A brit konzervatívok új vezetője, ezzel szerdától az Egyesült Királyság új miniszterelnöke karrierjét újságíróként kezdte. A konzervatív Spectator magazin szerkesztői munkája után 2001-ben lett tory képviselő.
Ekkoriban inkább a párt liberális szárnyához tartozott, azt vallotta például, hogy az állam ne avatkozzon az emberek életébe az azonos neműek kapcsolatai terén. Egészen az árnyékminiszterségig vitte, ahonnan azért kellett távoznia, mert eltitkolta viszonyát a Spectator egyik újságírónőjével.
Egy évvel később, 2005-ben már az akkori tory-vezér, David Cameron árnyékkormányában vitte a felsőoktatás ügyét. Miközben folyamatosan írt a Daily Telegraph című lapba, 2008-ban London polgármestere lett. A posztot 2016-ig töltötte be, büszkén emlegetve a bűnüldözés, a lakhatás és a közlekedés terén elért eredményeket. Egyik leginkább ikonikus kezdeményezése a városi kerékpárutak kiépítése volt.
Tudatosan építve karrierjét 2015-ben ismét parlamenti képviselő lett, majd a Brexit-kampányba a kilépés mellett felszólalva lépett be. Mivel londoni polgármesterként gyakran hangoztatta az uniós tagság előnyeit, elemzők szerint fordulata elsősorban karrierje előmozdítását szolgálta. Részben az ő nevéhez fűződik a kampány egyik legemlékezetesebb momentuma, a heti 350 millió fontos uniós befizetés egészségügyre fordítását hirdető kampánybusz használata.
A Brexit-népszavazás és David Cameron bukása után az új miniszterelnök, Theresa May 2016-ban külügyminiszternek nevezte ki. A posztról tavaly távozott, hogy aztán most a tory párt és a kormány vezetőjeként térjen vissza.