Mindennapi nyelvhasználatunkat gyarapítják, megkérdőjelezhetetlen igazságok, példabeszédek forrásai, a népköltészet megunhatatlan remekei – összefoglalva így jellemezték a népmesék és balladák világát, jelentőségét tegnap délelőtt a zsúfolásig telt sepsiszentgyörgyi unitárius templomban.

Ballada- és mesemondó diákok - Népköltészetünk kincseit őrzik, örökítik

Különdíjat kaptak a legkisebb mesemondók. Fotó: Albert Levente

Itt köszöntötték és díjazták a szervezők a Kriza János Országos Balladamondó, Balladaéneklő és Mesemondó Verseny idei kiadására benevező, több mint 230 diákot és az őket felkészítő félszáz pedagógust.

Nyalka legények, pávatollal, árvalányhajjal díszített kalapban, lányok pártával, kendővel, sűrű hajfonatukban piros pántlikával, mindannyian gyönyörű népviseletet öltve érkeztek az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) rendezvényére, ahol szombat reggel 13 megye erdélyi, bánsági, partiumi és moldvai képviselőit üdvözölték a rangos megmérettetésen. Aki lemond a mesélésről, az önmagát adja fel – vélekedett Ambrus Melinda, a tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkári kabinetjének tanácsosa, s örömmel nyugtázta, sokan tekintik szívügyüknek őseink históriájának tovább­örökítését. Zsemlyei Borbála, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, a verseny bírálóbizottságának elnöke köszöntőjében kiemelte: a mesék, balladák olyan világot tárnak fel előttünk, amely mindennapi nyelvhasználatunkat gaz­dagítja.

A tegnapi díjkiosztón Erdély Judit, az AESZ alelnöke arról beszélt, mennyire megunhatatlan a népköltészet, s úgy értékelte, nem lehetünk eléggé hálásak, hogy gyönyörű magyar nyelvünk az idők során a latin és a német nyelv árnyékában megmaradt a mesékben és balladákban. Fontosnak tartja, hogy vannak még fiatalok, akik nem restellik magukra ölteni a népviseletet, s akik nap mint nap kapcsolatba kerülnek a népköltészettel, s ezáltal gyönyörű anyanyelvünkkel is. A mai világban pillanatonként ránk zúduló történetek, illetve a mesék, balladák közötti különbségekre Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány gyermekfolyóirat főszerkesztője világított rá. Az előbbiek rendezetlenek, ellenőrizetlenek, ezért kivédhetetlenek is, a mesék és a balladák azonban kikristályosodottak. Nem csupán nyelvükben, szerkezetükben, cselekményükben, hanem erkölcsükben, üzenetükben is rendezett történetek – hívta fel a figyelmet. Éppen ezért nem pusztítóak és károsak, még akkor sem, ha éppen tragikus a történet. Arra buzdította a verseny résztvevőit, vigyék magukkal a mesék, balladák üzenetét, elevenítsék fel, éljék meg közösségeikben a népi szokásokat, mert ezek tartanak meg.

A különböző kategóriákba sorolt megmérettetés idén is a megyeszékhely több helyszínén, a Székely Nemzeti Múzeumban, a Lábas Házban, a Magma Kortárs Kiállítótérben, a Lábas Házban, a Kónya Ádám Művelődési Házban, a Míves Házban, a megyei könyvtárban, valamint a Plugor Sándor Művészeti Líceumban zajlott. A díjazást megelőzően több méltatás is elhangzott az értékelést végző pedagógusok részéről, akik egyebek mellett az erős mezőnyről, jó témaválasztásról, hiteles előadásmódról, a magyar nyelvjárás sokszínűségéről egyaránt szóltak, s volt, aki elismerte, akadt olyan diák is, akinek teljesítménye bizony könnyet csalt a zsűrizők szemébe. Számos különdíjat és dicséretet is osztottak a fődíjak mellett, a mesemondók közütt Sikó Barabási Iringó (1–2. osztály), Pâtrânjel Viktória (3–4. osztály), Rancea Alex Krisztián (5–6. osztály), Staharoczky Balázs (7–8. osztály), illetve Rancz-Gyárfás Hanna (9–12. osztály) bizonyult a legjobbnak. A balladamondók táborából Nánia Hanna (9–12. osztály) lett a győztes, míg a balladaéneklők közül Mátis Adrienn (5–8. osztály) és Vrencsán Anita (9–12. osztály) teljesítményét ítélték a legjobbnak.

Demeter Virág Katalin / Háromszék

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük