Amióta – 2018 tavaszán – betiltották a fürdést, csak egyszer voltunk fent, nehezünkre esett szárazon kerülgetni a tavat, amelyhez több évtizednyi közvetlen élményünk fűződik, de ha a nagyszülők történeteit is hozzáadjuk, egy évszázad is kikerekedhet.

Az ördögé lehet a Szent Anna-tó

Legyünk hálásak érte, mert az unokáink már csak a meséből fogják ismerni a Szent Anna-tó csodavilágát, ha nem sikerül nagyon gyorsan tenni valamit érte. Magam is vállalkoznék akár iszaphordásra is, ha segítene, mert kétévi kihagyás után megijedtünk attól, amit láttunk.

Ott kezdődik, hogy lassan már a gyaloglás is – ami ugyebár ökoturizmus, és elvileg, a nyilatkozatok szintjén bátorítják is – lehetetlenné válik. A medvék miatt idén mind a Sepsibükszádról és a Határ csárdától felvezető ösvényeket a hegyimentők lezárták (még májusban, de nincs hír arról, hogy megnyitották volna), nem is mertünk jelzett úton menni, hanem nekivágtunk toronyiránt a Döngőnek.

A meredeken emelkedő, buckás, napégette tisztás kényelmetlenebb a kijárt csapásnál, de a kilátás verhetetlen (szinte az egész Kárpát-kanyart belátni innen), és egy-egy óriásbükkfa árnyékában jó megszusszanni. Csipike nincs otthon, de három siklóernyős is köröz felettünk, a fehér felhőpamacsok között, erre is alkalmas a hely. A kráter peremén azért be kell menni az erdőbe: fütyülünk, kiabálunk, és bűntudatosan megyünk tovább, mert gyermekkorunkban szigorúan elítélendő magatartás volt a természet nyugalmát háborgatni. A tisztáson új táblák, ez szép, mégis elhagyatottabbnak tűnik, mint máskor, talán az elvadult növényzet miatt. Friss szamóca lapul a fűben, láthatólag rég nem járt erre senki. A lefelé vezető ösvényen nyolc-tíz kidőlt fa is fekszik keresztben, és nem tegnaptól. Lent a parton egész rönkhalmok, mint később megtudtuk, a vihar pusztítását tüntetik el. Eléggé feltúrták a hátsó tisztást ezzel a rendcsinálással…

A tó! Most nem az ismerős „hazaérkezési” öröm fogott el a parton, hanem valami gyomorszorító érzés, ami rosszabb volt a fürdési tilalom miatti bosszúságnál. A pár éve még tiszta, átlátszó, kékes víz helyén zavaros, zöldes levest találunk, nem is kívánunk belelépni. Szavakat sem lelünk. Évekig azt hangoztatták az illetékesek (biológusok, környezetvédők, szakértők, egyesületek és hatóságok), hogy a turistainvázió, a fürdőzőkre kent napolaj miatt romlott le a vízminőség, most pedig azt látjuk, hogy kétévi pihenés után sokkal rosszabb a helyzet.

Az új bűnös egy invazív halfaj, az ezüstkárász, amely felborította a tó élővilágának évszázadok alatt kialakult egyensúlyát. Illetve nem maga a hal, hanem az a felelőtlen horgász, aki oda telepítette a majdani zsákmány reményében, és akit persze nem lehet azonosítani. De amúgy is csak egy bírsággal tudnák sújtani, ami a tavon nem segít. A lehalászás állítólag igen, de ennek még nem fogtak neki, pedig az idő sürget. Rágondolni is rossz, hogy mi lesz itt már öt év múlva is, ha mentére hagyják a dolgokat.

Borús hangulatban baktatunk a kápolna felé. Két szitakötő táncol előttünk, egy kutya ugrál utánuk, de különben szokatlan csend van, pedig elég sokan üldögélnek vagy járkálnak a fűben. Az okot akkor értjük meg, amikor a parkolóhoz érünk: már nem engednek le gépkocsikat a kráterbe. Mire ezt a döntést helyeselnénk, kiderül, hogy vannak kivételek: egy csendőrségi autó épp akkor hajt be a nyitott sorompó mellett, egészen a vízig, és három másikat is látunk, meg egy kisbuszt, amely hivatalosan szállítja fel-le a járni nem tudó vagy akaró közönséget. Napozni és csónakázni még lehet, sör és kürtőskalács is kapható lent. Flekkenezni, tüzet rakni már rég nem szabad a tó körül, ez rendben is van.

A nyeregben már nem lehet akárhol parkolni, sorompókat tettek. Az egykori, még mindig nem működő menedékház mellett bővítették az autóknak szánt helyet, a kemping pedig hátrább kezdődik, egy villanypásztorral is körülvett kerítés mögött. A parkolóban megtudjuk, hogy zuhanyzó és vízöblítéses illemhely is van már, csak épp a vendég kevés. Néhány lakókocsi és sátor áll benne, valahol egy manele is megszólal, de hamar elhallgat. Hétvége van, július, és elég sok a gépkocsi (odébb, az erdőben hosszú sorban állnak azok autói, akik nem akarnak fizetni a parkolásért), még sincs nyüzsgés, mint máskor. Egy lángossütő és egy csecsebecseárus kínálja a portékáját, egyiknél sem tolonganak.

Vissza az élen. Tágas itt az erdő, de vannak sűrű bokros részek is. Kurjongatunk és kilépünk. Ahogy a Döngő tetejére érünk, három motorbiciklis jön szembe, még jó darabig szívjuk utánuk a füstöt: nesze neked, friss levegő! Juhoknak nyoma sincs, tehenek azonban vannak. Az itatótól mégis az ösvényen megyünk, habár felnőtte a fű és benőtték a bokrok is: vizet veszünk a Bugyogó forrásból. Nem bántuk volna, ha itt változik valami, de vagy huszonöt éve mindig ugyanaz a dicstelen dekoráció fogad: túlcsordult gyűjtőkosár és szétdobált palackok.

Hát, ez a napunk nem a feltöltődésről szólt, sőt, azóta egyre azon őrlődünk, hogy valóban pokollá válhat-e ilyen rövid idő alatt egy paradicsom…

Demeter J. Ildikó / Háromszék

25 hozzászólás

  1. antal m.

    A fenti témához, nem voltam hozzászóló!
    Akkor kapcsolódtam be írni amikor Tóducz-nak megjelent egy velem is gúnyolódó beírása! Lásd: /2o2o. júl.16-n 15:26 köz./ A gúnyolódását kivédtem egy válasszal! Majd, így folyt tovább! Aki nem érti–értette meg a fenti sorozatot, –jobb ha végzi a magán dolgát!

    Válasz
  2. Prrrc

    Csak semmi pánik ! Ma érvénybe lépett a ” Szagos-fing törvény “

    Válasz
    • Dobai

      Púrrc bácsinak igaza van. Könnyen fingszagúvá
      válhat az egész környék.
      A vezérkarnak arra volt esze, hogy elkérjen
      20 lejt a parkolásért, de arra már nem, hogy
      tartsa tisztán a tó környékét.
      Púrrc bácsinak üzenem:
      Bölcs Szókrátész azt mondta valaha,
      A hangos fingnak nincs szaga,
      De a csöndesek,
      Irtózatos büdösek!
      írta T.E.

      Válasz
      • TÓDUCZ

        Biza!

        Válasz
  3. Szántó József

    Én is merem remélni,hogy a jelenlegi korlátozások még nagyon hosszú ideig megmaradnak,hogy a természetnek legyen lehetősége helyre állítani mind azt a kárt amit az emberiség okozott!A Szent Anna tó soha nem volt strand,soha nem háborgatta senki a vulkanikus iszapot,kivéve az utobbi pár évtizedet a “pénz világát”amikor is haszon szerzés okából mindent megengedtek,oda fajultak a dolgok hogy már emberek,kutyák fürdőztek sőt az autók szennyét is belemosták a tóba!Az én fiatal koromban, autóval meg sem lehetett közelíteni!Tusnádfürdőről gyalog,hátizsákkal,sátorral,na azok voltak a szép idők a tónak!Aki nem szereti a vadont az menjen autóval mondjuk Tusnádfürdőn a Csukás tóhoz,vagy Csíkszeredába ott minden ki van kövezve,van strand kényelem és minden,no nem mellesleg egy szép város!

    Válasz
  4. várközi

    Egyszerű, ebben az országban, nincs a védett területekre leosztott, természetvédelni hatóság és őrség, persze pénzhiány miatt. A szakértelem hiánya miatt, jött a Ceasescu – féle haltelepítés (így tették tönkre a Jézer tavat is).

    Válasz
    • TÓDUCZ

      Az ember mindig megkapja, amit saját maga kotyvaszt, de reméljük többen, hogy a természet korrigálja az emberi léhaságokat!

      Válasz
      • joe

        Az emberi lehasagokat,nem korrigalja a termeszet. A hulyesegre nincs orvossag,es azt csak torvenyekkel lehet kordaba tartani,tobbe-kevesbe. Szigoru penzbirsagokkal lehet (mar ha alkalmazzak) meg OKTATASSAL lehetne a szemeteles ellen fellepni,de az meg nem az elsodleges problema amirol a vezetok almodoznak.

        Válasz
        • TÓDUCZ

          Élő példa a mondottjára Jócka bácsi Ön és a mérnők űr! Önöket bár még a természet se tudja korrigálni, annyira szuper csúcsok!

          Válasz
          • antal m.

            T. Az elúszót …,,bácsi,, koráért, a késett jaj?!

          • TÓDUCZ

            Elúszott!

          • antal m.

            T. Az előbbi fenti beírását találmánynak szánta? Gyenge nívójú!

          • TÓDUCZ

            Mérnök űr, műkedvelő CTC-és is tetszik lenni?

          • antal m.

            T. = /TÉS ÚR/
            Apropó, minőségi ellenőr, egész életem szerepe műszakilag, ebben rejlett, építészként! A szeretet ,,korrigálni,, szó használatára-ügyködésére hivatkoztam.

          • TÓDUCZ

            Mérnök űr, há ne tessék itt lecsót főzni az erma komment oldalán!

          • antal m.

            T. Pardon,– Ön az aki behordja a lecsót az ermára! Azt, főzze is meg! A téma van a homlokom terében!

          • TÓDUCZ

            Mérnők űr, a homloka terében mi van? Me én nem látok semmit. Tessék lerajzolni, ha már nem tetszik tudni leírni!

          • Nyilas

            Kezd olyan érzésem lenni, mint ha valami ismeretlen nyelven, vagy rejtjelezve folyó diskurzust olvasnák.

          • TÓDUCZ

            Kedves Nyilas úr, a mesterségem megkívánja, hogy ilyen lényekkel is tudjak kommunikálni. Elnézését kérem.

          • antal m.

            T. Ön az egyén, ezermester képében működik!
            Az eféle szak kik, –mesterségesen működnek, semmihez se értenek,–élődnek! /megélhetők lényei/

          • antal m.

            T. Ön letudná rajzolni:– az érdeklődések a vagy figyelmességek ,,homlokterét,,?
            Be lehet mutatni! Lásd:/ 2o2o júl.17-n 18:o4 köz./

          • TÓDUCZ

            Mérnök űr, fejlődik, hova tovább, mint “értelmesebben és összefüggésesebben” adja elő értékes gondolatait.

          • antal m.

            T. Semmi meglepődéssel nem érintettek sorai! A kihívó úrias modorú, simulékonyságai, talpnyalásai majd, hogy sírba döntenek!
            Nem zsánerem.

          • TÓDUCZ

            Mérnök űr, Önt nem, mert Ön gyógyíthatatlan, de Önön kívül itt még vannak mások is!

          • antal m.

            T. Keresse embereit!

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük