A nagy ünneplésben egy röpke beszámolóról megfeledkeztünk a tegnapi meccs után, vagy inkább hanyagoltuk – miután minden lemerült, ami lemerülhetett. A lényeg viszont, hogy 2013 után újfent bajnokok lettünk, ezúttal Brassóban, ahol a 16. címünket szereztük meg.
3–2-es összesített vezetésről vártuk a bajnoki döntő hatodik meccsét, amelyre rengeteg szurkoló kísérte el a csapatot a Cenk alatti városba és sokan voltak, akik sajnálatos módon be sem jutottak a jégpályára, vagy épp a meccset megvárva az ünneplésre tudott belopózni.
Kiegyenlített meccset láthatott a nagyérdemű, ahol úgy a hazai, mint a vendég publikum tisztességgel helyt állt. Helyzetek mindkét oldalon akadtak, de a gólt a hazaiak szerezték meg miután egy előredobott korong szerencsésen pattant Bíró G. elé, aki belőtte a ziccerét. Ennyi kellett. A kék-fehérek rákapcsoltak és alig másfél percen belül Fabus egy szólót értékesített, hogy majd a 16. perchez érkezve Valchar kapu elé belőtt korongját Szcsasztlivij juttassa Tőke ketrecébe.
A második harmad egy áthúzódó előnnyel kezdődött, amely során nagy helyzetekig, illetve kapuvasig jutottunk, hogy a kiegészülés pillanatában Szcsasztlivij kapjon nagy korongot Bíró Tamástól és az orosz bevarrta a ziccerét. Ezt követően viszont egyre jobban kezdett kidomborodni a hazaiak fölénye, amely góllá is érett. A szépítést után is a brassóiak akarata érvényesült, de Onodi parádézott.
Az utolsó felvonásban nagyon jól védekeztek a csapatok. Lüktető volt a játék, kevesebb a helyzet viszont. Egy megingás viszont elég volt ahhoz, hogy a Brassó gólt találjon és kiegyenlítsen. Hat perc volt ekkor még hátra a rendes játékidőből és újfent robbantani tudott a Sportklub, csak épp a gól maradt el, bár Taratuhin előtt nagy helyzet adódott.
Így jöhetett a 20 perces hosszabbítás, aranygól szabállyal. Borzasztó nehéz perceket kellett ekkor átélni. Egyenlő létszám mellett nem volt gond, de kétszer is emberhátrányban kellett játszani, amely nagyon fárasztó és késélen való „táncolás” ilyen kiélezett csatában. Ezeket hatalmas melóval sikerült kivédekezni, majd a 74. percben a Fodor-Bíró T. páros megugrott egy kontrára és előbbi lőtte ki a hosszú alsó sarkat, Tőke mamutja és lepkése közé lőve a pakkot. Ekkor jöhetett az ünneplés, amelyet nem igazán hagytak vendéglátóink és még a csapatfotózás előtt lekapcsolták a villanyokat…
A lényegen ez sokat nem változtatott, az aranyérem így öt év után újfent nálunk landolt és összességében a 16. bajnoki – 1949, 1952, 1957, 1960, 1963, 1997, 2000, 2004, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2016 – címet zsebelhettük be.
Román bajnoki döntő, 6. meccs
Brassói Corona – Csíkszeredai Sportklub 3–4 (1–2, 1–1, 1–0, 0–1) – h.u.
Gólszerzők: Bíró G. (11.), Macmillan (27.), Filip (54.), illetve Fabus (13.), Szcsasztlivij (16., 22.), Fodor (74.).
A párharc végeredménye: 4–2 a Sportklub javára!
Darvas Attila