Shrek Tímea tiszta kezekkel érkezik a kortárs magyar irodalom általános iskolájába. Érkezési típusára a szociográfiai nagyszünet lenne a legtalálóbb behatárolás, hiszen kisnovelláit ketten vajúdják önmagukat váltva: a tanárnő és az író.
Hogy mikor válik íróvá a tanárnő, azaz mikor csengetnek át írói nagyszünetbe (vagy fordítva), ezt Shrek Tímea dönti el, félhangosan élve e választás lehetőségével.
Cigányiskola-sztorik tárházának indul a szerző írói nagyszünete*, tábori cigánygyerekek oszióra-kitárulkozásainak, olyan életszerűen megkomponált nyomor és derűlátásképek közé festett szösszenetek sorának, amelyeknek olvasása megdöbbenti a kívülállót – az embert, a nemcigányt, a nemtanárt, nemkárpátaljait: az olvasót.
A döbbenet, amit Shrek Tímea első novelláskötete indukál, a csend és a tízórai-csengő által keltett hang(nem)különbség függvénye. A cigány kisdiák belép a beregszászi "cigányiskolába" – ahonnan a pedagógusok örömmel szállnak odébb, "jobb katedrák" mellé –, és az oszi megkérdi, hol volt (eddig).
Ez egy élethelyzet. Kötelezően történetbe kell (bele)fojtani
A kisdiák válasza már maga egy novella lehetne: egymondatos válasz-novella, hiszen annyira más a cigánygyerek-arcok mögül felsejlő kisemberkék gond-tarisznyája, hogy az olvasó azon kapja (rajta) magát, hogy Schrek Tímeában médiumot lát, és nem tudja hirtelen, hogy melyik arcát csodálja: az igazi, félkihalófélben levő pedagógusét vagy a tényektől ímmel-ámmal függetlenkedni próbáló tehetséges íróét.
Persze azt is lehetne mondani, hogy a téma oly színesen adja magát, hogy azt szinte nem is lehet rosszul megírni. A cigánytábor sajátos törvényein felmajszolódó elemisták egészen másképpen élik meg és mérik fel az erotikumot, becsületet, családi erőszakot. Zsófika például addig hagyja, míg apuja vetkőzteti és ágyba viszi, amíg… feljelenti.
Egysoros történet – ötsoros novellába rejtve
A kis gyilkos kislány visszanéz, amikor viszik, anyja mellett. A "lefogott" hetedikes jányt a szomszéd "veszi meg", Otto, aki aztán – mint derű- és gyereklélekgyilkos – az osztályban is megjelenik, hogy "kikérje" hivatalosan a szerencsétlen kislányt.
Huh, milyen jól megírt történetek! Napló-rubrikákba sűrítve, jegytelenítve – vágyakozva.Mert mi lesz akkor, ha vége az órának, vége a tanévnek, eltűnnek a cigánygyerekek, üres az osztály és csak a nagyszünet marad szorongásgátlónak?
Várom Shrek Tímea újabb kötetét. Ugyanilyen tiszta kézzel megírva, egyenes sorokban, szamárvezető nélkül, (fel) emelt fővel
Természetesen akkor, amikor megért a következő kötet: a becsengetett novellák folytatása. Talán ott lehetne elkezdeni, ahol már nincs szén, lebontják a kályhákat és csak a Shrek Tímea kötetbeli édesapa-alteregója keze marad – amolyan ténykontrasztként – széntelenül fekete.
*Shrek Tímea: Halott föld ez; Budapest 2019; Előretolt Helyőrség Íróakadémia.
Szabó Csaba, RTV Kolozsvár