Fábián Tibor szatirikus regénye, amennyire szatirikus, annyira realista is. Ez a szatíra történelmileg maga a rögvalóság, ami nem csupán esztétikai élményt nyújt az olvasónak, hanem nyitogatja a szemét azoknak, akik manapság visszasírják a Conducator uralmát, amelytől pedig Isten őrizze meg Romániát és a világot.
A szerző szatirikus regényként jelölte meg írása műfaját, az is, méghozzá vaskos történelmi szatíra. Az 1987-89-es évek Romániájába kalauzol el az író és nem kisebb személyek a főszereplői, mint a Ceausescu házaspár. A középpontban maga Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság államelnöke szerepel, akit hivatalában odaadással személyi titkára, a cigány származású Dumitrasco szolgál.
A hűséges titkár ismeri és kiszolgálja gazdája minden szeszélyét. Látjuk a Conducator (Vezér) munkastílusát, azét az emberét, aki legfőképpen dolgozni nem szeretett, nem is csoda, hiszen a lustaság mellett a semmihez sem értés volt egyik fő jellemzője. Ő maga természetesen meg volt győződve, hogy mindenhez ért és tévedhetetlenül mindent meg tud oldani.
Amikor a regény következő fejezeteiben látjuk a „Kárpátok géniuszát” futballmeccsen, falurombolás – általa adott szép nevén: település szisztematizálás – tervezése során, vidéki gyárlátogatáson, vadászaton és a bukás nehéz vergődésében, ennek az öntelt, üresfejű, iskolázatlan, paranoiás, betegesen hiú embernek a tobzódását, harmincegy év távolából végtelenül nevetségesnek ítéljük.
A regényből azonban jól érzékelhető, hogy a maga korában egyáltalán nem volt nevetséges, hanem vérfagyasztó, akitől a rendszer állandóan körülötte lebzselő csúcsvezetői is reszkettek.
A regény egyik erénye, hogy ezt a folyamatot mesterien ábrázolja, mert a Conducator nem szeretett egyedül lenni, élvezte, hogy ő állandóan a társaság középpontja, akitől még az általa mondott viccen való nevetéshez is engedélyt kértek.
A sztálinizmus személyi kultuszát és diktatúráját megszégyenítő rendszert működtetett a Ceausescu házaspár, mert Nicolae nem egyedül uralkodott, hiába az ő kezében volt a jogar, amit államelnökké választásakor groteszk módon fejedelmi hatalmi jelvényként a parlamentben egy nemzeti színű vállszalaggal együtt megkapott. A felesége, a nála két évvel idősebb Elena Ceausescu első miniszterelnök-helyettes, a tudományos akadémia tagja és elnöke, és még számos tisztség viselője, ez a bukásokkal keservesen négy elemi iskolai osztályt végzett asszony félelmetesen tudta manipulálni mindenható férjét.
(Nem hiába járta akkor az a vicc, hogy ki a világ legjobb sakkozója? Válasz: Elena Ceausescu, mert ő egyetlen paraszttal sakkban tartja az egész országot.)
Elena, akit Fábián Tibor úgy mondat Nicolaeval, hogy a Feleségem Elvtársnő, manipulációs hatalmát rosszra használta. Valami sátáni indulattal mindig rossz irányba befolyásolta férjét. Az aztán mindennek a teteje, hogy ez a primitív és tanulatlan házaspár (Nicolae 11 évesen fejezte be iskoláit, a cipész inasi szintnél azonban eredeti szakmájában sem jutott feljebb) több száz könyvet és tanulmányt íratott saját neve alatt és jelentetett meg, úgyhogy a romániai könyvesboltok tele voltak kettőjük könyveivel, brosúráival, sőt ezek közül számosat idegen nyelveken is kiadtak és külföldön terjesztettek.
Mi a magyarázata hát, hogy Ceausescu az ismertetett képességekkel és tanulatlansággal Románia rettegett diktátorává emelkedett?
Jókor volt jó helyen és bizonyos tehetséggel azért ő is rendelkezett. Fiatalon került börtönbe és az ott töltött néhány évből jelentős ideig volt Gheorghe Gheorghiu-Dej vezető román kommunista cellatársa, aki megkedvelte, hóna alá nyúlt, képezte és, amikor a szovjet hadsereg benyomult a hozzá átállt Romániába, eljött az ő idejük. Gheorghiu-Dej hamarosan a Román Kommunista Párt élére került, majd miniszter lett és 1965-ben államelnökként halt meg.
Ceausescu karrierje is szédületes emelkedési pályára került, 1954-től négy évre hadügyminiszter-helyettes tábornok lett, majd mezőgazdasági miniszter-helyettes, Gheorghiu-Dej halála után pedig pártfőtitkár, aztán államelnök. Tehetsége a kommunista agitációhoz volt. Gátlástalanul tudta gyalázni a királyi Románia berendezkedését és ígérni a vörös paradicsomot. Ez utóbbi ígérgetése uralma évtizedeiben is szokása maradt, aki nem hitt neki, s ha az kiderült róla, börtönbe, vagy kényszermunkatáborban kötött ki.
Fábián Tibor szatirikus regénye, amennyire szatirikus, annyira realista is. Ez a szatíra történelmileg maga a rögvalóság, ami nem csupán esztétikai élményt nyújt az olvasónak, hanem nyitogatja a szemét azoknak, akik manapság visszasírják a Conducator uralmát, amelytől pedig Isten őrizze meg Romániát és a világot.
(Fábián Tibor: Ceausescu elvtárs, pajtás. Tortoma Kiadó, Barót, 2021. 133 o.)
Akták