BulvárSúlyosbodik az atya élete. A Facebook is megírta. Az oknyomozó mamáknak csurog is a nyála, ilyen fájintos pletykára rég volt alkalmuk rávetődni. Szóval egyesek sokallják az atya barátnői számát.

Gondolom azok, akiknek kevesebb jutott. Én csak egyről tudok. Azt nagy harcok árán el is fogadtatta a néppel. Sokan még sajnálták is, amiért úgy meghurcolták.

Minden úgy kezdődött, hogy elterjedt a faluban, valakik pelenkát találtak a plébánia szemetésében. Egyáltalán, milyen ember az, aki a pap kukájában kotorászik? Kivéve persze a szemétszállítót, mert ő ugye, hivatalból. Szegény atya, egy használt pelenkából nőtt ki a történet. Cifrázták és hozzátettek. A Felvég már azt is tudni véli, hogy megszületett a kis fattyú. Az Alvég rátromfol, ők egyenesen ikerpárról beszélnek. Aztán, amikor hiába keresik a további pelenkákat a kukában, a történet újabb epizóddal módosul: elvetette a gyereket a pap macája. Az atya persze hiába mondja, hogy sem pelenkája, sem gyereke, sem egy, sem kettő nincsen, mert azt mindenki úri huncutságnak, szánalmasan bugyuta védekezésnek gondolja.

Ha az ember elköveti azt a könnyelműséget, hogy felül a faluban terjedő híreknek, egy idő után a hatásuk alá kerül. Lelkes bulvárfogyasztó lesz. Hja kérem, amikor itt beindul a hírgyár, az olyan, mint egy hatalmas, kíméletlen úthenger. Ami mindenkit eltapos és kilapít, aki az útjába kerül. A falusi bulvár sem különb ám a többitől. Elindul egy infó, igazságtartalommal vagy anélkül, ez teljesen mellékes a hírfogyasztó és –terjesztő szemszögéből, ami aztán szép lassan kerekedik, gömbölyödik, körbejárja a települést, mindenki csemegézik belőle, aztán amikor jól megtömtük vele az elménket és már szabályosan öklendezünk tőle, egyszer csak kifakad, mint egy sokáig tartogatott, jól meghízott, undorító pattanás. Így aztán szép lassan az atya macájára sem kapja már fel a fejét senki. Bevonult a köztudatba, a felháborodás lecsengett. Hiába próbálkoznak még páran, hogy gyerekülést láttak a pap autójában. Kit érdekel? Régi ügy. Jönnek az új témák, új pelenkánkkal vagy anélkül.

Még a pelenkás eset kirobbanása előtt meghívuk az atyát vacsorára. A közömbös témák után, két fogás között egyszer csak kibökte, hogy neki szeretetre van szüksége. Meglepett bólintás. Mi lesz ebből? Mit akar bevallani? Folytatja: neki élettársa van. Lopva nézünk egymásra Ellával és közben minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy lehetőleg ne vágjunk meglepett arcot. Azt hiszem sikerült, úgy nézünk ki a fejünkből, mintha a világ legtermészetesebb dolgát közölte volna velünk a szeretetet merőkanállal habzsoló Zsolti atya. Ebből ő persze csak azt olvassa ki, hogy mi már ezt is tudtuk, pedig dehogy. Megértően bólogatunk és hagyjuk Zsolti atyát beszélni. Amíg ő beszél addig nincs baj.

Szóval az atya elmondja, hogy ez szerelem első látásra, már több éve kinézte magának Emmát és, hogy milyen rossz szokás, amikor az egyházban a papok férfiakra vetemednek, pláne kiskorú gyerekekre. De ő ilyet soha sem tenne, mert egy egészséges kapcsolat csak egy férfi és egy nő között történhet. Rémült bólintás. Úristen, mi lesz még itt, és még a süti hátra van! Csak megértő hümmögésre és bólintásra futja, jelezve, hogy vele vagyunk testi küszködéseiben.

Bár Zsolti atya azt is hangsúlyozza, hogy ő nem a szex miatt jött össze Emmával. Nem. Neki szeretetre van szüksége. Miután elment, Ella szemrehányóan néz rám, hogy azért közölhettem volna vele előzőleg, Zsolti hányadán áll, mert bizony alig bírta tartani magát a meglepetéstől. Mondom, nyugi, én is most hallottam a dolgot először és nekem sem volt könnyű lenyelnem a csodálkozást.

Szóval még, hogy unalmas lenne a falusi élet. Ugyan már. Itt minden hírt mannaként fogad és fogyaszt az ember. Sőt, rövid időn belül, ha nem vigyáz, valóságos függője lesz a mindennapi megosztásnak. Itt láttam először, hogy Facebook nélkül, és annak mintájára is létezhet közösségi média. Száz százalékos lefedettséggel. Letye-fetye-lefetye.

Szántói Tibor

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük