Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen augusztus 7- 11. között szervezte meg az Interetnikai Drámatábort, amelyben 14 román és magyar fiatal vett részt Temesvárról, Lugosból, Szebenből, Erzsébetvárosból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye több településéből.
A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével, a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.
Az Osonó vezetője, Fazakas Misi rendező, és Iustinian Turcu, a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház színésze és az idei UNITER debüt-díj nyertese által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre.
A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a résztvevőket. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok.
Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodás módjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek a legtöbb esetben nem a nemzetiségi hovatartozásból fakadnak, hanem az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképtelenségéből.
Az augusztus 7-11. között zajló tábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik:
Maria Bujancă, Temesvár (18 éves): Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer részt vegyen egy ilyen táborba. Mert itt tudatossá válik, hogy elfelejtettél az emberek szemébe nézni és megkérdezni, hogy vajon mi rejtőzhet bennük; hogy nem figyelsz igazán azokra, akik körülötted vannak; hogy ember vagy és érzelmeid vannak; hogy soha nem volt bátorságod bizonyos dolgokat elmondani; hogy tulajdonképpen minden nagyon egyszerű, ha időt adsz annak, hogy kiválaszd és tudatosítsd mindazt, ami igazán fontos; hogy nem számít az, hogy románok vagy magyarok vagyunk, hanem az, hogy a nemzetiségen túl kik is vagyunk mi tulajdonképpen.
Kiss Péter, Marosvásárhely (14 éves): Olyan élményt és lelki letisztulást nyújt a tábor, amit a mindennapi életben nem, vagy csak nagyon ritkán lehet megszerezni. Az ember elkezd kötődni a színészethez, kezdi kívánni, s már- már fáj a hiánya, a társaságról nem is beszélve.
Zavragiu Andrei, Nagyszeben (17 éves): Egy egyedi tapasztalat. Megtanultam csapatban dolgozni és odafigyelni a társaimra. Ez olyan tábor, amely nem csak szakmailag készít fel, hanem emberileg is fejleszt.
Teona Moga, Szeben (16 éves): Megtanultam a néhány nap alatt, hogy a Színház egy életmód, az élet megélésének művészete, amelyhez ha közel kerülsz, nem tudod magad rosszul érezni. Lehetőségem volt arra, hogy hozzáértő szakemberek vezessenek; hogy csodálatos embereket ismerjek meg, függetlenül attól, hogy románok vagy magyarok; és mindezeken túl, lehetőséget kaptam az önmagam megismerésére.
Andreea Lup, Erzsébetváros (18 éves): A táborban éreztem, hogy újra élek. A fekete próbateremben megtapasztalt, a bennünk vibráló energia ámulatba ejtő. A műhelyfoglalkozások által egy valódi katarzist élt meg a lelkem és az elmém. A szép folyamatosan jelen volt: a beszédben, a gesztusokban, de legfőképp a szemekben. Hálás vagyok ezért a lelki megtisztulásért és azért a lehetőségért, hogy csodálatos embereket ismerhettem meg.
Fazakas Misi