Nem, a kettő nem ugyanazt takarja, és nem igaz feltétlenül az sem, hogy egyikből következik a másik. Az biztos, hogy senki sem szeretné megtapasztalni egyiket sem. De lássuk, mi alapján dönthető el, hogy melyik érint minket, ha mégis fellép egy borzalmas ízületi fájdalom valamely végtagunkban.
Tünetek
Mindkét betegség, az ízületi kopás – orvosi nyelven oszteoartrózis – és a reumás ízületi gyulladás – rheumatoid arthritis – is nagyon hasonló tünetekkel bír, fontos, hogy időben felismerjük, melyikkel nézünk szembe. Fontos ez azért, mert mindegyik más kezelést igényel.
A porckopás vagy ízületi kopás a térd, a csípő, illetve a váll területén okoz tartós fájdalmat, mely általában pihenés hatására sem múlik, vagy gyenge fizikai aktivitás után azonnal visszatér.
A reumás artrózis esetében a fájdalom mellé legtöbb esetben valamilyen deformitás vagy duzzanat is társul, míg a kopásból eredő fájdalmakat okozó kórképet nem kíséri “látható” elváltozás.
Különbség még, hogy a reumás artritisz korábban, 30-50 éves kor között megjelenhet, hiszen egy autoimmun betegség áll a hátterében, míg az oszteoartrózis – az ízületek rugalmasságáért, mozgásáért felelős porcok mechanikus kopása – az idő előrehaladtával együtt járó, mondhatni természetes folyamat, melynek első tünetei 45-50 éves korban vagy még később jelentkeznek.
Utóbbi kialakulásához tehát évek kellenek, míg a reumás ízületi gyulladás rövidebb idő alatt is megjelenhet a szervezetben.
Ha a tünetek szimmetrikusan, a test mindkét oldalán jelentkeznek, akkor a korral járó ízületi kopást sejthetjük a háttérben, míg ha az egyik oldalt érintik jobban – főként a duzzanat, ízület eldeformálódása -, akkor az autoimmun betegség állhat mögötte.
Fontos, hogy panasz esetén mielőbb látogassunk el szakorvoshoz. Ez általában reumatológus felkeresését jelenti, aki ha úgy ítéli meg, hogy az ízületi gyulladást a szervezet saját immunrendszerének a porcok elleni támadása okozza, akkor immunológus bevonását fogja javasolni.
Mi lehet mindkét betegség kezelésében eredményes?
A Mannavitánál kapható Méhpempő fogyasztása a válasz. Egy kutatócsoport jutott nemrégiben arra a felfedezésre, hogy a természetben kizárólag a méhpempőben található 10-HDA-sav meggátolja a gyulladásos jelátvitel mechanizmusát a szervezetben, így nyújt segítséget az ízületi gyulladások kezelésében.
Ez egy a szteroidok csoportjába sorolható vírusölő és antibakteriális hatóanyag.
A méhpempőben található pantoténsav már a 60-as években a figyelem középpontjába került. Már akkor vizsgálták hatékonyságát a gyulladásos tünetek esetében és igazolták fájdalomcsillapító hatását is.
Azóta számos kutatás bizonyította, hogy a pantoténsav segíti a mellékvesék működését, ezáltal hozzájárul az azokban képződő kortizon mennyiségének növekedéséhez. A kortizon a szervezet legerősebb gyulladáscsökkentő vegyülete. Mérsékli az ízületek leépülését és támogatja a porcszövetek regenerálódását.
Bármelyik diagnózis van a kezünkben, vagy épp tudomásunk van a családban a betegség kialakulásának valószínűségéről, kifejezetten ajánlott a méhpempő fogyasztása. A Mannavita oldalán 100%-ban tiszta méhpempő szerezhető be, melynek használata semmilyen mellékhatást nem okoz!