A gyűlölet képe / Fotó: Adevarul

Normális esetben Úzvölgyének egyszerűen a gyász völgyének kellene lennie. Semmi többnek. A bánatnak nincs nemzetisége. A bánat nem tagja sem az RMDSZ-nek, sem az ALDE-nek (majd meglátják, e pártok felsorolása nem véletlen). A fájdalom egyformán nyomaszt magyarul, de románul is. De ez nincs így, mert a mai Romániában még az „örök nyugalom” is holmi szeszély lett.

Lehet, nincs igazam. Meglehet, hogy csak nekem tűnik így. Talán észre sem vettem és megöregedtem, elkezdtem úgy gondolkodni, mint a „rozzant vénemberek”. Talán elavult, hajdanán általam is elítélt standardok alapján kezdtem el megítélni az embereket. „Ez van, aranyoskám, a korral jár!”, mentegetőzött nagymamám, amikor nem értette, miként működik egy-egy újonnan megjelent technológia.

Csakhogy engem nem a kütyük és a technológia újdonságai aggasztanak. Ezeket – hála Istennek! – még megértem. Ami egy ideje nyomaszt, az a román nép erkölcsi elbutulásának egyre fájdalmasabb látványa. Mintha valami nem működne megfelelően abban a kényes és bonyolult mechanizmusban, amely meghatározza (végső soron az erkölcsi normák szubjektív, konvencionális ügyek) az illem hipotetikus szabályait.

Azzal ellentétben, amit korábban hittem – pontosabban, hogy az erkölcsi normák bizonyos értelemben rugalmatlanok, esetleges módosításuk pedig lassúbb folyamat, mint egy kozmikus óriáskígyó emésztése, mert ez egy több nemzedéket átfogó időhorizonton történik –, a románok rendkívül illékonnyá váltak alapértékeik megfogalmazásában, kimutatásában és – nyilvánvaló módon – azok megtagadásában.

Néhány nappal ezelőttig nagyon trendi volt toleránsnak lenni. És szeretni a felebarátodat, lett légyen az román, magyar, orosz, meleg, fehér, fekete, kék, zöld, hülye, zseni, psd-párti, psd-ellenes, magas, alacsony, kövér, sovány és így tovább. Annyi pszeudobölcselkedést olvastam erről a témáról, hogy akár könyvet is írhatnék róla. Sokköteteset.

Ez a csodálatos egyensúly azonban olyan okból esett szét hirtelen, amelyről nem hittem volna, hogy valaha is hallok: a tűréshatáron túlfeszített nacio­nalizmusról van szó. Azt hittem, hogy ez az undorító dolog Vadimmal együtt sírba szállt, és többé nem lesz részünk abszurd összecsapásokban, amelyeknek nem az emberi elme logikus, hanem annak patologikus oldalához van közük. Tévedtem.

Hirtelen az egész nacionalista düh, amelyről azt hittem, hogy hamuvá vált, olyan helyen lobbant lángra, amelynek már meghatározásából fakadóan is senki földjének kellene lennie: az úzvölgyi hősök temetőjében. Fogadni mernék, hogy a Románia területén lakók 99,99 százaléka soha még csak nem is hallott Úzvölgyéről. Egy olyan területen elhelyezkedő siralomvölgy (szó szerint), mely sokáig a senki földje volt, de amely – váratlanul – a romániai szélsőséges frakciók egyfajta sarokkövévé vált.

De ne siessünk előre. Van ott egy látens, bizarr „mágnes”, amely csak a kedvező alkalmat várta, hogy felszínre kerüljön: a temető, ahol az első és a második világháborúban elesett több ezer katona alussza örök álmát – magyarok, osztrákok, románok, csehek, szlovákok, oroszok, németek. Egyeseket névről ismernek, mások névtelenek. Legtöbbjük fejéhez kereszt került. De vannak olyanok, akiknek nem volt ilyen szerencséjük. Ismeretlen sírokban fekszenek, sőt – egyes történészek szerint –, tömegsírok is vannak. Iszonyatos harcok voltak a térségben, különösen 1916-ban.

Az úzvölgyi temető eleinte az osztrák–magyar hadsereg temetkezési helye volt. Aztán az első világháború után a románok összegyűjtötték a völgyecskékből a halottakat, és a volt ellenségek mellé temették őket (újabban a rigorózusabb kutatómunkát végző, erre hivatott román intézmény kilenc nevesített és három névtelen román halottról számol be, elkülönített sírhellyel – szerk. megj.) Sokukat még egyenruha alapján sem lehetett azonosítani, hiszen akár két évig is árkokban hevertek, farkasok és sasok prédájául.

Normális esetben Úzvölgyének egyszerűen a gyász völgyének kellene lennie. Semmi többnek. A bánatnak nincs nemzetisége. A bánat nem tagja sem az RMDSZ-nek, sem az ALDE-nek. A fájdalom egyformán nyomaszt magyarul, de románul is. Nyilvánvaló: azon erkölcsi normák szerint, amelyeket a magam naiv módján örök érvényűeknek hittem. (…)

E mai undorító csörte valójában siralmas háborúskodás olyan emberek porladó csontjain, akik a hatalom európai játékosai által táplált nacionalista hiúságok nevében haltak meg. A vita valójában a semmiről folyik, de az „elvek” felette állnak a logikának, a politikai vezetékeken keresztül alaposan táplált düh pedig teljes mértékben kiárad.

Európa néni kábán néz ránk, hiszen ebben a korban, amikor a poszt-keresztény tolerancia a szemétdombra küldené a nacio­nalista antagonizmust (még a nemi identitással kapcsolatos viták is elavultaknak tűnnek), Romániában még mindig vannak, akik azt hiszik: létezésüknek az a lényege, hogy elhelyezzenek egy nemzeti színű rongydarabot holmi keresztekre, olyan emberek fejénél, akiket sohasem ismertek, egy isten háta mögötti helyen, ahol korábban sohasem jártak. Az „örök nyugalom” szeszéllyé vált.

Ahelyett, hogy ezt a siralmas előadást játszanánk a világ színe előtt, talán jobban felhasználhatnánk az energiát, nemesebb cselekedetekre. Szép lett volna azt látni, hogy a románok és a magyarok együtt takarítják ki a temetőt. Egyszerűen, csendben. De akkor hova lett volna a szórakozás? Szégyenletes az a tény, hogy a románok interneten (tehát látható, tüntető módon), bizonyos szélsőséges és politizáló „ernyők” alatt szervezkednek azért, hogy semmibe vegyenek egy kisebbséget. Ugyanilyen szégyenletes, hogy a másik tábor politrukjai, lehetőséget szimatolva a választási tőke növelésére, „állásfoglalásra” uszítják a magyarokat. Állásfoglalásra miről? (…)

Egy olyan betegség tünetét mutatjuk, amely még a szélsőségességnél is súlyosabb. Az ostobaság egyértelmű, ronda tüneteit látjuk. Régi, gyógyíthatatlan betegség.

Ez az egész siralmas lármázás egy tébolyodott, félművelt Románia hatása, amelyet az az anarchista eszme kerített hatalmába, miszerint a társadalmi struktúrák, a törvények és az erkölcsi normák utálatos dolgok.

Az ostobaság szimfóniájának vagyunk tanúi. A téboly globalizálásának. Nagyjából ennyink van. És nem tennék fel egy lyukas garast sem arra, hogy nem érdemeljük meg azt, amink van. Vagy, ahogy azt a csodálatos demokráciánk egyik „kipárolgása”, Cătălin „a géppuska” Rădulescu képviselő már ki is mondta: „Vágjatok mindenkit kupán, erőszakoljatok, mert ma ez a trend Romániában.” Nec plus ultra… Még akkor is, ha egyáltalán nem értek vele egyet…

Háromszék / adevărul.ro / E-RS

15 hozzászólás

  1. Édes Erdély

    Costel elvtársnak csak akkor lenne igaza, ha egy vegyes jellegű temetőről szólna ez a dolog.
    De ez egy színtiszta, magyar, német temről van szó, ahol egyetlen román katona sem nyugszik.
    A valóságban az Úz-voölgye csupán egy újabb román területfoglalásról szól abban az Erdélyben, azon a Székelyföldön, ahol nekik semmi keresnivalójuk sincs.

    Válasz
    • Tóducz

      Ez így van kedves uram, még ha a romákok vacakolnak is ellene!

      Válasz
    • Tóducz

      Drága É. E., legalább 100 éve, de lehet, hogy azelőtt is a Costicáknak mindig igazuk volt. Következő állomásuk Csíksomlyó! Tisztelettel.

      Válasz
  2. antal m.

    Costel,- nek látnia és tudnia kellene, hogy az ortodoxok uszítanak és részrehajlók, élen papjaikkal! / Lásd úz-völgyi ecsetelést!

    Válasz
    • Tóducz

      Drága antal m., a Costel ortodox barátja, akivel kényszeresen állandóan békülni szeretne nem veszi tudomásul, hogy az Úzvölgyében is tolvajok pont úgy, mint Dobrúdzsába, Transsylvaniában, a Bánátban, Crisánában, Maramuban, stb.!

      Válasz
  3. antal m.

    Costel, – a saját népére kellene bőven kiterjessze álláspontját! A Simion PNL-s pártiakat kellene megleckéztesse, aki a Tv. csatornán fertőzte a saját népét hazugságokkal, -hatványozva azt !

    Válasz
  4. ez van

    Csak egy egyszerű kérdés. Jó az az ortodox egyháznak, ha lopott területen, lopott emlékmű-keresztet (kelta kereszt) ajánl Teremtőjének? A szentelés szentséget kellene képviseljen, de a szentség a lopás, rablás tényét nem tűri meg. Legalábbis a Bibliában. Vagy a románok nem így tudják?

    Válasz
    • Nyilas

      Kedves ez van. Rosszul tetszik ismerni a Bibliát. Az ugyanis azt mondja, hogy ha meg akarsz szerezni egy fóldet, annak gazdagságával, akkor irtsd ki az ott lakó népeket, és vedd el az ő vagyonukat. A románok igen is tudják mit mond a Biblia.

      Válasz
      • ez van

        Igaza van Nyilas, rosszul ismerem, illetve csak részben. A Krisztus tanításait próbálnám követni. Az Ó-szövetség tényleg tartalmaz olyan dolgokat, amire Jézus azt mondta, hogy a követői nem az Atyától vannak. Ezek szerint a románok sem.

        Válasz
        • Tóducz

          Tisztelt uraim, az Ó-szövetséges krónikus szélhámosokkal és azok követőivel nincs mit foglalkozni, gazemberek, amióta vannak!

          Válasz
        • Nyilas

          Kedves ez van.
          Krisztus azt mondta, hogy “ha megdobnak téged kővel, dobd vissza kenyérrel.
          Krisztus azt mondta, hogy ha megütik a te bal orcádat, tartsd oda a jobb orcádat is.
          Krisztus azt mondta, hogy szeressétek a ti ellenségeteket, és tegyetek jót azokkal akik titeket gyűlölnek.
          Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gy?lölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér t?led, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istent?l? Hisz a b?nösök is szeretik azokat, akik ?ket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a b?nösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A b?nösök is kölcsönöznek a b?nösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ? is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Lk 6,27-38
          Kedves ez van.
          A románok az Új szövetséget is ismerik, és élnek is a nekik szóló előnyökkel.

          Válasz
          • ez van

            A kérdés az, hogy Jézus mindezeket nekünk mondta, vagy nekik?

  5. ez van

    Costel bácsi, ez a temető ki volt takarítva, nem úgy, mint a 12 km-el arrébb fekvő tiszta román katonai temető (meg nagyon sok más).

    Válasz
  6. Tóducz

    Drága Costelka, nem a magyarok szállták meg a romák temetőt!!!!!!!!

    Válasz
    • MISZTÓTFALUSI

      Találó a figyelmeztetése, T.Tóducz! Ui. a szerző célja egyenlőségjelet tenni támadó és aldozat közé! Azt hozni ki belőle, hogy egyik sem különb a másiknál! Márpedig – különösen é konkrét esetben – szó sincs róla! Ezért ez az írás inkább alantas, mint békéltető szándéku!

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük