Lapunk főmunkatársa, Czegő Zoltán író, költő jóvoltából a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban immár ötödik alkalommal emlékeztek meg az 1849. július 31-én lezajlott fehéregyházi csatáról, és lánglelkű költőnkről, Petőfi Sándorról, akinek akkor és ott nyoma veszett.

Az igazság mindig viszonylagos volt, ugyanis egyes időszakokban a hatalom kikövetelte magának, hogy amit ő állít, az legyen az igaz, és aki ennek ellene mondott, annak ebből gondja, baja származott. Vannak azonban olyan igazságok, amelyeket földi hatalom el nem törülhet.

Közéjük tartozik a szabadsághoz való jog is, ezért mi is tegyük fel magunknak a kérdést, mit teszünk azért, hogy ez érvényesüljön. Ugyanakkor a tény, hogy az Úristen a saját képére teremtett minket, nekünk méltóságot ad, amit kötelesek vagyunk megőrizni. Ezt a márciusi ifjak is érezték és tudták, hiszen különben nem lettek volna képesek életüket kockáztatni azért, hogy visszaszerezzék az elorzott szabadságuk – fogalmazott az emlékezőkhöz elsőként szóló Ungvári Barna András, uzoni református lelkész.

Görnyedten, meghunyászkodva nem lehet megtalálni a magasra nemesedettek csillagképeit – figyelmeztetett a főhajtás szervezője, Czegő Zoltán.

A megemlékezés himnuszaink eléneklésével ért véget, amihez az uzoni fúvószenekar biztosította a zenei kíséretet.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó