Fotók: Lena Világa – Facebook

Teljesen véletlenül láttam meg Lena egyik bejegyzését, s onnan egyenes út vezetett az első videóhoz tőle, róla, az utazásáról. Megkerestem, írtam neki, és megszületett az alábbi interjú.

Érdemes rákeresni a vlogjára a youtube-on, sőt, érdemes követni ezt az erős, életvidám lányt, aki kerekesszékesként mutat nekünk példát.

– A teljes neved tudhatják az olvasók? Ha igen, áruld el, kérlek.

Természetesen. Ivanova Daniela a teljes nevem. A Lena a Daniela betűiből lett összerakva egyfajta becenévként/művésznévként.

– Mióta utazgatsz?

Mióta élek. Kiskoromban is vittek a szüleim, de azokra az utakra sajnos alig emlékszem. 17 évesen utaztam először „élesben”, egy hetet töltöttünk anyukámmal Tunéziában. Majd 19 évesen nyertem egy ösztöndíjat Dániába, ahol fél évet töltöttem egy népfőiskolán. Akkor döbbentem rá, hogy az utazás az életem. Azóta már megjártam fél Európát, de mindig is Spanyolország volt az a hely, ahová igazán visszahúzott a szívem.

– Mennyire segítőkészek az emberek útközben?

Tapasztalataim szerint abszolút azok! Bármerre is jártam eddig a világban, mindenhol nagyon szívesen segítettek – természetesen egy-két kivételtől eltekintve.

– Talán nem illik rákérdezni, mégis vállalom. Mióta és miért vagy kerekesszékben?

Nyolc éves korom óta, de mozgássérültként születtem. Üvegcsont betegségem van, amely genetikai eredetű. Illik rákérdezni, ez is hozzám tartozik ugyanúgy, mint bármi más.

– Mi a munkád?

Újságíróként dolgozom a she.hu női portálnál, mellette pedig egy hajós cég turisztikai foglalásait intézem telefonon keresztül. Mellette énekesnőként is tevékenykedem, fellépni járok.

– Jelenleg Spanyolországban vagy. Meddig szándékszol ott maradni?

Így igaz. Még nem tudom meddig maradok, ameddig jól érzem magam.

– Miért egyedül utazol?

Soha életemben nem utaztam még egyedül, de mindig is ki szerettem volna próbálni, ugyanis rengeteg új kihívást tartogat az egyedül utazás. Nem bántam meg, hogy így döntöttem, nagyon izgalmas, új tapasztalás ez számomra. Ha egyszer az ember ráérez, utána már akár az egész világot is a nyakába veheti egyedül. Nem kell alkalmazkodni senkihez, független vagy és szabad, no meg persze ez egy rendkívül jó önismereti tréning is egyúttal: megismered önmagad még jobban.

– Ha választhatnál, hogy egy barát, barátnő utazzon veled, vagy egyedül menj, melyikre esne a választásod?

Nem tudnék választani, mindkettőnek megvan a maga szépsége. Ám ha muszáj választanom, akkor az egyedül utazás mellett tenném le a voksom, mert ebből még keveset tapasztaltam, míg utóbbiból többet.

– Gyönyörű a hangod. Nem gondoltál arra, hogy fellépésekből élj meg utazás közben?

Köszönöm szépen. De igen, abszolút, viszont ez egy nagyon rögös út. Megélni belőle még otthon sem tudok sajnos, egy külföldi országban pedig mindent a nulláról kell kezdeni. El kell adni magad, bizonyítani, kialakítani a kapcsolatokat. Itt is voltak már fellépéseim, amiket nagyon élveztem, de fizetős fellépéseket még nem volt szerencsém találni. De dolgozom az ügyön!

– Érdekesek a videóid, én nagyon szívesen követem. Jó lenne megélni ebből?

Nagyon! Nem titkolt álmom és célom, hogy ez egyszer megvalósuljon.

– Szüleid mit szólnak ahhoz, hogy egyedül utazol?

Teljes mértékben támogatják, ahogy a barátaim is. Tudják rólam, hogy a jég hátán is megélek.

 

– Vannak testvéreid?

Van egy 17 éves húgom, Luca.

– Budapesti vagy?

Igen, annak vallom magam, bár a családom már több, mint 10 éve Dabason él. Én Pesten maradtam.

– Mi a végzettséged?

Újságíróként végeztem a Metropolitan Egyetemen. Pontosabban még a szakdolgozat és államvizsga hátra van, úgyhogy a papír még nincs a kezemben, de ha hazamentem, mindenképp szeretném befejezni a tanulmányaimat.

– Spanyolország után mi a következő úticél?

Olaszországon gondolkodom. Meglátjuk mit hoz a jövő. Nagyon-nagyon szeretnék egy kicsit Toszkánában is élni, de még kutatom a lehetőségeket.

– Szívesen találkoznál magyarokkal külföldön?

Persze, abszolút! Már itt is ráleltem új magyar barátokra.

– Minden utazásodra te teremted elő az anyagiakat?

Igen. Illetve a családom támogatna, ha megszorulnék, de ez inkább afféle biztonsági háló: nem élek vele, csak ha nagyon muszáj. Szeretek magam megállni a saját lábamon, elvégre már 30 éves, felnőtt nő vagyok!

– Az emberi segítőkészség mellett biztosan az ellenkezőjével, az emberi rosszindulattal is találkoztál. Mesélnél erről is?

Persze, ilyen mindenhol van, bár szerencsére olyan ritkán futottam bele ilyesmibe, hogy alig jut eszembe konkrét példa. Talán a buszsofőröket említeném meg, akikkel napi szinten kapcsolatban kell lennem az utazásaim során. Ha mechanikus rámpa van és nekik kell lenyitni, akkor elkerülhetetlen, hogy kommunikáljunk egymással. Sokszor nincs kedvük kiszállni a vezetőfülkéből és ezt a feszültséget rajtam vezetik le, holott én csak utazni szeretnék, mint bárki más. Illetve még az is bántó számomra, amikor hülyének néznek amiatt, mert kerekesszékes vagyok. De nem gyakran esik meg ilyen szerencsére.

Sokat emlegeted Istent. Hiszel Benne?

Inkább csak a szóhasználatomban fordul elő, komolyabban nem nagyon szoktam megemlíteni. De hiszem, hogy van, és egy jó utat jelölt ki számomra, amin próbál vezetni. Néha csak hagyom, hogy oda irányítson, amerre szerinte a legjobb nekem. Hiszek benne, hogy van egy felsőbb erő, amely segít minket az életünk során.

– Ha lehetne három kívánságod, melyek lennének azok?

Egészség, biztos anyagi háttér és a szeretteim boldogsága.

– Félelem, szorongás van-e benned miközben járod a világot?

Néha előfordul, főleg az utazás elején. De már egyre rutinosabb vagyok, egyre kevesebbet stresszelek. Valahogy mindig lesz, olyan még sosem nem volt, hogy ne lett volna sehogy.

– Legszebb élményed útközben?

Százmillió van már. A váratlanul előbukkanó „őrangyalokat” említeném meg, azokat az embereket, akik utazásaim során ismeretlenül is, de feltétel nélkül támogatnak úgy, hogy nem várnak cserébe semmit. Csodálatos tud lenni az emberi jóindulat.

– Legfélelmetesebb élményed?

Néhány éve a Sziget Fesztiválon bent rekedtem a tömegben és majdnem eltapostak. Az szörnyű élmény volt. Azóta nem is voltam ott, de idén tervezem, mert minden félelmemet szeretném legyőzni. Ezúttal majd sokkal körültekintőbb leszek.

Lakó Péterfi Tünde

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.