Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy a tavalyi felmentés után ma a román legfelsőbb bíróság jogerősen 5-5 év börtönbüntetésre ítélte Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. Vészjósló kimenetele ez a döntés annak a szánalmas ténykedésnek, amely már két és fél éve tart.
Rettenetes csak belegondolni is abba, hogy összeollózott vádak, koholt bizonyítékok alapján elhurcolnak két embert, és a legsötétebb ceausescui időket idéző módon lefolytatott koncepciós eljárás során elítélik őket. Pedig ez történik ma, 2018-ban.
A „Beke-ügy” minden részlete félelmetes. Félelmetes, mert azt akarják, hogy megijedjünk és cselekvőképtelenek legyünk. A román államnak az erdélyi magyarsággal és székelységgel szemben folytatott hadjárata az eddigi egyik legelszomorítóbb állomásához érkezett. Eddig is tudatában voltunk annak, hogy az erdélyi magyarok az állam ellenségeként vannak kezelve szülőföldjükön, de az a mai napig nem látszott ennyire tisztán, hogy képtelenek vagyunk megvédeni közösségünk tagjait.
Ma látszik csak igazán, hogy az erdélyi magyar érdekképviselet milyen csúnyán megbukott. Akár Beke István és Szőcs Zoltán ügyéről, akár közösségünk más ártatlanul meghurcolt tagjairól volt szó, közönnyel nézték végig az eseményeket azok, akiknek az érdekeinket kellene képviselniük. A román állam, hatalmát fitogtatva, egyre inkább ellehetetleníti létezésünket, a legpiszkosabb politikai célokra használja fel ügyeinket, és ehhez asszisztálnak tétlenségükkel a választott elöljáróink.
A mai ítélet már nem csak egy vészfénye a kiszolgáltatott helyzetünknek, mára már ég a ház. Közös kötelességünk, hogy követeljük mindenkitől, aki minket képvisel, hogy ébredjenek fel végre, és kezdjék el végezni a feladatukat. Szólaljanak fel, tegyenek meg mindent, ami hatalmukban áll az igazságtalanul meghurcolt fiatalok szabadulásáért. Ha nem teszik meg, akkor nincs helyük a közösségünk vezetésében.
Meg kell tudnunk védeni magunkat, mert ha ismét cinkos módon hallgatunk, mindannyiunkért jönnek majd.
Az Erdélyi Magyar Ifjak sajtóközleménye