A Szociál-demokrata Párt megszerezte Klaus Iohannis április 29-i beszédének teljes, vágatlan változatát. Ebből kiderül, hogy az államfő, beszéde további részében a magyarokat is megszólította.
„Jó napot kívanok, kedves magyarok! Tegnap este, lefekvés előtt megnéztem a B1 tévében Radu Banciu műsorát. És mit hallok? Lopják Erdélyt a PSD-sek. A magyarok meg ott állnak a határon és tartják a markukat.
Szerintetek ezek után aludtam akár csak egyetlen órácskát is, kedves magyarok? Jól gondoljátok, mert nem. Egész éjjel rémálmok gyötörtek. Vörösképű ördögökkel küzdöttem. Dragneara, Orbán Viktorra és Dancilara ismertem bennük. Dragnea csíkos börtönruhában megpróbált lekaszabolni és folyton be akart ülni az elnöki székembe. De ez még mind semmi, mert egy Erdély-címeres labdával játszadozott, amit állandóan oda akart passzolni Orbán Viktornak.
Reggelre csatakos lett a pizsama rajtam. Az én Carmenem oda volt a rémülettől. Csak egy nagy pohár konyak hozott vissza az életbe. A tetejébe kijöttek az új felmérések: a PNL meredeken zuhan. Hát csoda, hogy megesz az ideg? Egyetlen módon tudjuk megnyerni a választásokat. Ha megmentjük Erdélyt. A PSD-től, Orbán Viktortól, és most nem azért mondom, de tőletek is, kedves magyarok. És persze mindenki mástól is, mert Erdély a miénk, a PNL-é, és az is marad.
Nem lesz itt semmilyen autonómia, meg úgynevezett Székelyföld, meg úgynevezett székelyek. Ne legyek úgynevezett szász, ha hagyom! Kedves magyarok! Ellenben ősszel, a régi történelmi hagyományokon alapuló szász-magyar kapcsolatok jegyében, várlak benneteket az urnákhoz. A kampány végén ismét kaptok tőlem egy rendkívüli ajándékot, amelyben magyar három szóban összefoglalom nektek, miért kell ránk szavazzatok.
Végül egy jó tanács. Meg ne lássalak benneteket még egyszer, hogy a kijárási tilalom alatt helyes románsággal kitöltött nyilatkozat nélkül Ciolacuval találkozgattok az utcasarkon. Mert akkor megint leemelem a polcról a Hogyan mentsük meg Erdélyt a magyaroktól? című kézikönyvet a Csináld magad sorozatból, amelyben még számos variáció lapul. Jut eszembe, szólnom kell Vadim családjának, hadd maradjon nálam ez az izgalmas kötet, legalább őszig.
Szóval, kedves magyarok! Találkozunk ősszel. Addig is gyakoroljátok a román nyelvet. De nem reménykedjetek, az
autonómia szó nincs benne. A szászban néhány száz évig ott volt ugyan, de 1918 után valamiért jobbnak láttuk törölni. Nem divat.”
Fábián Tibor