Csapdahelyzetbe lavírozta magát az RMDSZ: nem azért, mert a szociáldemokraták belső válsága miatt mindenki a kormányba taszigálná őket, sokkal inkább, mert a magyar közösség felé sem tudnak biztató, reménykeltő üzenetet megfogalmazni. Panaszkodás, védekezés, mosakodás jellemzi leginkább vezetőinek, politikusainak nyilatkozatait, no meg sok-sok önellentmondás.

A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat tavalyra vonatkozó éves jelentését ismertette minap Benkő Erika képviselő, fokozódó magyarellenességről, szaporodó jogsérelmekről számolt be. Felsorolása akár az RMDSZ kudarclistájának is tekinthető, hisz a sorjázottak nagy részére megoldást jelentettek volna a kampányban ígért törvények. Nem sikerült kivédeni a magyar iskolahálózat megnyirbálását – a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye függőben, a magyar orvosképzés ellehetetlenítése folyamatban –, továbbra is sérülnek a tanulók nyelvi jogai, bár született törvény, az alkalmazási normák hiányában az egészségügyben a magyar nyelv használata esetleges, botrányt okoznak a magyar feliratok, a székely vagy az Erdély-zászló, és sorolhatnánk hosszasan az idei évbe átnyúló, még nagyobb intenzitással ismétlődő tavalyi példákat.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke mindezek dacára próbál bizakodóbbnak tűnni, bár elismeri, az elmúlt 28 évben nem sikerült áttörni a román előítéletek falát, az autonómiát egyhangúlag utasítja el a román társadalom, minden próbálkozásuk kudarcot vallott, és módját sem látják, miképpen lehetne ezen változtatni. Ugyanebben az interjúban azonban elmondja azt is, hogy a románság a 90-es évek elején az anyanyelvű oktatást, a különálló iskolákat vagy a kétnyelvű feliratokat sem nagyon fogadta el, ám mára az „RMDSZ jó és helyes politizálásának köszönhetően” nyitottabbakká váltak ezekben a kérdésekben.

Ám Kelemen Hunor feledni látszik azt, hogy az RMDSZ 28 éves politizálása alatt legfennebb tíz esztendőben foglalkozott valamelyest az autonómiával, őszinte hittel, odaadással esetleg néhány politikusa állt ki ez ügy mellett, többségük kényszeredetten kampánytémává silányította, hitetlenül hiteltelenné tette majd minden megmozdulásukat. Nem volt és ma sincs közös akarat, fellépés, összehangolt cselekvési terv, így nem csoda, hogy a román politikum, közvélemény nem veszi komolyan, nem próbálja megérteni, elfogadni a magyar közösség akaratát.

Tíz éve nemcsak nem sikerült bővíteni, de sorra csorbulnak a magyarság nehéz áron megszerzett jogai is, az RMDSZ pedig mintha tétlen szemlélője lenne e lejtőn lefelé gördülésnek. Legtöbb, amire futja a mosakodás, a vádaskodás. Pedig jó lenne, ha felébrednének ebből az elandalító tehetetlenségből,  ha kitalálnák a hogyan továbbot, mert a gödör alja igen közel már, és minden újabb elvesztegetett évtizeddel fogyunk, gyengülünk.

Farkas Réka / Háromszék