De mit adott nekünk Igor Matovič?

Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma

Volt ma ez a találkozó a pozsonyi várban. A szlovák miniszterelnök meghívott rá száz felvidéki magyar közéleti személyiséget. A többségük el is ment, s a többségüket a kisebbség egy része virtuálisan, a közösségi média segítségével keresztre is feszítette, miután karóba húzta és kerékbe törte.

Mert ugye már a meghívó megkapása is felér egy nemzetárulással. A kisebbség egy másik része meg pontosan ugyanettől úgy alélt el, mintha egy levendulamező kellős közepén felejtette volna magát egy szellős nyári délután. Micsoda szép gesztus, micsoda szép szőrös békejobb…

Nem tudom kinek van igaza, hazám kivégzési kísérletének 100. évfordulója előtt két nappal nem is különösebben érdekel az a szellemi önkielégítés, ami a ma esti pozsonyi várbeli szeánsz apropóján pro és kontra lefolyt a virtuális térben.

Egyvalamire mégis hadd hívjam fel a figyelmet, amely szempont nem feltétlenül szerepelt kiemelt helyen az „érvkészletekben”.

Tudniillik ma történelmi pillanatnak lehettünk tanúi. Eddig ugyanis szlovák polgártársaink 99,99 százaléka semmit vagy alig hallott Trianonról.

Eddig mindenki úgy tudta, bölcsődétől az Akadémiáig, hogy Szlovákia az őskortól jogfolytonos szuverén állam, melybe néha a hátranyilazó, lószagú magyarok belerongyoltak. Most meg jön a szlovák miniszterelnök, és szájmaszkon át is jól hallhatóan bedobja a (szlovák) köztudatba a szót: Trianon. És hogy ez bizony nekünk, magyaroknak fáj. És azt is, hogy miért. Mikszáth, Márai, meg a többiek…

Félreértés ne essék: egyetlen négyzetcentimétert sem fogunk visszakapni abból, amit elloptak tőlünk. Nem lesznek holnaptól a Pálfiovcik Pálffyak. És ha már oly jól megszoktuk a kollektív bűnösséget, maradjunk is meg ebben békességben. De ha más nem is, a köztudatban, de legalábbis a hivatalos krónikákban immáron Szlovákiában is megjelent Trianon, s annak egy másik olvasata, a miénk – is. Nem tudom, mit kezdünk vele, egyáltalán van-e, aki tud és akar is kezdeni vele valamit.

Mindenesetre egyet bátran ki merek jelenteni:

Igor Matovič ma egész biztos, hogy korrektebbül, tisztességesebben viszonyult a mi legnagyobb nemzeti tragédiánkhoz, mint Magyarország miniszterelnökei a kétezres évek közepén. Kezdve az Erdély elcsatolására koccintótól a szemkilövetőig.

Kezdetnek ez egyelőre nem rossz, ahhoz képest, hogy kaphattunk volna ajándékba egy, Danko kapitány zászlajánál is magasabbra törő Trianon-emlékművet valamelyik kedves déli városkánk főterére, nemzeti ünneppel egybekötve.
Hogy mi ebben mégis a legszomorúbb, s az elmúlt 100 évet tekintve a legtragikusabb? Hogy mindehhez az egészhez nekünk semmi közünk, semmi behatásunk. Csak kapjuk. A hideget is, meg a meleget is – meg a meghívót is…

Szűcs Dániel / Felvidék.ma

9 hozzászólás

  1. Édes Erdély

    Matovič egy szót sem szólt a Benes dekrétumok eltörléséről, hatályon kívül helyezéséről!

    Válasz
  2. csufa

    Jól bekevert a “filantróp” Soros Gyuri bácsi Szlovákiában is, …de nem csak ott!

    Válasz
  3. cspri csupri

    „Kedves barátaim – akiknek fontos a békés szlovák-magyar együttélés Szlovákiában – őszintén bocsánatot akarok kérni tőletek azokért az igazságtalanságokért, amelyek életetekben amiatt értek benneteket, hogy nem voltatok hajlandóak feladni az anyanyelveteket” Tudják, ki mondta ezt? Johannis, Románia elnöke….
    Ez jó vicc, ugye?… Mondhatta volna ő is (?????) De ezeket a szavakat Szlovákia miniszterelnöke írta facebook oldalán.

    Válasz
  4. joe

    A rezervatumot,ahol van!! azt onkent vallaljak. Nem kotelezo ott elni. De vannak akik azt valasztjak. Hogy miert? arra van rengeteg valasz,de altalaban,azt nem ismerik be,az ottlakok. Miert?,mert akkor semmi feleloseg sincs,senki irant,es rengeteg szemelyi elonnyel jar.

    Válasz
  5. e.

    A Felvidek.ma oldalrol masoltam:

    “Zárszavát már nem olvasta, még személyesebb hangnemben mondta:

    Őszintén fontos számomra, hogy mindannyian jól éljünk Szlovákiában. Az édesanyák minden félelem nélkül taníthassák anyanyelvükre Dél-Szlovákiában a gyerekeiket, ami mellett a szlovák nyelv is helyet kap az életükben. Így tudatosíthatják, hogy Szlovákia a hazájuk, ahol nem másodrendű állampolgárok.
    Végül így búcsúzott a hallgatóságtól: Kezet nyújtok Önöknek, hogy együtt alakítsuk a jövőt!”

    Ezt a barati hangu beszedet ugy ertelmezen, hogy a Felvideken a tomeges beolvasztasa mar megtortent a magyarsagnak, a maradekat mint indian rezervatumokat , meg szandekoznak tartani .

    Válasz
    • Dobai

      Teljesen téves a felfogás az indián rezervátumokról.
      Jó lenne, ha Székelyföld is hasonló rezervátum volna.
      Az autónomia legmagasabb formája mellett, sokkal több
      jogokat és előnyöket élveznek az oktatásban, adózásban,
      orvosi ellátásban, mint az átlag amerikai.

      Válasz
      • TÓDUCZ

        Dobai úr, ezt a rezervátumos mesét már többször el tetszett adni az ermán. Ha annyira rajong a rezervátumokért, akkor csináljon magának Ámerikában egyet. A székelyföldi itthon maradottak nem kérnek a rezervátumából!

        Válasz
        • joe

          Ki az aki magat a ,,rezervatumba akarna tenni? Onnan hamar kipaterolnak,,!!! Fogalma sincs hogy mit beszel. Amit maga eload mindennap az mese! Sot meg mesebe sem illo.

          Válasz

Hagy egy Válaszot joe-ra Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük