1985 januárjától eltűnt a képernyőkről a jól ismert főcím

A nemzetiségi nyelvű rádió- és tévé­adások 1985 januárjában történő megszüntetéséről, mint említettem, írásbeli dokumentum nem került elő. Valószínű, hogy a döntést a kondukátor személyesen hozta meg. A magyar adás munkatársait szélnek eresztették.

A fővárosban élők közül volt, aki a bukaresti rádió fél órára zsugorodott magyar nyelvű adásánál kapott munkát, ahová néhány hónap elteltével engem is besoroltak mint marosvásárhelyi tudósítót. Kaptam egy vállon hordozható táskamagnót, s többnyire vívmány-riportokat kellett készítenem mezőgazdasági téeszekben, gyárakban. De járhattam Maros, Hargita és Fehér megyében. Nyomomban a megszaporodó besúgókkal, informátorokkal, ügynökökkel.

Különösen egy „Iancu” fedőnevű volt aktív, aki a dosszié tanulsága szerint arról értesítette a felettesét, hogy a nacionalista, irredenta érzelmű Csáky 1985 nyarán az egyszeri Kaláka és a Kollégium műsorok diákjaival nagyszabású összejövetelt szándékszik szervezni azzal a céllal, hogy fenntartsa a baráti kapcsolatokat, ahol kicserélhetik a velük hozott könyveket, magyar újságokat. A célszemély különben nagyon elmarasztaló véleménnyel van a romániai magyar lapokról, mert azok nem írnak a magyarság sorskérdéseiről, többnyire a központi pártlap, a Scînteia cikkeinek fordításait tartalmazzák.

Ugyanakkor dicsérő szavakat zengedez Illyés Gyulának a magyarországi és az európai sajtóban Erdélyről megjelent írásairól – jelenti „Iancu”, aki tartótisztjétől feladatul kapja, faggassa ki Csákyt a Sütővel való találkozásairól is. És Sütő András neve meg is jelenik a dosszié következő lapjain abból az alkalomból, hogy az immár Magyarországra távozott Cselényi Laciról érdeklődtem, amikor augusztus végén Marosvásárhelyre érkezvén meglátogatta az apósát.

A telefonkészülékemben elhelyezett ketyerének köszönhetően íme a románból visszafordított telefonbeszélgetés szövege.

0017076/156-20. 08. 1985 „Costică”

20.05 órakor a célszemély hívja Sütő Andrást és érdeklődik Cselényi Laci felől. S. András azt mondja, hogy Cs. Laci Ágival együtt elmentek a kórházba, hogy meglátogassák Sütő Évát. A célszemély újra fog telefonálni, ha nem sikerül vele találkozni a kórházban.

20.46 órakor a célszemély hívja Sütő András családját. S. András azt mondja a célszemélynek, hogy Cselényi Laci elment nagyanyjához: keresni lehet a következő telefonszámon: 33022, Kiss családnál.

20.49 órakor a célszemély hívja a Kiss családot és Cselényi Lacival beszél. A beszélgetésből kiderül, hogy Cs. Laci Ágival együtt másnap hazautazik Magyarországra. Megállapodnak, hogy ezen az estén Cs. Laci ellátogat a célszemélyhez.

21.50-től 22.02-ig Cselényi Laci van látogatóban a célszemélynél. Úgy tűnik, a célszemély és Cselényi Laci a másik szobában beszélnek, nem lehet érteni a beszédet, a célszemély kisebbik lánya sír!

1985. 08. 20. (Olvashatatlan aláírás)

Szóval Zselyke lányomnak köszönhetően nem lehetett hallani, miről konspirálunk Cselényi Lacival. Egyébként a látogatásának hozadéka 1 liter finom olaj a Trabantomba. A „telefonlehallgató betyár” jelentései az év folyamán még számtalan, nem túl jelentős epizódot rögzítettek, többek között azt a Mag Péterrel – aki szintén a bukaresti rádió szerkesztőségében dolgozott – lefolytatott beszélgetést, s melyben, szó esvén a Magyar Dolgozók Országos Tanácsába bekerült Hajdu Győzőről, figyelmeztettem Pétert, hogy vigyázzanak, mert az Igaz Szó főszerkesztője egy politikai törtető, nagyon is kétarcú személy.

Ioan Bîrsan kapitány, aki a szekus dossziém 1981-ben történt megnyitása óta őrangyalom, személyes találkozóra hívott a Borsos Tamás utcába, a székházukba. Mondtam, oda soha nem fogok elmenni, de találkozhatunk a Bulevardon az Olga cukrászdában. Ez a kis cukrászda lett ettől kezdve egyre sűrűbb találkozásaink helyszíne. A kapitány nálam valamivel fiatalabb, barna bőrű, végig barátságosnak mutatkozó tiszt volt. Érdeklődött feleségem munkahelye iránt, akit Moldvába helyeztek. Hogy bírja, mi van a gyermekkel? Oda-oda szúrt, hogy engem mennyire irigyelnek egyesek, mert van munkám a rádióban, és érdeklődött, hogyan jövök ki román tudósító kollégámmal, Iosif Vulcannal, akivel egy leadókészüléken osztozunk a teljesen kihalt Marosvásárhelyi Rádió épületében. Végül megköszönte, hogy ráálltam a beszélgetésre, és arról biztosított, fogunk még találkozni.

1986–87

A „Iancu” és „Éva” fedőnevű ügynökök továbbra is a nyomomban, írják jelentéseiket titkosszolgálati főnökeiknek. Utóbbinak soha nem fogom megbocsátani, hogy visszaélve a szülőnek gyermeke iránti szeretetével, beférkőzve idős, az otthonából ritkán kijáró édesanyám kegyeibe, megtudván a család senki másra nem tartozó személyes problémáit, a jelentéseiben a román államról csak rosszat állító, békétlen állampolgároknak festette le őket.

„Éva” jelentése Csáky Zoltán édesanyjától szerzett értesülések alapján

„Iancu” beszámolóiból kiderül, hogy Fehér megyei riportutamon azt tapasztaltam, a nagyenyedi szaklíceumban csak román nyelvű oktatás folyik, a megyében egyetlen magyar nyelvű iskolaigazgató van, míg Hargitában járván neheztelem, hogy Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron egyre több Moldvából jött munkást alkalmaznak. Szidom az egyre durvuló asszimilációs politikát, és „mivel már Kolozsvár elesett, most Marosvásárhelyen, majd Székelyföldön a sor” – írja jelentésében „Iancu”.

„Őrangyalomnak” egy újabb találkozásunkkor elpanaszoltam, hogy hiába próbálkozom kisgyermekünkre hivatkozva Emőkét hazahozni Marosvásárhelyre, a minisztérium még válaszra sem méltat. Belügyi vonalon viszont meglett az eredménye siránkozásomnak, a Maros megyei szeku főnöke, Gheorghe Mariaș őrnagy az év szeptemberében azzal a kéréssel fordul Neamț megyében dolgozó kollégáihoz, nézzenek utána, miként viselkedik dr. Kémenes Emőke a munkahelyén, gondolkodására hatással vannak-e férje nacionalista, irredenta eszméi.

„Rugăm să fie controlată informativ pt. a stabili dacă sub imperiul concepțiilor soțului nu are manifestări ostile pe fond naționalist-iredentist maghiar și dacă întreține relați cu persoane care au asemenea idei.” (Nr. 102/Br.I./00469 din 18. 09./1986)

A rám állított besúgók, valamint a lakásom telefonkészülékének hat éve tartó folyamatos lehallgatásán kívül új eszközt vetett be a titkosszolgálat megfigyelésemre: személyem nyomon követését Marosvásárhelyen. Íme a nyomon követő informátor első írásbeli jelentése, szó szerint magyarra fordítva, aki, mint írja, fotóról ismert fel.
0018191/1986. 09. 17.

„Costică” célszemély követése fénykép alapján a 1986. 09. 17. és 09. 18. közötti időszakban
1986. 09. 17-én 15.38 órakor „Costică” célszemély eljön otthonról egy koros egyénnel és hölggyel (?) – a férfi kb. 65 éves, szürke haja van –, és mindhárman beszálltak a 2-MS-6585 sz. Trabant gépjárműbe, majd ezzel felmentek a Somos-tetőre. A kormánynál COSTICĂ célszemély ült. Megálltak az étterem mellett, kiszálltak a kocsiból, a koros úr és hölgy elment a Trébely-dombon lévő kertekbe, és néhány mezőgazdasági szerszámot vittek magukkal. A célszemély sörösüvegeket tett egy hálóba, és elment az étteremhez, ahol néhány üveg sört vásárolt. Ekkor beült a gépkocsiba és hazament. A kocsit a lakása melletti járdán hagyta, majd betért az Egyetemi Sörözőbe (Braseria Universității), ahol megivott egy korsó sört és hazament.

18.38 órakor „Costică” újra kijött otthonról feleségével és babakocsiban lévő gyermekükkel, majd lassan menni kezdtek a Grigorescu, M. Viteazul, Argeșului, Trébely, Verii utcán, majd megálltak egy padnál a Szovjet hősök temetője mellett. Néhány perc elteltével kivették a gyereket a babakocsiból, majd sétáltak vele és járni tanították.

19.50 órakor a gyereket visszatették a babakocsiba, majd lassan hazamentek ugyanazon az úton. Az időpont 20.15 volt.

1986. 09. 18-án 7.55 órakor „Costică” célszemély kijött otthonról tréningruhába öltözve, és elment a Maros szabadidőtelepre, ahol a vízmedence mellett szaladt 8.50 óráig, amikor is megállt és tornászni kezdett, majd leült a medence szélére.

9.18 órakor felkelt és hazament.

11 órakor „Costică” célszemély újra eljött otthonról feleségével és gyerekével együtt (babakocsival), a személyautójukhoz mentek, beszálltak és a Május 1. bulvárra mentek, ahol kiszálltak a kocsiból és bementek a cukrászdába. Miután kijöttek a cukrászdából, beszálltak a kocsiba, majd a Bolyai utcába mentek és megálltak a park mellett, a Ștefan cel Mare utca közelében. A feleség és a gyermek itt maradt (a babakocsival), és „Costică” célszemély elment a rádióstúdióba, amely az 1918. december 1. bulváron található. A kocsiból kiszállva nála volt egy szatyor magnetofonnal vagy kazettaleját­szóval.

13 órakor „Costică” kijött a rádió­stúdióból ugyanazon csomagokkal. Beszállt a kocsiba és elment a Tudor III. negyedbe a str. Infrățirii utcán indulva. Majd elhaladt az Armoniei utca hátánál (a piac mellett) elhelyezkedő kioszkoknál, ahol kérdezett valamit és visszatért a Favorit komplexumhoz. Belépett a cukrászdába, majd az üzletbe, ahonnan azonnal kijött és a kocsihoz ment. Ezt követően elment a kocsival a Petőfi térig, ahol leparkolt és gyalog ment az 1-es számú postához a Lenin utcában. Innen azonnal kijött, és bement az Intim cukrászdába, ahol ivott egy kávét. A cukrászdából a kocsihoz ment, majd ezzel haza – az időpont 13.40 volt.

Kb. három óra múlva a célszemély újra kijött otthonról a gyermekkel, babakocsival, és elmentek a Cornișa könyvesboltba, ahol a célszemély egy gyerekjátékot vásárolt (kartondobozban). Innen a célszemély elment az egyetemi élelmiszerboltba, itt bevásárolt, majd a gyerekkel együtt hazament.

17 órakor „Costică” célszemély egyedül kijött otthonról, kezében szatyorral, majd elment az Eforie komplexumba, ahol vásárolt néhány… (valószínű, egy egész sor hiányzik – ford. megj.) …haza, ahová 17.40-kor érkezett.

18.15 órakor „Costică” célszemély eljött otthonról a babakocsival, és elment a Rózsák („Trandafirilor”) térre, ahol bement a 41 sz. fényképüzletbe. Az óra 18.45 volt. Innen kb. 10 perc elteltével jött ki, majd elment a Mercur üzletbe, ahonnan kezében csomaggal jött ki, és elment a Kultúrpalota melletti nyomdaüzletbe. Itt, mielőtt bement volna az üzletbe, köszönt egy idős személynek, és néhány szót váltottak. Ezt követően „Costică” célszemély bement az üzletbe.

Innen 19.15 órakor jött ki, és hazatért a Rózsák terén, Május 1. bulváron, M. Viteazul utcán át – az időpont kb. 20 óra volt.

Ekkor megszüntettük a követést az információs szerv hozzájárulásával.
(folytatjuk)

Háromszék