Dr. Eva Maria Barki megvédi Orbán Viktort (Horthy-ügy)

Fotó: hu.rightpedia.info

Tekintettel az ügy komolyságára, az Erdély.Ma változtatás nélkül közli Dr. Eva Maria Barki leveleit, amelyeket ma juttatott el szerkesztőségünkhöz.

Támadások Orbán Viktor miniszterelnök ellen Horthy Miklós birodalmi kormányzó pozitív fényben való feltüntetése miatt

Tisztelt szerkesztőség!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Magyarország barátai!

Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy héttel ezelőtt tartott beszédében Horthy Miklós birodalmi kormányzót kivételes államférfinek nevezte, és főként az első világháborút követő érdemeit méltatta, amikor a Tanácsköztársaság összeomlását és a felfoghatatlan trianoni diktátumot követően Magyarországot konszolidálta és újjáépítette. Aki nem látja Horthynak ezeket az érdemeit a magyar történelem egyik legnehezebb időszakában, az nem ismeri a történelmet.

A magyar miniszterelnöknek azt vetik a szemére, hogy beszédében nem említi Horthy Miklósnak kb. 600 000 magyar zsidó személynek német megsemmisítőtáborba deportálásában való közös felelősségét.

A közös felelősségre   vonatkozó állítás éppúgy nem helytálló, mint a Spiegel újságcikkében megfogalmazott azon állítás, miszerint a magyar miniszterelnök a halálbüntetés mellett  szállt volna síkra.

A zsidók deportálásában és megsemmisítésében való felelősség nemcsak hogy nem helytálló, hanem épp ellenkezőleg, Horthy fellépett a német birodalom zsidópolitikája ellen, a zsidóüldözéseket elutasította, és ezzel provokálta ki Magyarország német megszállását. Zsidóüldözésekre Magyarországon kizárólag a német megszállást követően, az Adolf Eichmann által felállított különítmény által került sor. Miután a tényleges úti cél ismertté vált, Horthy személyesen állította le a deportálásokat, melyek folytatására csak Horthy megbuktatását követően kerülhetett sor.

Horthy soha nem került bíróság elé nem úgy,  mint   Adolf Eichmann és segítői Németországban, valamint Ausztriában Franz Novák. Az 1944 március 19.-én éjszaka történt német bevonulást követően hivatalba helyezett Sztójay Döme miniszterelnököt a háború után Magyarországon halálra ítélték.

Figyelemre méltó, hogy Horthy ellen ilyen jellegű vádakat korábban soha nem fogalmaztak meg, a felelősök ellen indított büntetőeljárások kapcsán annak idején a Spiegelben megjelent beszámolók is korrektek és objektívek voltak. De persze, az akkori kommunista kormányzat nem számított ellenségképnek, és nem volt vitatott, mint a mai kormány.

A fentiek miatt a Spiegel, valamint a Standard szerkesztőségének a mellékelt levelet küldtem és kérem annak tartalmát szíveskedjenek tudomásul venni.
Mivel véletlenül volt lehetőségem betekinteni Franz Novák büntető aktájába, aki Budapesten Eichmann jobbkeze és a zsidó deportálások fő felelőse volt, fontosnak éreztem a tények helyreigazítását.

Üdvözlettel
Dr. Eva Maria Barki

A Der Spiegelnek eljuttatott levél, a 2017. június 26.-i, „Orbán tabukat döntöget – és Horthy Miklóst, Hitler szövetségesét méltatja” című cikk miatt:

Tisztelt Klaus Bringbäumer Főszerkesztő Úr!

2017. június 26.-án nyomtatott és online kiadásban is megjelent a Keno Verseck által jegyzett, „Orbán tabukat döntöget – és Horthy Miklóst, Hitler szövetségesét méltatja” című cikk.

A fenti cikkben Orbán Viktor magyar miniszterelnököt azért kritizálják, mert Horthy Miklóst kivételes államférfinek nevezte, és főként, hogy nem említette Horthy közös felelősségét a holokausztban. Ez a megnyilatkozás nyilvánvalóan Orbán Viktor anonim idézetekbe burkolt kritikáját hivatott szolgálni, és a médiák szokásos vádjait kiegészíteni, miszerint Orbánt idegengyűlölettel, migráns- és Európa-ellenességgel, Soros György állandó támadásával és a halálbüntetés mellett való   kiállással vádolják.

Amennyiben csak kritikáról lenne szó, úgy ez belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, és nem kifogásolható.

A cikk azonban helytelen tényállításokat is tartalmaz, és különösképpen történelmi események meghamisítását és helytelen ábrázolását.
Ameddig a kritika migráns- és Európa-ellenes megnyilvánulásokra, radikális világképre vagy idegenellenes nézetekre irányul, úgy ez még megengedhető véleménynyilvánításnak minősíthető, de az az állítás, miszerint a magyar miniszterelnök a halálbüntetés mellett szállt  volna síkra, egyszerűen nem helytálló, hiszen egy beszédében pusztán annyit mondott, hogy lehetne erről a kérdésről vitatkozni. Az, hogy ezt a megnyilvánulást az Európai Unión belül is kritizálták, annál is figyelemreméltóbb, mivel  az Európai Unióban a halálbüntetést valójában nem is törölték el, hanem a Lisszaboni szerződés révén rejtett módon újra lehetővé tették és bevezették.

A cikkel szembeni lényegesebb fenntartásom azonban Horthy Miklós antiszemitaként való beállítását illeti, és annak állítását, hogy ő is felelős 600.000 magyar zsidó ember német megsemmisítőtáborokba való deportálásáért.
Ez az állítás ellenttétben áll az objektív történelmi tényekkel, de az Önök magazinjának számos korábbi cikkével is, amelyekben a magyar zsidók megsemmisítésével kapcsolatos akciók helyesen kerültek ábrázolása.
A magyar zsidók deportálásának kérdésköre különösen jól feldolgozott, ami főként az Adolf Eichmann ellen Jeruzsálemben folyt igencsak részletekbe menő pernek, valamint az ezt követően a felelősök ellen Ausztriában és Németországban indított büntetőeljárásoknak köszönhető.

A fentiek alapján történelmi tény, hogy Horthy a zsidókérdésben kezdettől fogva szemben állt Hitlerrel, amiért Hitler őt – különösen az 1943-as áprilisi megbeszélésüket követően – élesen kritizálta és elítélte. Miután 1943 decemberében a bácskai zsidóellenes megmozdulások tetteseit hadbíróság elé állították, és a magyar kormány a háborúból való kilépés érdekében titkos tárgyalásokat folytatott a nyugati szövetségesekkel, a Berlin és Budapest közötti feszültségek egyre fokozódtak. Egyébként a nyugati szövetségesek a háborúból való kilépésre irányuló tárgyalásokat azért utasították el, mert attól tartottak, hogy emiatt a németek támadást indítanának Magyarország ellen, valamint, mert ebben az esetben az ország már nem lett volna biztonságos hely a zsidók számára.

A fenti aggály megalapozottnak bizonyult, hiszen Németország 1944. március 19-re virradó éjjel megszállta Magyarországot, mégpedig azzal az indokkal, .azzal az indokkal:  Magyarországon „A zsidókérdés végsö megoldásának a szabotálása“.

A megszállással egyidejűleg Adolf Eichmann vezetése alatt 150 fős különítményt állítottak fel Budapesten a zsidók megsemmisítésére, amely a zsidók internálásával és egy zsidó tanács megszervezésével kezdte munkáját. A német megszállás nyomására   új kormányt alakítottak, a korábbi berlini magyar nagykövettel, Sztójay Dömével az élén.

Amint az az Eichmann-per irataiból kivehető, a zsidók deportálását Magyarországon 1944. május 15.-i kezdettel kizárólag a különítmény végezte, miközben Auschwitzot, mint végállomást azzal ködösítették el, hogy 30.000 levelezőlapot küldtek „Waldsee” (Közép-Németország) feladási hellyel küldönccel Budapestre, ahol azokat szétosztották, úgyhogy nem volt ismeretes, hogy a deportálás Auschwitzba történt.

Miután az egyik levelezőlapról Svájcban kiderült, hogy hamisítvány, és ezt követően bizonyítást nyert, hogy a zsidókat nem munkára viszik Németországba, Horthy Miklós az 1944 július 19.- i“szállítmányt” visszahozatta, és minden további deportálást leállíttatott.

Ennek következményeként Horthy hatalmát 1944. októberében megdöntötték, és a deportálások csak ezt követően folytatódtak.

A részletek a jeruzsálemi Eichman-per (ügyiratszám: 40/61) igen terjedelmes iratanyagából, valamint a Németországban Hermann Krumey és Otto Hunsche, valamint Bécsben Franz Novak (Bécsi Tartományi Büntető Bíróság 27b Vr 529/61 sz.) ellen folyt eljárás aktáiból kivehetőek. (Az Eichmann-per tanúkihallgatási jegyzőkönyve az interneten lehívható a „Bécsi Tartományi Büntető Bíróság 33a Hs 3484/61 szám alatt).

Fenti fejtegetéseim összhangban vannak az Önök hírmagazinjának akkori beszámolóival, különösen a Spiegel 18/1964 (1964. április 29.) és 45/1966 (1966.10.31.) és további kiadásaival is. A Spiegel annak idején korrekt és objektív beszámolót jelentetett meg. Horthy Miklós felelősségéről, aki ellen bírósági eljárás sem indult soha, szó sem volt erről, a Spiegelben cikkeiben sem. Annak idején az újságírás még az objektivitás és korrektség elvei mentén zajlott. Vagy ennek az oka netalán az, hogy az akkori kommunista kormány Magyarországon nem volt ellenségkép ?

Annyi biztos, hogy a magyar miniszterelnök nem vádolható történelmi tények elhallgatásával, hanem pont fordított a helyzet: A tárgyi cikkeket az évek óta folyó azon kísérletek közé kell sorolni, amelyek pusztán politikai indítékból próbálják Magyarországot rossz színben feltüntetni és támadni, jelen esetben még a bizonyított történelmi tények nem helytálló ábrázolásával és ellentétükbe fordításával is.

Kívánatos lenne az objektivitáshoz és a kötelező újságírói gondossághoz való visszatérés.

Megkülönböztetett tisztelettel
Dr. Eva Maria Barki

A Der Standardnak eljuttatott levél, a „Spiegel: Orbán Horthyt, Hitler szövetségesét méltatja” című cikk miatt:

Tisztelt Dr. Alexandra Föderl-Schmid Főszerkesztő Asszony!

A Standard című lapban 2017. június 26.-án „Spiegel: Orbán Horthyt, Hitler szövetségesét méltatja” címmel írás jelent meg, amely lényegében a Spiegel című folyóiratban ugyanaznap megjelent „Orbán tabukat döntöget – és Horthy Miklóst, Hitler szövetségesét méltatja” című cikk kritikátlan átvétele.!!!

E cikkben Orbán Viktor magyar miniszterelnököt azért támadják, mert Horthy Miklóst kivételes államférfinek nevezte, és érdemeit, konkrétan az országnak a kommunista tanácsköztársaság bukása, és a Magyarország részéről máig fel nem dolgozott trianoni tragédia utáni újjászervezését méltatta.

A „Spiegel” című hírmagazinnak a mellékelt levelet írtam, mivel még ezt a helytálló megállapítást is kritika tárgyává tették, és történelmi tényeket helytelenül, eltorzítva ábrázoltak.

Kérem, az említett levél tartalmát szíveskedjenek Önök is tudomásul venni.
Sajnálatos, hogy a Magyarországon jövőre esedékes parlamenti választások miatt már most megragadják az alkalmat a magyar kormány elleni egyre hevesebb támadásokra, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy befolyásolják a választás kimenetelét, és politikai egyenessége és a globális geopolitikai érdekek helyett a nép érdekeinek szem előtt tartása miatt nem kedvelt Orbán Viktor miniszterelnök esetleges harmadik választási győzelmének megakadályozása.
A médiának nemcsak saját országukban, hanem magyar szomszédaikkal szemben is jelentős felelősségük van. A véleményszabadságot is át kell hatnia az etikának, a tisztességnek és a korrektségnek. Sajnálatos módon a nyugati média világa egyre inkább eltávolodik ezen alapelvektől. Magyarországon ezek még  érvényesek. Magyarország e szempontból is  példakép kellene hogy legyen.

Megkülönböztetett tisztelettel
Dr. Eva Maria Barki

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük