Képünk illusztráció

Hosszú sorok kígyóznak egy belvárosi bolt pénztárgépei előtt, a sok vásárló ellenére viszonylag gyorsan haladnak a pénztáros hölgyek.

Két ügyfelet kell kivárnom, míg végre elhelyezhetem a pulton a kiválasztott termékeket, s miközben számítgatom, mennyi lehet majd a végösszeg, a pénztárgép mögött ülő, románul beszélő hölgyre leszek figyelmes.

Fennhangon, arrogánsan intézi szavait egy iskolás fiúhoz, aki tétovázik a kifizetésnél  – egy doboz üdítőt és kekszet vásárolt. „Nem tudsz románul?” – kérdezte ingerülten a gyereket, kétszer is. Ekkor az előttem álló, középkorú úriember odahajolt a fiúhoz, akivel gyanítom, a kifizetésről beszélhettek, ám a pénztáros ismét odaszólt, jó hangosan a gyereknek: „Nem tudsz románul? Hát akkor fogd magad és tanulj, mert Romániában élsz, szükséged lesz rá!” – mondta, majd folytatta munkáját, a következő vásárló áruja után nyúlt.

Tekintetünk ebben a pillanatban találkozott, s bár sokáig nem tartott a szemkontaktus, hatásos lehetett… Nekem már nem köszönt, amikor sorra kerültem, némán, rutinosan húzogatta az árut a vonalkód-olvasó előtt, összegzett, pénzt kért, meg sem köszönte a vásárlást s el sem búcsúzott tőlem… Szóvá ugyan nem tettem akkor cselekedetét, de azóta is nyugtalanít az a néhány szó, az a két nyomasztó perc, ami alatt a kisfiú egyik lábáról a másikra állva, zavarodottan próbálta elintézni ügyét.

Hogy kinek a tiszte – s van-e egyáltalán ilyen helyzet? – kérdőre vonni egy magyar kiskorút, hogy beszél-e vagy sem az állam nyelvén, jó kérdés, de úgy gondolom, a pénztáros hölgy munkaköri leírása nem tér ki arra, hogy ez éppen az ő dolga lenne. Azt viszont biztosan tudom, hogy köszönnie kell az ügyfeleknek – érkezéskor, távozáskor is, az udvariasság az ő beosztásában alapkövetelmény, minden esetben. De most nem ez a lényeg. Gyanítom, érthet magyarul, fellépésére azonban nincs mentség, sem pedig magyarázat. Jelleméről azonban sokat elárult… Egyébként a kereskedőnek nem árt megfontolnia, hogy mindenképp előnyére válik, ha térségünkben az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban álló dolgozói ismerik, beszélik a magyar nyelvet.

Ez a hétköznapi jelenet akaratlanul is az oktatást juttatja eszembe, hogy sokkal kézenfekvőbb, hasznosabb lenne, ha a hangsúlyt a különféle élethelyzetekre, a mindennapi kommunikációra fektetnék, hiszen román nyelvtudásunkra leggyakrabban ügyintézéskor van szükségünk. S ha más motivációnk nem lenne, akkor „csakazért”-ből is el kell sajátítani az állam nyelvét, hogy a fentiekhez hasonló helyzetekben magabiztosan válaszolhassunk az önjelölt okoskodóknak …

Demeter Virág Katalin / Háromszék

7 hozzászólás

  1. Édes Erdély

    Beszéljünk magyarul!
    Elvi okokból kifolyólag én sohasem vagyok hajlandó más nyelven megszólalni csak és kizárólag magyarul, amíg Gyimesbükk keleti végénél át nem lépem a román határt.
    Tanuljanak meg magyarul az idegenek ha már ideette őket a fene!

    Válasz
  2. jános

    Mit turraburrra……. A jóérzésü románok megtanulnak magyarul és beszélnek is söt….. magyar-székely barátaik is vannnak. Minden gyülölködö a pokolra kerül…..

    Válasz
  3. János

    Azt irják hogy a forumot lezárták mert nem müködött…… ez hazugság. Miért rontanak el valamit a mi müködik?…. érthetetlen

    Válasz
  4. Mikulás

    Hol és mikor történt ez? Pontos címet szeretnék hallani, városnév, utcanév, házszám. Bolt neve. Kasszásnő neve, ha viselt név táblácskát.

    Válasz
  5. marczy

    Ezek az “emberek” még mindig abban a korban élnek, amikor a bot és a vessző volt az eszköz arra, hogy a magyar gyerek megtanuljon románul. És még ha megváltozik az oktatás módszertana, akkor is áll még az idegennyelv-oktatásra is az (Székelyföld jelentős részén a magyar gyerekeknek a román kvázi idegen nyelv), hogy a módszertan elavult, vad grammatizáló, de a mindennapi kommunikációra vajmi kevés hangsúlyt fektet, nem úgy, mint normálisabb országokban, ahol a mindennapi kommunikációra helyezik a hangsúlyt. Jó, ez a magyar nyelvre a bonyolult nyelvtan miatt nehezebben működik (én is hallgattam ezzel kapcsolatos kurzust), de a románra a többi újlatin nyelvhez hasonlóan elég jól ráhúzható.

    Válasz
    • Dobai

      Úgy van!

      Válasz
  6. Antal m.

    Egyszerüen, elfogadhatatlan a leckéztető magatartása a kiszolgáló nőnek!
    Fő teendője,– kiszolgálni minden vásárlót, igénye szerint, épkézláb modorral, mert a pénze mindenkinek azonos!
    Egyéni és magán ügyünk megtanulni,– több nyelven kommunikálni!
    Ember válogathatja nyelviismereteit,– ezzel Ő tudatos!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.