Pál Attilát, a Nagyajta határában amerikai bölényeket tenyésztő fiatalembert a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója végén tartott erdővidéki kiránduláson kerestük fel. Lapunkban öt éve írtunk e nem mindennapi vállalkozás kezdeteiről, de azóta már sok víz lefolyt az Ajta patakán.

Pál Attila szívesen beszél a bölények tulajdonságairól. Ferencz Caba felvételei

A Brassóban élő, de bölöni és nagyajtai gyökerekkel rendelkező Pál Attila a gazdasága alapját képező telket 2007-ben vásárolta meg, később sikerült több, az övével szomszédos parcellára megegyeznie, így már közel harminc hektár összefüggő területen legelhetnek állatai.

– A vágy, hogy bölényekkel foglal­kozzam, még 2005-ben megfogalmazódott bennem. 2007-ben vásároltam meg ezt a két, egymás mellett levő területet, amely tíz hektár volt. Angliában éltem, s úgy vettem meg a földet, hogy nem is láttam, hol van, a nővérem és édesanyám jött ki, majd azt mondták nekem, hogy szép, és én elhittem nekik. Még a pénzem sem volt meg, de ha az embernek célja, vágya és akarata van, az Isten erőt ad, hogy tudjon dolgozni, és lehetőséget is hozzá – mondotta.

A bölénytartásban üzleti lehetőséget látott. Úgy vélte, jó füvű legelőink nincsenek megfelelően kiaknázva juhok és tehenek legeltetésével, ráadásul azok felügyelete sokkal nehezebb, mint a magukat a természetben is könnyen megvédeni tudó bölényeké. A préri talán legtekintélyesebb tenyészállata, húsa koleszterinszegény, természetes ellenállósága miatt jóformán gyógyszer, és oltás nélküli tartása okán világszerte egyre többen vásárolják, meglehetősen drágán, továbbá trófeaként is remekül értékesíthető.

Tekintélyessé vált a csorda

A bölénytartáshoz szükséges tudást Pál Attila a National Bison Association világhálón elérhető képzésén szerezte meg, tőlük érkeztek a ma is használt szakkönyvek, és általuk jutott azokhoz a kapcsolatokhoz, amelyek révén Belgiumból beszerezhette első állatait. Hat éve mindössze egy kétéves bikával, egy tehénnel és két ünővel kezdte, aztán érkezett még hat tehén és a tekintélyt parancsoló bika, Tamás. Ez sokat segített, mert így már nemcsak „néhány szomorú bölény volt”, hanem kisebb csorda, az pedig már az állatokra is kihatott, kedélyük megváltozott, másképpen viselkedtek és gyarapodtak is.

Az egyébként villanyszerelő alapszakmával is rendelkező vállalkozó keze munkáját dicséri a tekintélyes, több kilométer hosszúságú kerítés megépítése is. Az ahhoz való tudást sem ingyen adták: miután itthon csak drágán vállalták volna a feladatot, ismét fogta a vándorbotot, s elment egy angol céghez dolgozni-tanulni.
A jó körülményeknek hála, ma már a borjakkal együtt harmincnyolcra nőtt a bölények száma, de a terület nagysága lehetővé teszi, hogy megkétszerezze az állományt. Úgy érzi, jelenleg még mindig nem megfelelő a legelő kihasználtsága, ezért azt tervezi, villanypásztor segítségével kisebb parcellákra osztja azt, így nem csak a legjobb falatok fognak elfogyni, s lesz bőven kaszálnivaló is.

Az összefogásból nyerni lehetne

Tudomása szerint az országban többen is foglalkoznak bölénytenyésztéssel, néhányukat ismeri is, de nincs megfelelő együttműködés, sőt, mintha titkolóznának. Mint mondja, arra is volt példa, hogy felhívták, tényleg belekezdett-e a tenyésztésbe, majd igenlő válaszát követően diszkréten elköszöntek tőle.

„Nincs itt semmi titok! Az lenne a legjobb, ha minél többen foglalkoznánk a bölények tenyésztésével. Fogjanak bele a közbirtokosságok, a medvék és farkasok folyamatos támadását megelégelő juhos gazdák vagy akár a pénzüket befektetni kívánó városiak is” – ösztönöz mindenkit.

Az EU-s támogatásokra pályázókat viszont nem bátorítja: lehet, hogy erre a tevékenységre is adnának pénzt, de tapasztalata szerint nem segítséget nyújtanának, hanem inkább korlátokat szabnának. Mint mondotta, olyanra is volt példa, hogy a hivatalnokok arra próbálták rávenni, ne bölényekkel, inkább krumplival foglalkozzon.

Pál Attilának számos terve van a jövőre nézve. A jelenlegi állatállomány megkétszerezése mellett azt szeretné, ha látogatóközpontot sikerülne létrehoznia, ahol kisebb, akár szállást is kínáló vendégfogadó is helyet kapna, s ahol bölényhúsból készült ételeket lehetne megkóstolni. Érdeklődő már most is volna, az egyik közösségi oldalon külföldiek is jelezték, szívesen meglátogatnák, de erre még nincs lehetőség. Hiszi viszont, hogy előbb-utóbb eljön „a lesz” időszaka is.

Hecser László / Háromszék