Erdély.ma
2021-05-07 péntek, Gizella RSS

Az RMDSZ, ha egy vállalkozás lenne

Lehet, hogy érdekesebb lenne arról beszélni, ha az RMDSZ asszony lenne, s ha egy vérbeli székely vagy egy karakán csángónak az asszonya lenne...

De maradjunk a vállalkozásnál.

Több olyan sikeres vállalkozót is említeni tudnék, akik a személyes ismerőseim közé tartoznak, hogy ne csak olyan könyvek íróit idézzem, mint Brian Tracy, Dale Carnegie, Robert Kiyosaki, Zig Ziglar stb, akiknek a könyvei a könyvespolcom sorakoznak, és akik a marketinget, mint a vállalkozás egyik legfontosabb alappillérét többféle szempontból megközelítik, tanítják.

A marketingben szó van arról a bizonyos „feedback”-ről, amit ha egy vállalkozó nem vesz tudomásul, nem hall meg, akkor szinte teljesen biztos a csőd. Nincs vállalkozás ügyfelek nélkül, tehát mindenkinek megvannak a maga ügyfelei, akiket ha minél jobban ismer a cég vezetője, annál sikeresebbé válik.

Nem tudom, hogy létezik-e valamiféle „marketing” a politikában, amit tanulmányozva egy aktatologató tisztviselő – akit ha már úgy valahonnan összeszedtek és fontos pozíció betöltésére kapott megbízást – fejlődhet. Azt viszont látom, hogy az RMDSZ-nél a visszajelzések, az a bizonyos „feedback” nem fontos szempont. Ordít, hogy mekkora a párt mélyrepülése, de ahelyett, hogy másféle politikát kezdene, sürgősen lecserélné azokat a bizonyos gyenge „eladókat” vagy javítana a termék minőségén, vagy másképp kezelné az ügyfeleit, esetleg nagyszabású „akciókat” szervezne, inkább könyörög, hogy „vásároljanak”.

Ki hogy van vele, azt mindenki maga tudja, de én még jó minőségű terméket soha nem azért vettem meg, mert az eladó megkért rá vagy könyörgött volna. Azt a terméket én választottam, mert úgy döntöttem, és mert arra nekem szükségem volt.

Milyen politikai alakulat az, amelyiknek négyévente könyörögni kell ahhoz, hogy elmenj és rájuk szavazz? Milyen politikai alakulat az, amely olyan emberek által próbál megszólítani, mint Bölöni László, akinek épp van elég baja Belgiumban a csapatát igazgatni, ha már itthon nem lehet, hogy a mi futballtörténelmünket írja Sepsiszentgyörgyön? Milyen politikai alakulat az, amely Böjte Csabát is bevonja a kampányába, egy percre politikust csinált a papból, míg a politikus az úzvölgyi eset kapcsán higgadtságra és imára szólít fel? Folytathatnám Mága Zoltán hegedűművésszel, aki ki tudja a világ melyik sarkán húzza a vonót, és hirtelen nyilatkoznia kell mégis, hogy szerinte az RMDSZ-re kell voksolni. Újra meg újra megkérdezhetném, hogy milyen politikai alakulat az ilyen?

A válasz egyszerű: ez a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alakulata. Ha nem politikai alakulat lenne, hanem egy vállalkozás, akkor rég csődbe ment volna. Így hát én, akinek a könyvespolcain topmenedzserek könyvei sorakoznak és ismerek néhány sikeres vállalkozót, megtanultam tőlük egy aranyszabályt: vesztesek közé soha ne tartozz!

Mintha látnám máris az „érdekképviselet hiánya”, vagy az „ott kell mi is legyünk” válaszokat az írásom alatt. Nekem meggyőződésem, hogy az az 1,3 millió erdélyi magyar ki tud termelni magából egy teljesen más politikai elitet. Felnőtt egy generáció, akiknek nincs közük a kommunista időkhöz és tapasztalatokhoz, akiknek fogalmuk sincs, hogy milyen volt a szekusvilág.

Az az igazság kedves RMDSZ-es urak kicsiktől nagyokig, hogy leragadtatok a Markó Béla-féle, a Borbély László, a Frunda György és a többi naftalin szagú, dohos pincepolitikusnál és akik közül még szinte mindegyik jelen van a háttérben, pontosítva: a pincében lapul. Felnőtt egy generáció, és lassan kihull a sok régi tanító bácsi, a sok „alapító tag”, azok, akik vallásként tekintenek az RMDSZ-re. Mi lesz így veletek?

Nem tudjátok elhitetni már, hogy egy demokratikus országban, a 21. században be lehet érni annyi érdekképviselettel, hogy megszólalhatunk magyarul. Ez 1990-ben talán valóban mérföldkő volt, de azóta eltelt 30 év.

Azt akarom, hogy olyan politikusokat állítsatok elő, akik nem balzsammal kenegetik a daganatot, hanem megelőzik azt, vagy népe hátán megfent karddal vágják ezt ki!

Azt akarom, hogy hangos legyen tőletek az utca, az ország, de Európa is, mígnem mindenhol szabadon ott lehetnek nemzeti jelképeink, visszakerül tulajdonunkba mindaz, amit ismét államosítottak. Itt születtünk, itt élünk és mindez a miénk!

Azt akarom, hogy többé soha ne emlékezzetek meg forró fejű márciusi ifjakról, de Gábor Áronról se, amíg a mai forró fejű fiataljainktól elhatárolódtok!

Azt akarom megértsétek: az aszfaltozásnál, egy óvoda felújításánál, vagy egy városnapok megszervezésénél a székely ember többet vár! Ennek az embernek van nemzeti öntudata és büszkesége, több mint nektek néha és ez az ember soha nem fog belenyugodni a elrománosított utcanevekbe, a lekapart „Községháza” feliratokba, a visszalopott épületekbe, a hősei hátába beledöfött beton keresztekbe, és abba sem, hogy másodrendű polgár legyen!

Azt akarom, hogy felelős vezetőkké váljatok! A pincepolitikus, a csendes és bujkáló, az aktatologató, az akinek nincs becsülete kimondani, hogy „elkúrtuk”, az mondjon le! Kezdhetné ezt Borboly Csaba és példát statuálhatna a többinek.

Azt akarom, hogy ne egy másik népcsoport válasszon polgármestereket a mi községeinkben, akiket két eugeniával vagy három miccsel megvesztek, hanem azt, hogy élj meg a saját fajtádból!

Olvastam olyan népmesét, hogy a dolgozó szegényből gazdag illetve nagy hatalmú ember lett, de egyetlen esetben sem olvastam még olyat, hogy a koldusból, a kéregetőből lett volna valaki. A kettő között az a különbség, hogy az egyik foggal körömmel tesz, a másik pedig elvár valamit.

Azt akarom, hogy többé ne kolduld a szavazatom, hanem tegyél érte!

Azt akarom, hogy zsarolhatatlan és feddhetetlen légy ott lent Bukarestben, ha már vállaltad az értem való harcot! Sikkasztók és tolvajok közé többé ne keveredj, hogy hangjuk a te hangod el ne nyomja!

Szólj, ha ilyenekre is adhatom a szavazatom, de bolondnak ne nézz! Ez az akaratom!

Veres Zsolt, Nagybacon