Egy éve írta alá a három erdélyi magyar párt az autonómiaelképzelések összehangolásáról szóló közös állásfoglalást, és lám, ez alatt az esztendő alatt bebizonyosodott, hogy nem voltak indokolatlanok akkor megfogalmazott kétkedéseink.
Az oly sokat ünnepelt, egész évben emlegetett, lobogtatott dokumentumot nem sikerült tartalommal feltölteni, egy papíros maradt, amelyről kiderült, hogy a benne foglaltakat maguk az aláírók sem vették komolyan.
Bebizonyosodott, teljesen fölösleges volt a román sajtó felzúdulása, indokolatlanul csaptak az egekig újra a magyarellenes indulatok, nemhogy a megmozdulások, de még az autonómia mellett érvelő felszólalások sem szaporodtak. Tapodtat sem lépett előrébb a két autonómiastatútum összehangolása, nem sikerült közös akciókat szervezni, sőt, a sértődött egymásra mutogatás, az ellenséges vádaskodás is csak azért volt kevesebb, mert a kezdeményezések száma is megcsappant.
Az RMDSZ-nek, a legnagyobb és magát legfontosabbnak tartó szervezetnek nem akaródzik feladni óvatoskodó, kis lépések politikáját. Az oly sokat emlegetett 80 százalékos támogatottságával neki kellett volna indítványoznia, új ötletekkel előállnia, de csak kullogott az események mögött. Kényszerből felvállalt ezt-azt, például a román parlamentbe Kulcsár-Terza József által beterjesztett statútum támogatását a szavazásnál (a dokumentum aláírásáról valahogy mind lemaradtak a tulipános honatyák), de egyetlen nagyobb rendezvényre – székely szabadság napjára, székely nagygyűlésre – sem volt hajlandó mozgósítani. Rossz nyelvek szerint sérelmezték, hogy nem keresték meg őket időben, a másik oldal azonban állítja: hónapokon át nem volt hajlandó fogadni egyeztetési szándékukat egyetlen befolyásos RMDSZ-es vezető sem.
Tény: a nagy januári összeborulás után minden ugyanúgy ment tovább, mint korábban megszokhattuk. A két kisebb pártban és a két szervezetben, az SZNT-ben és az EMNT-ben hiába volt meg az akarat, elegendő erő és befolyás hiányában összes próbálkozásuk félszárnyúra sikeredett, párezres rendezvényeiket a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük eredményesnek. Az év elején papírra vetett, aláírt állásfoglalásban szereplő összefogásnak, összehangolt cselekvésnek nyoma sem mutatkozott.
Itt állunk 2019 elején, és a helyzet semmivel sem biztatóbb. Az MPP ismét kezdeményezi az autonómiastatútum beterjesztését, az RMDSZ újra vacillál, végigjátssza ugyanazt a játékot, mint tavaly. Nem győzik hangsúlyozni, hogy ők mennyire autonómiapártiak, de józanságra intenek, akárcsak az elmúlt harminc évben, továbbra is várják a megfelelő pillanatot. Bukaresti szelek járásához igazodva próbálnak ezt-azt elérni, egyre kisebb sikerrel, mégsem akaródzik, hogy esélyt adjanak a magyar–magyar összefogásra alapozott jövőépítésnek.
A tavalyi végeredmény: újabb elvesztegetett esztendő, mely során talán több jogot veszített az erdélyi magyarság, mint amennyit sikerült kiharcolnia. Ha politikai vezetőink továbbra is látszatmegállapodásokkal takaróznak, az idei évben sem remélhetünk jobbat.
Farkas Réka / Háromszék