Sokaknak okozott meglepetést, hogy a függetlenül induló, de a helyi Erdélyi Magyar Szövetség tagjait maga mellett tudó Benedek Huszár János utcahosszal nyerte a 2020. szeptember 27-ére kiírt helyhatósági választást és így négy évig vezetheti Barót várost és a közigazgatásilag hozzátartozó falvakat.
Tudni kell, hogy Benedek Huszár János – tudtom szerint – az egyedüli Erdélyben s talán az egész országban, aki a második mandátumát nem ott kezdi, ahol az elsőt befejezte, ugyanis a Sepsiszentgyörgy melletti Illyefalván is volt polgármester. Az is érdekes, hogy se Barót, se Illyefalva nem a szülőfaluja, hisz Benedek Huszár János kisbaconi. Kistérségi szemlélet győzött a szűklátókörűség fölött?
Erre is próbáltam választ kapni egy rövid beszélgetés során; több, mint 20 éves ismerettségünk okán természetesen tegeződtünk.
Polgármester úr, kedves János, engedd meg, hogy gratuláljak és szívből kívánjak neked és az önkormányzati képviselőknek jó munkát az elkövetkezendő négy évben. Milyen érzésekkel vágsz neki ennek az új kihívásnak? Beiktatásod után mi lesz az első dolgod?
Köszönöm, köszönjük szépen! Mi valóban munkára szerződünk a várossal és a falvakkal, és szeretnénk jó együttműködésben mielőbb kézzelfogható eredményeket felmutatni a közösségnek, amely bizalmat szavazott nekünk.
A tavaly ősz óta hittem abban, akár azt is mondhatom, hogy mély, belső meggyőződéssel tudtam, hogy meg fogom kapni ezt a megbízatást. Életem minden egyes napján érzem az isteni gondviselést, amely az elmúlt évtizedek alatt arra tanított, hogy tegyek meg mindent legjobb emberi tudásom szerint a Vele egyeztetett céljaim eléréséért, és ahol elérkezem az erőm korlátjáig, ott bízzak mindent Istenemre. Az elmúlt hónapok alatt is sokszor kerültem ilyen helyzetbe – ott Ő felemelt és átvitt azokon az akadályokon, amelyeken én magam nem tudtam volna átkelni. Az érzés, amivel nekivágok az előttünk álló négy évnek, épp ebben gyökerezik: a Beléje vetett hittel elvégezni mindazt, amit az Ő engedelmével elterveztünk, az Ő gyermekei javára.
A beiktatásom utáni legelső dolgot nehéz lenne megnevezni, mindenképpen az első teendők közé tartozik a folyamatban lévő ügyek, beruházások átvétele, a hivatal szolgáltatásainak gyors ügyfélbaráttá tétele, a városi intézmények teljeskörű megismerése, a problémák alapos felleltározása, a pénzügyi lehetőségeink kitisztázása, felkészülés az elkövetkező esztendőre és a megjelenő pályázati lehetőségekre, valamint széleskörű és mély partnerségek kialakítása egyházainkkal, vállalkozóinkkal és civiljeinkkel, a többi erdővidéki önkormányzattal, a megyei tanáccsal, megyei, régiós szintű intézménnyekkel egyaránt, és természetesen a lakossággal történő korrekt kommunikáció elindítása.
Milyen polgármester leszel? Mi fog jellemezni téged?
Mindenki polgármestere szeretnék lenni, minden településé, attól függetlenül, hogy túlnyomó többséggel nekem vagy egy másik jelöltnek szavazott-e bizalmat. A négyéves mandátum szintjén arányos, kiegyensúlyozott törődéssel és fejlesztésekkel szeretnék fordulni minden település, társadalmi réteg, érdeklődési kör felé.
