Bukarestben immár nyílt konfliktus dúl Mihai Tudose (jobbra) miniszterelnök és a balliberális koalíció fő erejét adó szociáldemokrata párt elnöke, Liviu Dragnea (balra) között

Bukarestben immár nyílt konfliktus dúl Mihai Tudose (jobbra) miniszterelnök és a balliberális koalíció fő erejét adó szociáldemokrata párt elnöke, Liviu Dragnea (balra) között Fotó: Daniel Mihailescu / AFP

Nemcsak kezdő sakkjátékosok, hanem nagymesterek esetében is előfordul, hogy váratlanul látványos hibát követnek el, ami gyakran a parti elbukásához vezet. A szakzsargonban ezt nevezik sakkvakságnak. Valami ilyesmi történhetett most a székelyföldi autonómiatörekvések ellen egészen durva kirohanást intéző, többek között szenvedélyes sakkozóként ismert román miniszterelnökkel is.

Arról a Mihai Tudoséról van szó, aki eddigi, alig több mint féléves kormányfői mandátuma idején nemigen ragadtatta magát magyarellenes nyilatkozatokra, tavaly ősszel például némi meglepetésre megfeddte a saját külügyminiszterét amiatt, hogy a bukaresti tárca túlságosan kemény választ adott Magyarországnak a marosvásárhelyi iskolaüggyel kapcsolatban.

Ezúttal azonban egészen rosszat lépett a magyar kisebbség követeléseivel szembeni retorziók emlegetésével, ami nem csupán megengedhetetlen egy kormányfő részéről, hanem annak kapcsán is rengeteg kérdést felvet, hogy miként szerezhetett Románia miniszterelnöke doktori fokozatot a nemzetbiztonság témakörében. Vagy éppen ennek alapján tehetjük fel a kérdést, hogy miért tekint nemzetbiztonsági kockázatként a román állam az erdélyi magyarok autonómiakövetelésére.

A szociáldemokrata politikus nyilatkozatának még akkor sincs helye, ha az igazság kedvéért nem árt tisztázni: Tudose az ominózus tévéinterjúban nem a székelyeket fenyegette „fellógatással”, hanem sokkal inkább a román állam, a helyi önkormányzatok ama képviselőit, akik megengedik, hogy közintézményre kitűzzék a székely vagy a magyar zászlót. Ami persze ugyancsak súlyos fenyegetés egy magas rangú közméltóság szájából, és alkalmas arra, hogy félelmet keltsen egy közösség körében.

Ugyanakkor a kijelentést – amelyet minimum bocsánatkérésnek kell követnie a miniszterelnök részéről – mindenképpen tágabb összefüggésbe kell helyeznünk ahhoz, hogy megértsük annak eredőjét és lehetséges következményeit. Bukarestben immár nyílt konfliktus dúl a miniszterelnök és a balliberális koalíció fő erejét adó szociáldemokrata párt elnöke, Liviu Dragnea között, és egyre nagyobb az esélye, hogy a baloldali alakulat a tavaly nyári precedenshez hasonlóan másodszor is megbuktatja a saját kormányát.

Az idei ugyanakkor centenáriumi év, amikor Bukarest az Erdély és a román királyság egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat elfogadásának százéves évfordulóját ünnepli. Márpedig a nagyromán nemzetállami eszmék hangoztatásába eddig sem fértek bele az országban élő nemzeti kisebbségek Bukarest által eltúlzottnak tartott követelései, legyen szó a nemzeti jelképek (mint például a székely vagy a magyar zászló) használatáról vagy az önrendelkezési törekvésekről.

A román politikusok tagadják, hogy a gyulafehérvári román nemzetgyűlés széles körű autonómiát ígért az ország területén élő kisebbségeknek, és – akárcsak a spanyol hatóságok a katalán függetlenségről – még csak párbeszédre sem hajlandók a kérdésről. Ebben a felfokozott hangulatban született meg a napokban a romániai magyar alakulatok autonómianyilatkozata, aminek az időzítése éppen a borítékolható román elutasítás, valamint a centenáriumhoz köthető történelmi aktus román és magyar részről történő eltérő megítélése miatt vitatható. És az sem mellékes, hogy a román politikusok és véleményformálók a magyarországi választások közeledtével magyarázzák az autonómiaigény „felmelegítését”, Budapest „beavatkozását” sejtve az erdélyi magyar pártok kiállása mögött.

Ez és a román kormányfő szerencsétlen kijelentése is azt mutatja: igazuk volt azoknak, akik azt jósolták, hogy 2018 nem lesz alkalmas a román–magyar párbeszédre, a vitás kérdések rendezésére, és hogy sokkal inkább egymás sérelmei kerülnek felszínre.

Ami már csak azért is sajnálatos, mert az elmúlt száz év keserű tapasztalatai helyett végre itt lenne az ideje az előretekintésnek a kétoldalú kapcsolatokban.

Rostás Szabolcs / Magyar Nemzet

10 hozzászólás

  1. Nyilas

    “aminek az időzítése éppen a borítékolható román elutasítás, valamint a centenáriumhoz köthető történelmi aktus román és magyar részről történő eltérő megítélése miatt vitatható.”
    A rostás Szabolcsok szerint bármikori időzitése vitatható lenne. Önöknek 1945 óta bármely időpont vitatható lenne bármilyen a magyarság érdekben -legyen az a mai magyarországi, vagy az elszakított országrészek magyarságának érdekében történő felvetés.
    Ahogy ugyanígy nem volt időszerű 2004-ben sem a magyar állampolgárság visszaadása sem

    Válasz
  2. antal m.

    Kedves Tóducz! Mindannyiunk örömére szolgál az, hogy Ön értelmes minden emberért ,,magyarabbúl,,!/ Idézve Önt/

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves antal m., legyen szíves csak a maga nevében írogatni, mert Soros Joe megmondta, hogy nem vagyunk megválasztott képviselők. Tisztelettel.

      Válasz
  3. antal m.

    Romániában a rendszerek merevek. Vissza emlékezve a kommunista rendszere Ceausecu érára/tevékenységem legtöbb ideje// hatalmasan mereven működöt, DIKTÁTUM uralkodott,- hasonlatban Magyarországgal a Kádár rendszert tekintve!
    Kádár vezetés sokkal engedékenyebben működőt, a népének több volt a valós szabadsága.–mozgási tere. Nálunk a kommunista vezetés, kíméletlenebb volt, ŐVÉK volt döntő szó, , a Vállatok vezetői szerepe utolsó volt,- sárba tapostak erényeikkel!,, NEM TÖRTÉNT ERKÖLCSI ELŐHALADÁS!
    Az autonómia-önrendelkezést, itt nem felfogható a többség részére,-féltik, hogy a magyarok-székelyek elhordják akár mappájukban az országot s javait!
    ITT A TÖBBSÉG AKAR URALKODNI VEZETNI-VÉGKÉP, NEM BIZNAK- ÉRTENEK MINKET!/ pedig a magyarságunk itt éppen ezért porlik/

    Válasz
    • Tóducz

      Van két nagyon szorgalmas, sztahanovista, ide “beíró”. Jellemzőjük, mind a kettő töri a magyar nyelvet, olcsó globalista közhelyeket pufogtat siralmas magyar helyesírással: Soros Joe Amerikából és antal m. valahonnan a Székelyföldről.

      Válasz
  4. Tóducz

    Kicsi naiv Soros Joe, az Ön Nyugatja nem hidakat épít Romákiában, hanem katonai támaszpontokat. Ön még meddig szeretne békülgetni a romákokkal, amíg nem lesz romákiai magyar, aki békülgessen velük?

    Válasz
    • Sorok-Soros

      Toducz ur,azok is hidak,sot nagyon fontosak ha nem tudna. On meg meddig szeretne hogy ellensegeskedjen,mindenkivel aki nem ert egyet magaval? Onnek termeszetesen lehet egyeni velemenye mint nekem vagy masoknak,de sem On sem En nem NEM kepviseljuk a magyarsagot sem mast,mert nem vagyunk KEPVISELONEK megvalasztva. Hogy lesz vagy nem lesz,azt a jovo donti el,sot meg azt is mondhatom,hogy esetleg teved,vagy akar en is tevedhetek.

      Válasz
      • Tóducz

        Üdvözlöm kedves Soros Joe, örvendek, hogy nagyon jól tetszik szórakoztatni Nyilas beírótársunkat.

        Válasz
      • Nyilas

        Az nem létezik, hogy ön tévedjen kedves Joe.
        Hisz ön tévedhetetlen mindenben.

        Válasz
  5. Sorok-Soros

    Mar reg idejet multa az eloretekintesnek a ketoldalu kapcsolatokban. A lenyeget senki sem meltoztatik megirni,,KONKRETAN,, hogy hogyan tovabb. Nem hidakat akarnak epiteni,hanem elsancolni magukat,mindket reszrol. Mindket fel a godorben van,es es mindenaron ki akarja asni magat belole. Aztan csodalkoznak,hogy semmire sem mennek. A nagyon sokat szidott Nyugat minden lehetoseget megadott ahoz,hogy kilabaljanak a nyomorusagbol,de nem a jolet kell,hanem az uralkodasvagy elerese barmilyen aron.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük