Készül a Kaláka – Panek Kati és Csáky Zoltán

Tévés iskolám első vizsgája a hírhedtté vált bicskás riport volt. A Hargita című napilapban olvastam az egyre gyakoribbá váló bicskás verekedésekről. 1973–74 telén tizenöt eset közül az egyik Csíkbánkfalván halálozással végződött. Kértem Bodort, hadd menjek le, óvott, de mellém adta Öllerer József operatőrt.

A filmezést megelőzően egyszer betértem a bánkfalvi kocsmába, s öt percre rá egy srác küld egy deci konyakot. Mondtam, hogy csak kávézni jöttem, de abban a pillanatban, amikor elmondtam, mit keresek a faluban, a srác kifordult a kocsmából. Rá egy hétre, amikor visszamentünk forgatni, végig éreztem az ő és a többiek tekintetét a hátam mögött… A J’accuse-t 1974. április 8-án mutatta be a bukaresti tévé magyar adása. A romániai magyar sajtóban óriási vihart kavart. Huszár Sándor, A Hét című hetilap főszerkesztője indulatos cikkben védte meg a „székely virtust”. A Hargita napilapban románok, magyarok, németek (sic!) tiltakoztak, hogy a székely nem ilyen, a székely a bicskát csak fafaragásra és szalonnázásra használja. Az újságtól kirúgták Ferenc S. István kollégát, aki a film bevezetőjét írta. Bodor „széles háta” megvédett, de a legközelebbi csíki utamon mellém adták kísérőül Csép Sanyit, nehogy valaki a székely atyafiak közül bicskát rántson…

„Nyilván indulattal készítettem ezt a riportot, de a csíkiak is indulattal nézték és reagáltak rá. Egyébként lehet indulat nélkül riporthoz fogni? Az igaz, hogy nem kedvező időpontban és közegben tűzték műsorra. Hogy igazam volt, az a felháborodás méretén is lemérhető. Ekkor éreztem úgy, no lám, mi is bele tudunk szólni saját nemzetiségünk berögződött rossz szokásaiba, erkölcseibe. De arra is rá kellett döbbennem, hogy mennyire nem ismertek akkor bennünket, tévéseket: egyik írónk a bemutatkozás után azt vágta hozzám: te bántani akarod a fajtádat? S utána megkérdezte, tudom-e mi a székely, honnan fúj a Nemere, és egyáltalán olvastam-e a Viharsarkot és a Tardi helyzetet. Meg sem fordult a fejében, hogy az a tévészerkesztő, aki ilyen témához nyúl, ezeket a kérdéseket önmagának is felteszi, és hogy van ilyen alapozása” – nyilatkoztam a magyar adás fennállásának 10. évfordulóján.

Bár akkor rosszulesett, de legalább szemtől szembe és nem a hátam mögött, sőt, hátba szúrva, besúgásként, följelentésként, a belügyi szervekhez fordulva tette, tették, mint ahogy tette Csire Gabriella, az Előre felelős szerkesztője 1975 tavaszán. Dossziémban a „sursa”, a forrás közlése szerint a tavaszi vakációban Focșani-ban tanügyi olimpián Csáky Zoltán, az RTV magyar adásának riportere provokatív kérdéseket tett fel az olimpián részt vevő magyar középiskolák diákjainak. Aziránt érdeklődött, hogy érzik magukat egy olyan városban, ahol nem vehetik meg a romániai magyar lapokat, nem láthatnak magyar színielőadást. A „sursa” Csire tájékoztatására alapozva megjegyezte, hogy Csákynak nem ez volt az egyetlen provokatív megnyilvánulása. Hangosan felkiáltott, amikor meglátta A Hét újságíróját, Adonyi Nagy Máriát – na végre, még egy magyar sajtóst látok itt. De Csire azt is elárulta, hogy Murvai László, aki a tanügyminisztérium részéről jelen volt az olimpián, nem utasította el Csáky soviniszta megjegyzéseit, magatartását – olvasható a dossziém első lapjain.

A továbbiakban legyen a főszerep a 2215. számú, „Costică” megfigyelési követési iratcsomóban olvasható jelentéseké. 1978. május 13-án a „Bíró Ferenc” fedőnevű ügynök (a fedőnév a kolozsvári operatőrt, Xantus Gábort takarja, lásd: konczeicsilla.egologo.transindex.ro) arról tájékoztatja tartótisztjét, Gavril Neciu főhadnagyot, hogy nemrég utazáson vett részt a román tv magyar nyelvű szerkesztőségével a Déva, Vajdahunyad, Brassó, Csíkszereda, Gyimes útvonalon, aminek az volt a célja, hogy dokumentumfilmet készítsenek a csángók jelenlétéről az ország gazdasági-társadalmi életében a Beke György által írott forgatókönyv szerint. Az informátor megjegyzi, hogy Bodor Pál nem akarta elkészíteni ezt a filmet, de Csáky Zoltán erőltetésére történt a film forgatása, aki arra törekedett, a készülő filmből kiderüljön, hogy a csángók tulajdonképpen a magyar nemzet részei.

Ugyanez a „Bíró Ferenc” még ebben a hónapban egy másik jelentésében arról írt, hogy a velem történt beszélgetése alkalmával illetlen szavakkal minősítettem Péterfi Istvánnak, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa elnökének elhunytát. „Bine că a crăpat”, jó, hogy megdöglött, mondtam dacára szép magyar nevének és református papfiúságának a valójában sóhivatalt vezető professzorra, aki életében nehezen boldogult a magyar nyelvvel. A „Bíró Ferenc” által szolgáltatott információkat a kolozsvári szeku még abban a hónapban továbbította a belügy marosvásárhelyi felügyelőségéhez, és jól végzett munkája jutalmául azt a feladatot kapta, minél többet beszélgessen el velem, hogy kiderüljenek politikai állásfoglalásaim, nézeteim.

1981

A tízéves magyar adást dicsérő szavakkal illeti a romániai magyar sajtó. Talán legmarkánsabb emblematikus műsoráról ódákat zengenek. Ez a középiskolai diákok, valamint a népzene és néptánc avatott képviselőivel, nézők jelenlétével lebonyolított vetélkedősorozat valójában tömegeket mozgatott meg. Az alkotói stáb, Simonffy Katalin zenei szerkesztő, Ion Moisescu rendező és jómagam 22 magyar tannyelvű líceum diákjait vontuk be a honismereti és népművészeti vetélkedőbe Marosvásárhelytől Zilahig, Kolozsvártól Besztercéig, Csíkszeredától Székelyudvarhelyig. A székely anyavárosban 2500 néző jelenlétében zajlott a felvétel. Az azt megelőző napokban hátizsákos fiatalok százai lepték el a várost, nem csoda, hogy a csíkszeredai szeku akkori főnöke, Erdélyi Elemér tábornok is tiszteletét tette a forgatás idejére, miként Bodor értesített engem madárnyelven a főszekus jelenlétéről. A Kaláka műsorában mutatkoztak be első ízben a Romániában élő magyar etnikumú moldvai, gyimesi, dévai és barcasági csángók. Míg Simonffy Kati a táncházakat szervezte, Boros Zoli a romániai magyar könnyűzene képviselőinek biztosított pódiumot, jómagam a táncházak mellett a Kollégium c. sorozatommal a nagy múltú erdélyi magyar iskolákat jártam be. Ez idő tájt nyitotta meg a román belügy állambiztonsági főosztálya 1981. június 10-ei dátummal megfigyelési követési dossziémat.

Akkoriban román állampolgár titkosszolgálati eszközökkel történő megfigyeléséhez a belügyi szerveknek a pártszervezet jóváhagyására volt szükségük. Ezt a szeku meg is kapta a marosvásárhelyi pártbizottságtól, azzal a megjegyzéssel, hogy az 1979 óta párttag Csáky Zoltán 1980-ban egyetlen pártgyűlésen sem vett részt. És innentől beindult személyem irányába a titkosszolgálati gépezet. Ha jól emlékszem, 1981 őszén állította meg akkori feleségemet, dr. Sikó Ildikót Kincses Előd ügyvéd a vásárhelyi Köteles Sámuel utcában: szóljon Zolinak, vigyázzon magára, mert követik. Előd egyike volt azoknak, akik részesültek a bukaresti magyar nagykövetség fogadásairól általam elhozott magyarországi sajtótermékekből.

1982

Ki más, ha nem „Bíró Ferenc” jelentkezik újabb besúgással, aki arról tájékoztatja a kolozsvári Horea-házban Gavril Neciu századost, hogy Csáky Zoltánnal részt vett egy egész Erdélyre kiterjedő, magyar népművészettel foglalkozó sorozat készítésében. E sorozatba Csáky szakértőként Kallós Zoltánt szervezte be, akinek előző életében gondjai voltak a belügyi szervekkel (Kallóst 1974 júniusában letartóztatták, de rövid vizsgálati fogság után 1975 tavaszán szabadlábra helyezték). Az informátor megjegyzi, hogy a nevezett filmen kívül Csáky szándéka az is, hogy a közönség előtt rehabilitálja Kallóst, minél inkább előtérbe helyezve a forgatás során. „Bíró Ferenc” meglátogatta Kallóst otthonában is, ahol személyesen megállapította, hogy igen sok fiatal keresi fel a néprajzkutatót külföldről, aki elárulta neki, hogy alig várja a körösfeketetói vásárt, ahol magyarországi néprajzosokkal fog találkozni. Gavril Neciu százados feladatul adja az informátornak, hogy értesítse őket továbbra is a filmezés eseményeiről, és ha valóban ellenséges tevékenységet észlel, megelőző intézkedéseket hoznak.

Szóval „Bíró Ferenc”! Az a „Bíró Ferenc”, aki egyike annak a mintegy harminc ügynöknek, akik a 70-es évek végén, a 80-as évek elején jelentettek a román hatalom által nacionalista-irredenta eszmék melegágyaként elkönyvelt erdélyi táncházmozgalomról. Az a „Bíró Ferenc”, akiről besúgóként tesz említést Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató, antropológus a világhálón 2006 óta közölt szekusblogjában, miután áttanulmányozta édesapja, néhai Könczei Ádám megfigyelési dossziéját.

De menjünk tovább. A Belügyminisztérium Maros megyei Felügyelősége az 1982. 05. 15-én 102/Br. I/002215 sz. iktatószámmal többek között a következő intézkedési tervet foganatosítja annak érdekében, „hogy jobban megismerje, sőt, megelőzze Csáky Zoltán ellenséges tevékenységét”:

– a marosvásárhelyi rádióstúdió „Luca” és „Gál” informátorait felkéri a célszemély megfigyelésére és követésére
– „György” és „Szabo” nevezetű informátoroknak Nicolae Grama ezredes elvtárs irányítása alatt figyelnie kell és követnie kell a célszemélynek a marosvásárhelyi egyetemi tanárokkal és professzorokkal történő találkozásait
– Grama ezredes és Filka százados feladata, hogy kövesse, milyen gyakran találkozik a célszemély Sütő Andrással és Gálfalvi Györggyel
– tekintettel arra, hogy a célszemély válóperben áll az idegklinikán dolgozó feleségével, Buzogány ezredes feladata tájékoztatni a körülményekről
– a célszemély kapcsolatainak és érdeklődési körének minél szélesebb feltárása érdekében utána kell járni, hogy ő vagy szülei tartanak-e kapcsolatot Amerikában élő unokanővérével, aki tagja a Jehova tanúi szervezetnek
– a célszemély riporteri, filmezési tevékenységének minél pontosabb megismerése érdekében a BM bukaresti főosztályától adatokat kell kérni tervezett kiszállási programjáról.

Az intézkedési terv valamennyi pontja időtartamhoz kötődik, a végrehajtás felelőse Ioan Bîrsan kapitány.

Még egy hónap sem telik el, és az 1982. július 8-ai jelentés arról tanúskodik, hogy a BM Katonai Egysége 0017415-ös iktatószámmal jóváhagyja és engedélyezi T.O.ICDT lehallgatókészülék beszerelését Csáky Zoltán – konspirációs neve „Reporterul” (később átváltottak „Costică”-ra), Marosvásárhely, Kárpátok sétány 51. sz. – 29353-as telefonjára. A kapott adatokat és információkat a 102/Br.-ügynöknek továbbítania kell Ioan Bîrsan elvtársnak, telefonja 184.

(folytatjuk)

Háromszék