Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen augusztus 4- 8. között szervezte meg az Interetnikai Drámatábort, amelyben román és magyar fiatalok vettek részt Temesvárról, Nagyszebenből, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából és Sepsiszentgyörgyről.

A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével, a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét.

A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására. A program és a társulat interetnikai projektjeinek támogatója az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala.

Az Osonó vezetője, Fazakas Misi rendező, és Iustinian Turcu, a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház UNITER díjas színésze által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre.

A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a résztvevőket. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok.

Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodás módjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek a legtöbb esetben nem a nemzetiségi hovatartozásból fakadnak, hanem az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképtelenségéből.

Az augusztus 4-8. között zajló tábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik:

Kiss Péter, Marosvásárhely (16 éves): „Ez a tábor megnyit. Megnyílsz mások felé és megnyílsz magad felé is. Ezáltal ismered meg pár nap alatt sok ember igazi énjét, és ismerik meg a tiédet is; így alakul ki egy közösség, amiben dolgozol. Élmény egy ilyen közösségben dolgozni, koncentrálni, figyelni, akarni valamit. És az a jó, hogy ez az akarás vágy nem ér véget a táborral. Annyi mindent tanultunk, hogy lehetetlen a tábor után ne akarni változtatni dolgokon.”

Ana Maria Popa, Sepsiszentgyörgy (16 éves): „Ez a tábor segített. Segített felfedezni magam és a körülöttem lévő világot. Rávezetett, hogy vágy és szenvedély nélkül nem lehet igazán élni. Új embereket ismertem meg, akiknek megnyíltam és akik megnyíltak előttem, és akikkel szoros barátságokat kötöttünk. Ez a tábor, életem legjobb élménye volt, amit nem fogok elfelejteni soha, és amely rávezetett arra, hogy a későbbiekben színházzal szeretnék foglalkozni.”

Fazakas Misi