A portugál válogatott és a Real Madrid vezére a The Players Tribune oldalon az „Én történetem” címmel megjelent személyes hangvételű írásában emlékezett vissza, milyen nehézségeken ment át gyerekkorában a profivá válás útján, és melyik pillanat kísérte végig karrierjét, hogy többszörös BL-győztes játékosként aztán újra átélje azt.

Mint a legtöbb szegény családból származó futballista, Ronaldo is az utcán tanulta a labdarúgás alapjait, később egy helyi futballklubnál szertárosként dolgozó édesapja vitte el focizni egy ifjúsági csapatba. Apja minden meccsét az oldalvonal mellől izgulta végig, de édesanyját és testvéreit nem nagyon mozgatta a foci, hiába termelte már fiatalon a gólokat. Egy nap mégis kiment az egész család egy mérkőzésére, – és mint írja – azóta sem felejtette el azt a pillanatot, amikor melegítés közben meglátta őket egymás mellett, szeretetben, a lelátón integetve. A boldogság különösen bizsergető érzése örökre a lelkébe és a szívébe égett.

Cristiano Ronaldo életét megváltoztatta gyermeke születése (forrás: theplayerstribune.com)

11 évesen a világ egyik legjobb akadémiájára került, ahol már nagyon fiatalon olyan döntést hozott, ami meghatározta későbbi karrierjét.

„Csak 11 éves voltam, amikor Madeiráról a Sporting akadémiájára mentem. Életem legnehezebb szakasza volt” – emlékezett vissza Ronaldo, aki a költözés után heteken keresztül csak sírt, amikor magányos volt, hiányzott a családja és az otthona. Bár nem költözött külföldre, még Lisszabonban is nagyon távol érezte magát szeretteitől. Hozzátetette,  elképzelhetetlennek tartja, hogy most 7 éves fia, Cristiano Jr. négy év múlva távol költözzön tőle.

„Olyan volt, mintha egy másik országban lennék, mintha egy másik nyelvet beszéltek volna, a kultúrájuk is teljesen különbözött. Senkit sem ismertem, elképesztően magányos voltam, a családom évente csak párszor tudott meglátogatni, minden nap fájdalmas volt” – írja a Sportingnál átélt nehéz kezdetről. Az, hogy focizhatott, sokat segített a beilleszkedésben.

„Már akkor éreztem, olyan dolgokra vagyok képes a pályán, amire mások nem. »Látjátok? Ez a srác állati jól focizik!« – mondták már akkor, játékostársak és edzők.”

De olykor a keserű pirulát is le kellett nyelnie.

„Mindig akadt valaki, aki azon sajnálkozott, milyen pici vagyok. Mi tagadás, akkoriban nagyon gyenge voltam, alig volt rajtam izom, így 11 éves koromban hoztam egy döntést. Tudtam, hogy tehetségesebb vagyok a többieknél, de elhatároztam, hogy mindenkinél keményebben fogok dolgozni. Nem úgy fogok játszani és viselkedni, mint egy gyerek, hanem azzal a meggyőződéssel edzem, hogy egyszer a világ legjobbja leszek” – idézte fel a napot, amikor gyökeresen változtatott hozzáállásán.

„Nem tudom, honnan ered ez az érzés, egyszerűen bennem volt. Olyan, mintha folyamatosan éhes lennék és sosem múlna el. Ha vereséget szenvedek, éhezem, ha győzök, akkor ettem egy picit, de még mindig korog a gyomorom” – próbálta összefoglalni folyamatos győzni akarásának és sosem szunnyadó versenyszellemének lényegét.

Fiatalon eldöntötte, a világ legjobbja lesz (forrás: theplayerstribune.com)

Annyira eltökélt volt, hogy olykor éjszaka szökött ki a kollégiumból, hogy egyedül eddzen. Ebből a felfogásából a későbbiekben sem volt hajlandó engedni, habár megesett, hogy kiröhögték a társai.

„Amikor 15 éves voltam, egy edzés közben így szóltam a csapathoz: »egy nap a világ legjobb játékosa leszek!«. A többiek hangosan kinevettek. Még a Sporting első keretének közelében sem voltam ekkor, így érthető, de azt biztos, hogy ezt a szívemből mondtam. Halálosan komolyan gondoltam” – eddig négyszer bizonyította, hogy nem tévedett. Úton van az ötödik megerősítés, az újabb Aranylabda.

17 évesen már profi meccseken szerepelt, ilyenkor édesanyja annyira izgult, hogy többször elájult, amikor fia a pályán volt. Az orvosoknak nyugtatókat kellett felírniuk a túlzásba vitt idegeskedésre.

Manchesterbe szerződéséről, első BL-sikeréről és első Aranylabdájáról valóra vált álomként ír, de nagyra törő vágyai nem csillapodtak, ezért ment 2009-ben a Real Madridhoz, ahol nemcsak trófeákat és rekordokat akart, hanem legendává válni.

„Az elmúlt nyolc évben sok kupát nyertünk a Real Madriddal, de az utóbbi időben teljesen másként éltem meg érzelmileg a sikereket. Főként az elmúlt két évre igaz ez. Ha Madridban nem nyersz meg mindent, akkor kudarcot vallottál. Az elvárások elképesztők, de az a munkám, hogy ezeknek megfeleljek.”

„Szülőként azonban minden megváltozik benned, ez egy olyan érzés, amit nem lehet átadni. Ezért is rendkívül különleges karrierem madridi időszaka, mert már nemcsak futballista vagyok, hanem apa is egyben” – így Ronaldo, aki írását egy fiával eltöltött, felejthetetlen pillanattal zárja.

(fotó: instagram.com/cristiano)

„Amikor Cardiffban megnyertük a Bajnokok Ligáját (2017-et írunk ekkor – a szerk.), történelmi győzelmet értünk el. A lefújás után úgy éreztem, üzenetet küldtem a világnak. De hirtelen megjelent a pályán a fiam, és egy pillanat alatt minden megváltozott bennem. Együtt tartottuk a trófeát, kéz a kézben sétáltunk a pályán. Ez egy olyan öröm, amit addig nem élhet át az ember, amíg apa nem lesz. Szavakkal leírhatatlan érzés. Talán csak ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor először láttam meg édesanyámat és nővéremet a pálya szélén.”

„Nem sokkal később már a Bernabéuban ünnepeltünk, Cristiano Jr. ott is Marcelo fiával szaladgált a pályán. Teljesen más körülmények ezek, de talán őt is elkapta az az érzés, amit én éreztem Madeira utcáin a labdát kergetve.”

„A Real Madridban lejátszott több mint 400 mérkőzés után is a győzelem maradt a legfőbb ambícióm. Így születtem, ez a vágy sosem fog csillapodni bennem. De az, amit Cardiffban éreztem, új fejezetet nyitott az életemben.”

Ronaldo 2017 nyarán legújabb Nike Mercurial stoplis cipőjének sarkára az „Egy gyermek álma” feliratot gravíroztatta.

„Most már talán érthető, hogy miért” – írja.

„Továbbra is mindent meg akarok nyerni, rekordokat dönteni és trófeákat szerezni, ez a természetem része. De a legtöbbet mégis azok a pillantok jelentik, amelyeket 95 évesen is mesélek majd az unokáimnak: amikor bajnokként, kéz a kézben sétálgattam a fiammal a pályán.”

„Remélem, lesz még rá alkalmam.”

(fotó: instagram.com/cristiano)

Ronaldo „Az én történetem” című blogbejegyzését angolul és spanyolul lehet elolvasni a híres sportolók sokszor megható, életük kevésbé ismert részleteibe kalauzoló beszámolókat, visszaemlékezéseket gyűjtő The Players Tribune oldalon.

m4sport.hu