Ha nincs torkig a kedves olvasó a Paris Saint-Germain – Istanbul Basaksehir labdarúgó-mérkőzés Bajnokok Ligája H. csoportjában történt perpatvarral és ha nem untatom önöket, tisztelettel hozzáfűzném saját gondolataimat!
Mi is történt valójában nagyon leegyszerűsítve, mert a bővebb változatot már számtalan médiaközlemény fülünkbe rágta: egy román játékvezető a felperesek szerint lenégerezte a néger Pierre Webót, a török csapat stábjának tagját, akit már előbb kétszer is figyelmeztettek és aki ezért felajzott idegállapotban eltúlzottan reagált, maga oldalára állítva a közvéleményt!
Ezzel kapcsolatosan azt kell tudni, hogy a „nigger, néger” a latin eredetű „nigrum” (fekete) szóból ered, de használatuk az 1960-as évektől sértőnek minősül, talán azért, mert a megnevezés egy sötét, fekete színű alfajra is enged vonatkoztatni!
Ezt valahogy úgy képzeljük el, mint ahogy a zsidót nem szabad zsidózni, a románt vlahozni, úgy a négert sem szabad négerezni! Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy a magyart szabad „bozgorozni”, mongolozni, tatározni, bangyilizni! Ami azt jelenti sajnos, hogy a magyar nem érdemli meg a sérthetetlenség jogát, mint a többi más nemzet, azzal lehet tenni bármit!
Igaz, ezt a „négeres” tiltást én is csak negyvenéves koromban tanultam meg a magyarországi munkásságom idején. A Mammut áruházat építettük Budapesten akkor és dolgozott velünk egy pár fekete, igaz nem sok. Ők kérték ki maguknak, hogy nevezzük őket feketéknek inkább, mint négereknek, mert az megalázó számukra!
A román játékvezető, Sebastian Coltescu lehet ismerte ezt a tiltást, lehet nem, de abban mindenképpen igaza van, hogy a román „negru” szó feketét jelent! Nem azért, hogy védelmére kelljek, de egyáltalán nem biztos, hogy ártó szándékkal tette ezt a kijelentést! Ezért szerepeltetem a címben is a kifejezést, mert meggyőződésem, hogy a sértett felek, a két csapat játékosai, valamint a világmédia bolhából elefántot csináltak!
Mindezek ellenére a románoknak úgy kellett ez az orrukra koppintás, mint éhesnek egy falat kenyér, mivel a mindenkori román kormányok és sajnos a közvélemény is száz éven keresztül azt hitte és most is azt hiszi, hogy természetes módon cselekszik, ha mindenféle módszerrel folyamatosan bántalmazza a magyar kisebbséget! Kimerítve nemcsak a túlzott nacionalizmus, hanem a rasszizmus fogalmát is.
Mindezekre a méltánytalanságokra nemhogy a világ, de még Európa sem kapta fel a fejét, pedig teljes jogú tagok vagyunk, de a szenzációhajhász médiák se nagyon törődnek a magyarság kiszolgáltatottságával! Ráadásul még az Amerikai Egyesült Államok, aki a demokrácia őrének és a rászorultak megsegítőjének tartja magát is kettős játékot folytat: hol a románoknak ígérget, hol a magyaroknak, de ténylegesen soha nem tesz semmit az ügy megoldásáért! És most itt van ez a négerezés, amely talán nem is volt bántó szándékú, de elérte a világ ingerküszöbét talán azért, mert manapság divat „antifának” lenni, színes bőrű embereket védeni, fehérbőrű magyarokat mellőzni, visszaszorítani!
Ha a világ megvédi a zsidókat, a négereket, az antifát, a másságú embereket, miért nem védi meg az erdélyi magyarokat is, mert egyre inkább rászorulunk? Akár tetszik, akár nem egyeseknek, én ezt a hiányosságot „a demokrácia vakságának nevezem”!
Befejezésül még csak arra leszek kíváncsi, hogy felfog-e tűnni valakinek a nagyvilágban, miszerint Romániában annyira példaértékű a kisebbséggel való bánásmód, hogy a parlamentben egy ultranacionalista, rasszista tábort hoztak létre ellenünk?
Sebők Mihály