Több évtizedes stagnálás után részben megújult a Csomád nyergében, a Szent Anna-tó (fotó) és a Mohos-tőzegláp között fekvő, sokáig nagyon népszerű, de az utóbbi években egyre kihaltabbá vált sátorozóhely, így most már civilizált és biztonságos módon lehet kempingezni Székelyföld egyik legszebb természetvédelmi területén.
A medveveszély azonban nem múlt el, sőt, egyre bátrabban járnak be az emberek közé a tó körül élő bundások.
A legfontosabb újdonság az, hogy végre van már néhány vízöblítéses angolvécé és zuhanyozási lehetőség a sátorlakók számára, ami azt jelenti, hogy nem kell két nap után megfutamodni a hegyről az alapvető szolgáltatások hiánya miatt. A nyugodt álom is biztosított: a kempinget új kerítés és villanypásztor is védi a hívatlan látogatóktól, így nem kell attól tartani, hogy a sátorból kilépve medvével találkozik az ember.
Este tizenegy óra után csendóra van, tehát az éneklés, zenélés, más zajongás ideje – a nyugodt pihenésre vágyók legnagyobb örömére – korlátozott. A gyermekekről sem feledkeztek meg: több színes új faszerkezeten mászkálhatnak, amíg a szülők az üst körül forgolódnak.
A 24 órás ott-tartózkodás személygépkocsinként 50 lejbe kerül, ezért egy csomag tűzifát és öt liter ivóvizet is kapnak a vendégek, ami szintén jól fog, mert száraz ágakat már évek óta csak több kilométeres távolságra lehet találni, és ivóvízért is messzire kell menni, az út mentén fekvő utászházi forrás állapota pedig nem túl bizalomgerjesztő.
Az út alsó szakasza – Sepsibükszád felső végétől a bálványosi letérőig – csapnivalóan rázós, rongyos: macskaköves, betonozott, aszfaltozott és kavicsos szakaszai is vannak, és bár friss foltok tarkítják, csak igen lassan lehet rajta haladni. Aki itt nem fordul vissza, annak a jutalma – a felső szakaszon – sima aszfalt, ahol már nem rántja ki a sofőr kezéből a kormányt az egyenetlen burkolat.
Enni – miccset, kürtőskalácsot és más hasonló vásári ételeket – a Döngő tetején levő panorámabutiknál és a kemping bejáratánál fekvő nyárikertben lehet, de lent a tó partján is árulnak harapni- és innivalókat; illemhelyként néhány árnyékszék szolgál. Evezős csónakot és flekkensütőt is lehet bérelni, ott már zene is szól, nem nagyon hangos, de a madárcsicsergést elnyomja.
A tó vize a hosszan tartó hőség következtében melegebb a szokásosnál, és ahol sokan fürdenek, ott az iszapot is felkavarják; arra semmi nem figyelmezteti a közönséget, hogy a leégés ellen felkent napolajok felszívódását – a vízminőség érdekében – várják meg. Amúgy rend van és tisztaság mindenütt.
Amiből azonban még baj lehet, az a medvék jelenléte: már fényes nappal is ott sétálgatnak az emberek közelében – nem csupán az erdőszélen, hanem a parkolóban is –, és egyáltalán nem zavartatják magukat a dudáló gépkocsik, a zseblámpák, a kiabálás miatt.
Bocsos medve is van köztük, amellyel bárki váratlanul összefuthat, nem ajánlatos tehát magányosan bóklászni az úton sem, gyermekeket pedig nem kell magukra hagyni.
Demeter J. Ildikó / Háromszék