Megígérem, hogy jó ideig nem boncolgatom a maszk témáját. Mivel azonban ez most elég aktuális, még egyszer nekifutok.
A legutóbbi ezzel kapcsolatos gondolataimra kaptam hideget, meleget. Állítólag én nem szeretem a friss levegőt, és örülhetek annak, hogy most már az utcán is kötelező a maszk. Szóval, az a nagy helyzet, hogyan is magyarázzam, hogy szeretem a friss levegőt, tényleg. És valahogy én is jobban megvoltam szájvédő nélkül, főleg hogy néha akkor is pofázok, amikor nem kellene.
Aztán azt kérdi valamelyik nap egy ismerős: miért nem veszem észre, hogy ezzel is (mármint a maszk viselésével) a világ eliszlámosítása a cél? Na, erre köpni-nyelni nem tudtam. Bocsánat, nyelni még igen, de köpni… maszkban? Akkor nem melegedtem bele a témába, de azért itt most elég határozottan kijelentem, hogy nem fogok eliszlámosodni. Megígérem.
Amúgy még a szemeim nagyon ott vannak, és a tekintetem elég sok mindent elárul. Néha többet is, mint szeretném. Sőt, bár nem látható, mosolyogni is szoktam, és remélem, ez a szokásom jó sokáig megmarad. Továbbmegyek, a fogaimat is teljesen puccba vágattam, bár egyelőre ez sem látszik. Azt sem hiszem, hogy nem ismerjük fel egymást, mert ott van az arcunkon valami, ami nem oda való. Mert persze hogy nem odavaló, de azért mégiscsak elég komoly sajátságos jegyeink vannak, amelyek egyedivé tesznek, ergo nem megyünk el egymás mellett csak úgy.
De tovább lépek, nem a maszk védelmében, ne tessék lőni! Egyszerűen csak próbálom meglátni ennek is az előnyeit. Szóval, hogy mik a maszk előnyei? Máris sorolom. Egy: nem kell fogat fehéríttetni, hacsak ezt már meggondolatlanul nem hamarkodtuk el. Kettő: a botoxot is ki lehet hagyni egy időre, a fél arc nem látszik, szemráncokra ott a napszemüveg, homlokra a kalap, sapka. Botox-pénz is mehet a számlákra. Három: nem kell szájfényre, rúzsra költeni. Négy: alapozóra sem, az is csak a maszk belső felét piszkítja, minek egyfolytában maszkot mosni? (A mosás is pénz. Víz, áram, mosószer, öblítő.) Öt: szoláriumba sem kell járni, csak az orrunk barnaságát mutathatnánk, azt is, ha letoljuk kicsit a maszkot, az meg szabálytalan. Hat: bátran fokhagymázhatunk, a kutya sem érzi. Hét: ha valakire mégsem akarunk mosolyogni, bátran megtehetjük, a másik úgysem látja. Most ennyi jut eszembe, de biztos van még. Ami a rúzst, alapozót illeti, női dolgok, de a férfiak kihagyhatnak pár borotválkozást. Hogy a botoxszal hogyan állnak, azt csak ők tudják. Szóval, ha mindent összeszámolunk, lehet spórolni. A maszk még mindig olcsóbb, mint az előbb felsorolt egyebek.
Félretéve a poénkodást, vigyázzunk az ép elménkre! Mert ha nem, nagy bajban leszünk, amikor lejár ez az egész. Mert egyszer lejár, nem igaz?
László Zsuzsa / Háromszék