Barátky Gyula (Nagyvárad, 1910. május 14. – Bukarest, 1962. április 14.) a magyar és egyben a román válogatott labdarúgója, csatára, és edzője volt. Apja, mint mészáros mester, Nagyvárad egyik legkomolyabb mészárszékhálózatát építette ki. Gondolta, hogy fia is folytatni fogja ezt a mesterséget, de Gyula fia a négy elemi után a focinak szentelte életét.
Nyolc évesen már a nagyváradi munkásnegyed OSK csapatának alapjátékosa. 1922-1927 között a Nagyváradi Törekvés Junior Klub 178 cm. magas ünnepelt csatára. A következő profi klubokban játszott: 1) 1927-1928 Nagyváradi Törekvés, 2) 1928-1929 Hungária (6 mérkőzésen 6 gólt rúgott), 3) 1929-1930 Nagyváradi AC, 4) 1930-1933 Hungária (76 mérkőzés alatt 45 gólt rúgott), 5) 1933-1936 Crișana Oradea (51 mérkőzés alatt 30 gólt rúgott), 6) 1936-1944 Rapid București (97 mérkőzés alatt 74 gólt rúgott), 7) 1944 Carmen București, 8) 1944-1945 Rapid București, 9) Nagyváradi Szabadság (16 mérkőzés alatt 9 gólt rúgott), 10) 1947-1948 RATA Marosvásárhely (2 mérkőzést játszott).
Magyarország válogatottjában 1930-1933 között 9-szer játszott, gólt nem lőtt, Románia válogatottjában 1933-1940 között 20-szor játszott és 13 gólt rúgott. A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A következő csapatoknál volt edző: 1944-1946 között a Rapid București, 1946-1947 között a Nagyváradi Szabadság, 1947-1949 RATA Marosvásárhely, 1948 Román válogatott, 1952-1953 Dinamo București, 1953-1954 Nagyváradi Haladás, 1957-1959 Dinamo București, 1959-1962 Dinamo București ifjúsági csapata.
1930 és 1933 között 9 alkalommal szerepelt a magyar, 1933 és 1940 között 20 alkalommal a román válogatottban. Román színekben 13 gólt szerzett. Tagja volt az 1934-es és 1938-as román világbajnoki csapatnak.
Sikerei, díjai a következők voltak: 1) Magyar bajnokság, bajnok 1928-29, kétszeres bajnok 1930-31 és 1932-33, háromszoros 1931-32 idényekben, 2) Magyar kupa, győztes 1932, 3) Közép-európai kupa, győztes 1929, 4) Román bajnokság, kétszeres, 1933-34, 1936-37, 1939-40, 1940-41, 5) Román kupa, győztes 1937, 1939, 1940, 1941.
A román A ligában 155 mérkőzést játszott és 101 gólt rúgott, a Romanian Cup-ban 32 mérkőzést játszott és 38 gólt rúgott, a România A-ban 20 mérközés alatt 13 gólt rúgott, a Magyar NB1-ben 82 mérkőzés alatt 52 gólt rúgott. A Magyar Válogatottban 8-szor szerepelt, de nem rúgott gólt.
Érdemes elolvasni a következő könyveket: 1) Antal Zoltán, Hofner József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968, 2) Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977, 3) Futball '93. Budapest: Egyetemi Nyomda. 1994. Barátky Gyula adatlapja megtalálható a romaniansoccer.ro oldalon. Barátky Gyula a focicsapatban minden szerepben nagyszerűen játszott, csatártól kapusig. 1930-ban kiérdemelte Európa legjobb jobbközép játékosa címet.
Barátky Gyulát a román focisták „Giussy”-nak becézték, a román szurkolók a „szőke csodának” titulálták, és a bukaresti Giulești stadion ünnepelt hőse volt. A román sportirodalom többre tartja, mint Dobrin, Balaci és Hagi focistákat. Az is tény, hogy a román focisták közül Barátky volt a legjobb billiárd játékos, a „bricole” ütései híresek voltak.
1930-ban a Budapest Hungária 2500 pengőért (75000 lej) vásárolta meg, és a Nagyváradi CAO csapat is kapott még 2500 pengőt. A kapott pénzt Barátky apja, a mészárszékhálózatának a kiterjesztésére használta fel. Barátky fájó szívvel ment Budapestre, mert itt kellett hagyja jegyesét, idővel meg is szűnt ez a kapcsolat. Budapesten megszereti az éjszakai életet, egy híres énekesnő lesz a kedvese. 1933-ban apja hazahozatja Nagyváradra, remélve azt, hogy átveszi húsüzemét. Nem így történt. Focistaként mindkét lábával tökéletesen játszott, és pontosan célba lőtt.
Mérkőzések után fogadott, egy vonalat rajzolt krétával a felső kapufára, és 16 m-ről célba rúgott labdával letörölte a vonalat. Ebben is verhetetlen volt, egy rúgást se hibázott. Ezt Ion Costea, a Rapid egykori játékosa mesélte. 1938 májusában a Román Kupa elődöntőjében a Rapid (ebben játszott Barátky) és a Venus (a rendőrség csapata) mérték össze tudásukat, a hosszabbításban 1-1 volt, amikor Barátky gólja győzelemre vitte a Rapidot. A csapat mindig a bukaresti Északi pályaudvar melletti Luther vendéglőben ünnepelték megy a győzelmet, ebben a vendéglőben énekelt Maria Tănase. Hazamenet közben a rendőrség Gabriel Marinescu Bukarest prefektusának a kérésére, letartóztatta Barátky, Auer, Vintilă és Raffinsky rapidos focistákat. Ahhoz, hogy szabadlábra kerüljenek, a giulești Rapid Klub elnöke Costică Ardeleanu a mérkőzés újrajátszását kérte, azzal indokolva, hogy a bíráskodás részrehajló volt. Az újrajátszott meccsen 4-2-re nyert a Rapid, Barátky és Auer góljaival.
A második világháború után Barátky feleségül vette egy kabaré táncosnőjét, a lakodalmán 2000 meghívott volt. Barátky egyre többet ivott, az éjszakai múlató helyeket látogatta, és napi 40-50 szivarat szívott naponta. Focista teljesítménye hanyatlott, házassága boldogtalan volt. Májzsugorodásban halt meg. A kórházban, élete utolsó napjaiban meglátogatta a felesége, mikor távozott Barátky az ablakhoz vonszolta magát, és látta amint felesége egy más férfi karján távozik a kórház udvarából. Az ablaknál összeesett, és meghalt. A bukaresti „Reînvierea din Colentina” temetőben nyugszik a T52-es parcellában. A temető regiszterében úgy szerepel, mint Gyula Baratchi. Mivel nem volt utóda, a sírhelyét a Nistor család vásárolta meg. Szerencse, hogy a régi temetőgondozó Nastasia Voicu még emlékezett, és így mentődött meg az utókornak.
Barátky rövid ideig a Dinamo Bărlad edzője volt. Bărladon kerékpárral közlekedett, kerékpárjára fel volt írva: „Julius Barátky, str. Béla Bartók nr 6, Tg. Mureș”. Barátky és Petschovschi az egyedüliek, akik magyar színekben kezdték focista karrierjüket, és román színekben fejezték be. 1931-ben a Román Labdarugó Szövetség javasolta a FIFA-nak, hogy a kettős állampolgárságú focistákat 3 év kizárással büntessék, ezzel el akarta zárni az erdélyi magyarságot az anyaországtól, aki sokkal jobb lehetőséget biztosított az erdélyi sportolóknak.
Ne feledjük, hogy ebben az időben rengetek erdélyi magyar sportoló játszott román színekben, nemzetközileg nekik köszönhette Románia a jó szereplését. Már akkor elkezdődött a magyar sportolók nevének a románosítása. Barátky ezt nem vállalta. Amikor Barátkyt átvette a Budapest Hungária rögtön megkapta a magyar állampolgárságot. Mivel 1933-ban Barátky elhagyta a Budapest Hungáriát, és a Magyar Nemzeti Válogatottat, ezért elveszítette a szereplési lehetőségét az 1934-es Világbajnokságon.
Ezt a szabotázst állítólag a román válogatott edzője „vívta” ki ellene. Ez nagyon bántotta őt. Magyar színekben játszott Svájc ellen, és a fentiek miatt a FIFA az ellenfélnek 2-0-s győzelmet „ajándékozott”. Egy másik eset, ami nagyon bántotta az volt, amikor a Rapid-Venus mérkőzés után, amelyen Barátky csodálatosan teljesített, Fulga a Rapid edzője megakadályozta abban, hogy 100000 frankért Barátkyt átvegye az Olympique Lille csapata. Barátky nem szerette a banális gólokat, a labdát tőle senki se tudta elvenni, ő mindig kidolgozott, meglepő helyzetekből lőtt mestergólokat, ezeket a fociakadémián lehetne tanítani.
Barátky Gyula a magyar foci nemzetközileg elismert csillaga, teljesítménye egyedülálló. Jó lenne, ha róla Nagyváradon egy utcát neveznének el, és egy érdekes és tanulságos filmet is lehetne forgatni életéről.
Barátky Gyuláról a következő könyvekben olvashatunk: Ion Chirilă: Finala se joacă azi, Editura Uniunii de Cultură Fizică si Sport, București, 1966, és Ion Chirilă: Glasul roților de tren, Editura C.N.E.F.S., București, 1968, George Mihăilescu: Minunea blondă.
Lucian Ionescu focistabarátja a következő verset írta Barátky Gyuláról:
„Mai știi de neuitatul
Giussy Baratki?
Veșnica lui frondă:
Distrugătorul de iluzii,
Al vechilor portari! Stea Blondă!
Trimis după țigări c-o fentă,
Portaru-și lua, pe brânci, poteca,
Iar șutul cu aprigă detentă,
Mușca din colț, o foglia secca!
Păianjenul din vinclul bării,
Sătul a-și tot cârpi mătasa,
Etern sub semnul întrebării,
Se demola mutându-și casa!
Ori plasa și-o urzea doar dacă;
Știa că Baratki nu joacă!”
Dr. Bencze Mihály / Bukaresti Magyar Élet, VI. évfolyam, 10. szám, 2018. október 18.
A játék mámora
(Barátky Gyula emlékére)
Írta: Bencze Mihály
Álmaimat adom az esti árnynak,
Színes mezeimet a szivárványnak.
Hadd bámuljanak ott fenn a csillagok,
Kilőtt labdáim lidércvillanások.
Eukleidész a kapus elhasal,
Minden vereség számára ravatal.
Bolyai térben pörgetem a labdát,
Isteni dimenziókból rúgom át.
Semmit se vártam, és semmit se kértem,
A stadionok lángra gyúltak értem.
Tombolt a tömeg, cipőm hegyén labda,
Mint egy földgömböt, úgy rúgtam kapuba.
Még vörös-narancsban izzik az égbolt,
Luther kocsmában a nő nekem táncolt.
Egy új reformáció a játékom,
Budapest és Bukarest közt aprózom.
Azt hittem, hogy Istent is kicselezem,
Ha labdámat az oltárra leteszem.
De játékom szenvedélye ráragadt,
Éjszaka rugdostuk a csillagokat.
Hasadt a hajnal, és benne a tükröm,
És eltűnt a fényben az összes trükköm.
A kíváncsi, felizzó tekintetek
Öröklétében, egy góllal beintek.
(Bukarest, 2014. május 14.)