Szakáli Anna (Balatonzamárdi – Magyarország) költő-íróval már jó ideje ismerősök, majd jó barátok lettünk, amire büszke vagyok. Megismerkedésünk története azért érdekes, mert mindkettőnket egyszerre rúgtak ki egy magyarországi irodalmi körből!
De azért nem estünk keményre és nem kellett magunkat összeszednünk, mert nem huppantunk nagyot.
Neki már több könyve megjelent azóta, nekem igaz, hogy jóval kevesebb, de mindenképpen előre haladtunk s nem viselt nagyon meg bennünket a kirekesztés. Egyébként rövid időn belül már hívtak vissza, de a mi önérzetünket nem fillérekben mérik, de még csak forintokban sem!
A nemrég megjelent verseskötetéből, melynek címe „Lángoló tűzmadár”, hoztam két verset. Mivel én nem vagyok kritikus, ezért önökre bízom a versei megítélését, amit megtisztelő visszajelzéseikből veszek majd tudomásul!
Lángoló Tűzmadár
Beteljesedés
Lábad kulcsold lábam köré,
Érzem a gyengéd szorítást.
Test ütemére rezdülő lélek,
könnyek hozzák a megváltást.
Szemed fényben láttam én,
titkoltál égő vágyakat:
nem reméltem, de elhozta az éj
a beteljesült álmokat.
Vágytam rád és vártalak,
Egyik kezedben olajág,
másik kezedben gyertyaláng.
Félénken miért menekülsz?
Sebzett szárnnyal hová repülsz?
Nézd, érted kitépem tollam,
Eléd a legszebbet teszem,
Neked adom. Eljössz velem?
Öltsd magadra, messze szálunk,
hol csak miénk forró vágyunk.
Eskü nem köt ilyen híven,
mint e forró emésztő láz.
Jöjj velem, majd rám találsz,
hol csillag sző nászi ágyat,
mert magamnak választalak:
Én, a lángoló Tűzmadár!
Hozzád hajolva
Csillagfényű
szemedben
magam látom
kedvesem.
Hangod selyme
Engem ér,
hozzád bújok
vigaszér.
Hogyha fázom,
didergem,
melegítsd fel
a szívem.
Benned bízom
egyedül,
asztalunknál
angyal ül. Szakáli Anna versei
Sebők Mihály