Szándékaim szerint jellemzőim lesznek a kitartó munka, a kompromisszumkészség, a megalapozott döntéshozatal, az önkormányzaton átáramló diskurzusok moderálása, közvetítés a közélet és a kistérség szereplői között, az eredményorientáltság és a jó hangulatú, élhető közeg kialakítására tett erőfeszítések.
Terveidet, programodat ismerjük, pozitív kép alakult ki rólad az emberekben, megválasztottak. Bízhatnak-e az emberek abban, hogy a kampány során elmondott, leírt terveidet véghezviszed?
Legjobb tudásom szerint, szorgalommal fogok dolgozni azon, hogy a felzárkózás programját megvalósítsuk. Több alkalommal megkérdezték tőlem, hogy mi a garancia arra, hogy ez megtörténik? Az elmúlt tizenkét év eredményei jelentik a garanciát, amikor projektmenedzserként egy-egy csapatot megszervezve, irányítva egyik fejlesztést a másik után hajtottuk végre Székelyföld népének a javára, ezeknek az adatait, értékeit nem ismertetem újra. Polgármesteri minőségben ugyanazt szeretném folytatni: időben megszervezni minden egyes feladat ellátásához azt a csapatot, amely képes végrehajtani azt, lett légyen szó a legkeményebb infrastrukturális beruházásról, oktatásról vagy civilekkel, egyházakkal együttműködésben megvalósítható programokról. A felzárkózás programját is a realitás talajára építettem, optimális végrehajtásához persze rengeteg minden szükséges: tiszta jogi környezet, stabil és növekedést felmutató gazdasági helyzet, uniós- és kormányforrások elérhetősége, testületi egyetértés, munkáskéz, aki időben,jó minőségben megvalósítja és még sok egyéb. Ez egy tízéves program, amelyet természetesen operatív lépésekre bontunk le és azokat következetesen betartva haladunk a célük felé, hogy 2030-ban nagyjából ott lehessünk, ahol akkori helyünket sejtjük. Tapasztalatom az is, hogy ezek az évtizedes távlatú utak nem nyílegyenesek, közbejönnek olyan kényszerítő vagy épp újabb lehetőségeket adó körülmények, amelyek miatt muszáj vagy érdemes pályakorrekciót végrehajtanunk. A cél viszont tiszta marad: élhető várost fejlődő falvakat, virágzó Erdővidéket építünk.
Ma hétfő. Emberekkel találkozol, esetleg vetélytársaiddal, azok csapattagjaival. Tettél-e olyant a kampány során, ami miatt nem tudsz majd a szemükbe nézni ezeknek az embereknek? Ugyanakkor ők tettek-e, mondtak-e olyasmit, ami miatt még ma is harag lenne benned?
A kampány alatt végig arra kértem a csapattagokat, hogy mosolyogjunk rá a világra, akkor is, ha ütnek, rúgnak. A vége felé már fogcsikorgatva mosolyogtunk, hogy a fogunk majdnem beletörött... de akkor is mosolyogtunk, és ebből nem engedtünk.
Alapelvem volt, hogy facebook-oldalamról, ahol a kampány jó része zajlott, senkit le nem tiltok, egyetlen hozzászólást sem törlök, mert hittem és hiszek az emberekben. Így elkerülhetetlenné vált, hogy önmérsékletet nem tanúsító, jóérzést, mércét, illemet nem ismerő emberek némely bejegyzésemet köpködőnek használják. Az eredmények viszont azt bizonyítják, hogy az emberek döntő többsége nem vevő az alpári hangra, a durvaságra, a rágalomra. Még meg sem kell bocsátanom ezeknek a szegény lelkeknek, hiszen meg sem tudtam haragudni rájuk. Inkább foglalkoznunk kellene velük, hogy a rút helyett a szépet, a gonoszság helyett a jót lássák menőnek, ha már menők akarnak lenni a társadalomban, és ezek felé nyissák meg szívüket.
Ma hétfő, és nyíltan tudok tekinteni minden emberre. Nem érzem azt, hogy olyant tettem, mondtam volna, amiért ne nézhetnék ellenfelem és vetélytársaim szemébe. A másik szemébe nézni amúgy a kampány folyamán sem volt sok lehetőségem, a jelöltek a maguk útját járták, és ezek nem keresztezték egymást. Ha valakit mégis megbántottam volna szóval, tettel, gesztussal, itt, ezzel az alkalommal bocsánatot is kérek tőle.
Volt egy ellenfelem és volt három vetélytársam. Lázár-Kiss Barnának nem – kifejezem irányába az ellenfelet megillető tiszteletet és elismerést -, de vetélytársaimnak voltak olyan megnyilvánulásai, amelyek a megütközéstől a gyormorforgató, bicskanyitogató felháborodásig terjedő skálán érzelmileg is érintettek. Az egyik jelölt utolsó napokbeli nyilvános rágalmazása szánalmat váltott ki belőlem, sajnálom őt, amiért hagyta, hogy ilyen nagy daganatok nőhessenek a lelkén. Aggódom az egészségéért! A megbocsátásnak szerintem három formája van: az egyik, amikor annak bocsátunk meg, aki nekünk vétett – ez a legkönyebb, és én már úton vagyok efelé, bár elismerem, nem könnyű ez az út. A másik, amikor annak bocsátunk meg, akinek vétettünk – ez nehezebb lelki feladat, de elvégezhető. A megbocsátás harmadik és legnehezebb formája, amikor önmagunknak kell megbocsátanunk. Tudom, hogy az az ember ma ezzel küszködik. Kívánom, hogy a hozzá közelállók segíthessenek neki abban, hogy egészség- és életkárosodás nélkül jusson a végére, és közéleti elismerésre irányuló, beválthatatlan becsvágyát vezesse le más tevékenységek fölött érzett örömmel, megelégedéssel.
Fontos dolognak tartom, hogy az ellenfeleid programjaiból is vegyél be pontokat, amelyeket úgy gondolod megvalósíthatóak, jó ötletek. Hogyan látod ezt?
Az elkövetkező évek munkájának a gerincét a felzárkózás programja adja, amely körültekintő helyzetelemzés, több tucat négyszemközti vagy kiscsoportos beszélgetés nyomán alakult ki, és amelyeket a közösségre nagyobb rálátással bíró kulcsemberekkel folytattunk. Ennek a következetes megvalósításához mindenképpen tartani fogom magam.
Természetesen tudatában vagyok annak – és ezt sok alkalommal el is mondtam -, hogy nincs nálam a bölcsek köve. A világnak én is csak egy részét ismerem, és azt is csak egy adott szemszögből – a sajátomból – tudom értelmezni. Ezért nyitott vagyok minden olyan kezdeményezésre, amely valós igényt elégít ki, reális elemzésen alapul, kivitelezhető és megvan a maga haszna. Fontos ugyanakkor, hogy gazdája legyen minden ilyen kezdeményezésnek, aki végigviszi.
Emellett az egyházak, a civilek, és a széles értelemben vett lakosság részéről, onnan is főképpen a fiataloktól várunk olyan igényalapú ötleteket, amelyek megvalósulása révén javul a közéleti levegő minősége. Az önkormányzati munkának és kompetenciának megvannak a maga korlátai, amelyen túl már nem illetékes, nem hatékony, és amibe már nem tud szívet és lelket vinni. Oda, arra a területre várjuk mindazok jelentkezését, akik önkéntesen, energiát, időt, nem sajnálva a lelküket is beleadják olyan közérzetjavító tevékenységekbe, amely által vidékünket lassan elárasztja a jó itt élni-feeling derűje.
Sok sikert, jó munkát!
Köszönöm, köszönjük szépen! Dolgozni fogunk Barótért, falvaiért és egész Erdővidékért, a jővőnkért és a következő nemzedékekért.
Tókos Levente