyor’ ahelyett, hogy szeretettel válaszolna minden egyes gesztusára és kérdésére, azzal komolyabb bajok vannak annál, hogy ITT segíteni lehessen rajta.

          • Mikulás

            Román-magyar olvasónknak mondom, nem szabad gyűlölni senkit, de az igazságot el kell mondani annak a román gyermeknek, hogy lopott földön él amit rablógyilkos ősei árulással szereztek.

        • Tóducz

          Kedves rommagyar, Ön nézegesse csak nyugodtan a B1, Antena 3, Realitatea, Romania tv. romák hírteleviziókat. Nem az Ön romák barátai alakítják a romák közvéleményt, hanem az előbbiek. Figyelje csak a romák parlamentet, hogy miként viszonyulnak a magyarokhoz a romák honátyák minden romák pártból. Olvasgassa a romák közvélemény kutatásokat arról, hogy a romákok miként vélekednek a magyarokról. Miután kellő képpen dokumentálodott, azután vitatkozhatunk a romákok magyarok iránt táplált “szeretetéről”. Egészséget!

          Válasz
        • Dobai

          Az az érzésem, hogy a Román-magyar beíró se nem román se nem
          magyar csak egy magyarországi provokátor.
          Románul nem tud és a magyar szövegében is túl sok az “ö”
          betű, ami az erdélyiekre nem jellemző.
          Jó lenne a hozzászólok neve után feltüntetni a helység
          nevet ahonnan az írás érkezik mert akkor egycsapással
          megszabadulnánk néhány hazudozó beírótól és a
          kivezényelt provokátoroktól is.

          Válasz
        • Székely robi

          Egy dologra szeretnék még rávilágítani az általad írottak alapján.
          Mégpedig, idézem: “‘tebüdösromány’ / ‘boszgormogyor’”. A lényeges különbség az, hogy míg egy magyar ember sosem mondaná egy román gyermeknek ezt a megbélyegzést, addig egy román gondolkodás nélkül és minden lelkiismeret furdalás nélkül rámondja a magyar gyermekre a “bozgor” jelzőt. Miért nem mondaná? Azért kérem szépen, mert nagyon is tisztában van azzal, hogy e kijelentésével csakis a gyerekeinek árt! Mert, ha meghurcolják őt, akkor milyen szülője lesz a gyereknek, ha pedig a gyerekét fogják román gyermeket bántalmazni az iskolában, akkor azért. Lásd korábbi esemény, amikor két “nagyon bátor román hazafi” egy magyar kislányt bántalmazott. (ilyen sorozatos paradoxont rég írtam egy mondatba)
          Itt azért hangsúlyozom a fentebbi megbélyegző kijelentést, mert a román még akkor is ezt mondja, ha nem erdélyi, hanem éppen kárpátaljai vagy fölvidéki magyar testvérünk látogat ide. Ezt pedig tapasztalatból merem állítani.
          Kérdem én, miként fog az a román engem meggyőzni arról, hogy békét kezdeményezzek, amikor egy teljesen ártatlan gyermeket botránkoztat meg??!!
          Még hogy én kezdeményezzek?!! Előbb talán nekik kell bocsánatot kérni a száz éves népirtásért, népgyalázásért, világ szemébe hazudozásért és nem utolsó sorban a szüleim gázzal történő meggyilkolásáért!!! (21. századról beszélek!!! 2002)
          Tolvaj, hazug és gyűlölködő horda. Ez a “román nép”.
          Soha nem fogok megbékélni egyetlen oláh féreggel sem!!!

          Válasz
  5. Rozsnyai László

    Egyetértek.

    Válasz
  6. Névtelen

    Meg kell kérdezni öket, hogy 1940-ben hány román ünnepelte Erdély visszacsatolását ? ? ?

    Válasz
    • Tóducz

      Hát 1941, 1942, 1943, 1944 augusztus 30-án se jártak örömhorákat!

      Válasz
  7. eee

    Ezt az “unnepet” magyar ember csak egyfelekeppen unnepelheti helyesen: otthon a parjaval agyba bujik, s majd kilenc honap mulva megszuletik egy ujabb hun ivadek, Attilla unokaja…

    Válasz
  8. Gorcsa

    Azt mondja a testvérnép, hogy ünnepeljük együtt velük az Ő ünnepüket, az Ő centenáriumukat! Hááát … rajtam ne múljék! Meg is kértem evégből öreg barátomat, Nemvaló Istvánt, hogy írna egy verset annak tiszteletére. Meglett az is, következik:
    Nemvaló István

    Centenáriumra

    Kinek az igazmondás átok,
    annak, ki úgy élt ezer évig,
    hogy számára átokká válik,
    hogy a lopott holmit visszakérik,
    jaj, mindig visszakérik!
    Így él ő, rettegve, félve.
    Jaj, szegény! Jaj Világ Szegénye!
    Hisz valamije mindenkinek van!
    Hisz valakije mindenkinek van!
    Kiért, miért a szíve dobban!
    Ám de a szegény tolvajnak,
    hiába, hogy látszatra gazdag,
    a semminél is kevesebb van!

    Legyen hát mindenki boldog azzal, amit érdeme szerint kap!

    Válasz
  9. Tóducz

    Kedves Veres Zsolt, ezt az írást, az egykor, dec. 1-én, Adi Nastaseval (Romákia miniszterelnökével) a Kempinskiben (Magyarországon) koccintgató UDMR-és erdélyi fő magyarvezéreinek és akkori Magyarország vezetőinek illett volna névszerint dedikálni. Emlékezzünk rájuk “kegyelettel” és “keresztény alázatossággal”: Verestóy (Gyilkostói) Attila, Kelemen Atilla, Medgyessy Péter, Göncz Árpibá, Kovács Laca. De a történelmi igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az MPP-és Szász Jencike is ünnepelte dec. 1-jét Bukarestben a Cotroceni-palotában Traian Basescuval, koccintottak is egy pezsgővel az “esemény” tiszteletére. Szóval ilyen vezetőkkel áldotta meg az Úr az erdélyi magyarokat. Dédapáink, nagyapáink jogosan mocorognak a sírjaikban.

    Válasz
  10. Langegger

    Nem zavarni kell az unnepet ! ISTEN MENTS!! CSUPAN FELOVASNI HANGOSAN A MEGÍGÉRT ÉS BE NEM TARTOTT PARAGRAFUSOKAT ! UÞANA BOLDOG UNNEPLÉST KIVANNI!! NEHOGY AZT HIDJUK , LELKIISMERET FURDALASUK LESZ ES NEM HÓRAZNAK !@

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük