Lapunk főmunkatársa, Czegő Zoltán író, költő jóvoltából a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban immár ötödik alkalommal emlékeztek meg az 1849. július 31-én lezajlott fehéregyházi csatáról, és lánglelkű költőnkről, Petőfi Sándorról, akinek akkor és ott nyoma veszett.

Az igazság mindig viszonylagos volt, ugyanis egyes időszakokban a hatalom kikövetelte magának, hogy amit ő állít, az legyen az igaz, és aki ennek ellene mondott, annak ebből gondja, baja származott. Vannak azonban olyan igazságok, amelyeket földi hatalom el nem törülhet.

Közéjük tartozik a szabadsághoz való jog is, ezért mi is tegyük fel magunknak a kérdést, mit teszünk azért, hogy ez érvényesüljön. Ugyanakkor a tény, hogy az Úristen a saját képére teremtett minket, nekünk méltóságot ad, amit kötelesek vagyunk megőrizni. Ezt a márciusi ifjak is érezték és tudták, hiszen különben nem lettek volna képesek életüket kockáztatni azért, hogy visszaszerezzék az elorzott szabadságuk – fogalmazott az emlékezőkhöz elsőként szóló Ungvári Barna András, uzoni református lelkész.

Görnyedten, meghunyászkodva nem lehet megtalálni a magasra nemesedettek csillagképeit – figyelmeztetett a főhajtás szervezője, Czegő Zoltán.

A megemlékezés himnuszaink eléneklésével ért véget, amihez az uzoni fúvószenekar biztosította a zenei kíséretet.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

2 hozzászólás

  1. antal m.

    Embertársaink túl harsogásával, nem jutunk együtthatóvá!?
    Megértőinkkel együtt építkezzünk!
    A tettek beszéljenek!

    Válasz
  2. Tóducz

    Kikkel őrizzük meg, az UDMR és ifjúsági szervezeteinek tagjaival, az őket támogató egyházakkal és az őket támogató “civil” szervezettekkel?

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.