Lassan végéhez közeledik a nyár, a vakáció és szabadságok ideje is lejár. Hosszabb, többnapos kiruccanásra nem lesz mód, de ha az idő is engedi – és miért ne lenne szép az ősz, a vénasszonyok nyara? –, egynapos vagy hétvégi körutakra továbbra is lesz lehetőség. A Szent Anna-tó Székelyföld egyik híressége, kőhajításnyira van tőlünk, érdemes ellátogatni a tóhoz, szemügyre venni környékét.
Ha Sepsiszentgyörgyről indulunk, Sepsibükszádnál térünk le a főútról, innen kezdődik a kaland. Főként az út kalandos. Rég megérett a főjavításra, de legalább egy friss aszfaltréteget, legkevesebb a gödrök kátyúzását megérdemelné. Egészen a bálványosi letérőig kell kínozni az autót, onnan már jobban lehet haladni a Szent Anna-tó felé. Ahogy Hargita megyébe áthajtunk, szinte kifogástalan úton autózhatunk. De ha az említett elágazástól Torja felé akarunk leereszkedni, akkor is fel kell vérteznünk magunkat nyugalommal, ezen a szakaszon ugyancsak elkelne az új aszfaltréteg. De térjünk vissza a sepsibükszádi kiindulóponthoz.
Lehangoló a vulkánikőzet-park
Az első látványosság a vulkáni kőzetek parkja. Valóban látványos, tekintetbe véve a magasra nőtt gazt, a szemét sokaságát. Több éve nem járt kasza a kiállított kőzetek közt. Talán ezért sincs semmiféle tábla, mely hirdetné, hogy A borvíz útja projekt egyik megállójánál vagyunk.
Az egykori utászház melletti létesítmény siralmas állapotban van. A terméskővel kirakott sétányok alig járhatók, a padok összetörve, a filagóriás sétányrész hamarosan összeroskad. A „kiállított” kőzetek néhányán még van eligazító felirat, igaz, ezekből sokat nem tud meg a látogató.
Tíz évvel ezelőtt több mint egymillió lejt költöttek a park létesítésére, a tájépítési munkákra. Kár, hogy azóta senki fia az amúgy sok érdekes kőzetet bemutató park.
Hódvárak és gyógyfürdők
Továbbhaladva felfelé a Bükszád pataka medrében kialakított hódvárakat láthatunk. Egész tavakat hoztak létre a szorgos állatok, hasonló képeket Kanadából közvetítenek a tévéadók.
Oda kell figyelni, s ha szemfülesek vagyunk, meglátjuk a Mikes-gyógyfürdők felé mutató útjelző táblát, rögtön a Zsombor-forrás táblája mellett. Autóval is lehajthatunk a fürdők felé.
A vulkanikus kőzetek parkja után meglepő látvány, hogy a fürdő előtti parkolóban le van kaszálva a fű, a medence környékén hasonlóan. Az idő múlása azonban a fürdőn is érzékelhető, elkelne néhány deszka kicserélése, az öltözők is elbírnának némi javítást. Mindezek ellenére megéri ide járni gyógyulni, a borvizes fürdő többek között ízületi bántalmakban, keringési zavarokban szenvedőknek ajánlott.
Ha van merszünk a medvés környezetben – ez a környék minden pontjára vonatkozik, lakott területre is, ezt mutatja a sok kilométernyi villamos kert, vagy ahogyan nevezhetjük: elektromos medvepásztor –, elsétálhatunk a néhány száz méterrel odébb lévő erdei mofettához is. Hatalmas fenyőfák között, terméskő alapra (mi más is lehetne Bükszád környékén?) épített faházikó padlójából fortyog a szén-dioxid. Az ajtónál gyertya van kihelyezve, jó, ha a látogató meggyújtja és a mofettába való belépéskor azzal ellenőrzi a szén-dioxid szintjét – ahol kialszik a gyertya, ott már az életveszélyes gáz az úr.
Zöldülő tó ezüstkárászokkal
A következő megálló a Szent Anna-tóhoz közel lévő Kilátó. Jó látási viszonyok között nem csak az Olt mente, hanem a Prahova völgyét uraló Omu-csúcs is látható.
Aztán elérünk a Szent Anna-tóhoz. Autóval nem lehet lehajtani a víztükörhöz, de bőven találni parkolásra kijelölt helyet a kráterperemen – igaz, fizetni kell érte, elektronikus beléptetőrendszer a parkolóban eltöltött idő függvényében adja a fizetendő számlát.
Lassú tempóban mintegy húsz perc alatt lehet leérni a krátertóhoz, visszafelé harminc perc az út. Az idősebbek, a mozgássérültek azonban kérhetik a kisbusz szolgáltatását is. A forgalom nagy, szinte folyamban vándorolnak a vendégek a tóhoz.
A krátertó mindenkori szépségét mutatja, talán a színe változott egy kissé – a szakértők a tóban elszaporodott ezüstkárász rovására írják a változást. Jó néhány évvel ezelőtt nyoma sem volt halnak a tóban – holott korábban törpeharcsa telepítésével is próbálkoztak –, de most hemzseg a kárásztól a tó. A csónakkikötő stégje mellett ezerszámra úsznak, köztük szép, akár félkilós egyedek is. Ide kellene beszabadítani a horgászokat, azonnal csökkenne a káros hal létszáma…
Kürtőskalácsot, üdítőt, kávét, sört a part menti elárusítóhelyeken vásárolhatunk. A tóban fürödni 2018 nyara óta nem szabad, de szórakozásnak választhatjuk a csónakázást, óránként harminclejes tarifa mellett. A Szent Anna-kápolna a maga során ugyancsak egyedi látványt nyújt fenyők közé ékelt tornyával. Hétvégén jártunk ott, szerencsénk volt, egy fiatalember idomított szibériai uhu baglyával tartott bemutatót. A látvány ingyenes volt, de aki fényképezkedni akart a bagollyal, húsz lejébe került.
A Szent Anna-tónál akár több napot is el lehet tölteni. A kráter peremén lévő sátortáborban minden lehetőség adott, de a lakókocsiknak is egészen jó megálló a kemping. Biciklit lehet kölcsönözni, túrák szervezésében is segítenek, kihagyhatatlan célpont a Mohos láp – idegenvezető irányítása mellett is bejárható.
Rendezett az Apor lányok feredője
Ha elhagyjuk a Szent Anna-tó környékét – és megettük a kitűnő lángost fokhagymás tejföllel, utána a főtt kukoricát –, szekerünk rúdját Bálványosfürdő irányába fordíthatjuk.
A Bálványos Szállodánál egy kis szünetet tarthatunk az utazásban. Innen lehet felmászni a Büdös-barlanghoz, de aki nem vállalja a hegymászást, szórakozhat a kalandparkban.
Tovább ereszkedve Torja irányába, az Apor lányok feredője lehet a következő állomáshely. Látszik, hogy civil szervezetek viselik gondját a helynek, minden rendezett, jó állapotban van, szemét sincs a környéken. Nem kétséges, a 2015-ben kalákamozgalommal, a Vinca Minor és az Ars Topia egyesületek szervezésében felújított körzetnek ma is van gazdája – nem, mint a rossz emlékű vulkánikőzet-parknak…
Az Apor lányok feredőjének hasznos tulajdonságairól – száj-, szem-, lábforrás, nagymedence stb. – lehetne írni, talán elég, ha megjegyezzük, hogy az egykoron harcokat vívó hadfiakat is ide hozták vérzéselállításra, sebgyógyulásra – a timsós vizek ebben nagy segítséget nyújtottak (akárcsak a borbélyoknak, akik a borotva ejtette sebeket timsóceruzával kenték be).
Lubickolás Bálványosfürdőn
Bálványosfürdő a következő célpont. Itt van egy medveszoborral jelzett étterem, ahol gazdag étlap várja az éhező vendéget. Ki lehet próbálni, nekünk nem jött be, sem a kiszolgálás, sem a kaja.
Viszont semmiképp nem kell kihagyni az egykor híres, Bálványos nevezetességének számító Csiszárfürdőt.
Mielőtt felérnénk a Csoma-hegy oldalában lévő fürdőkhöz, a romlás, az elhanyagoltság képével találkozunk. Az egykor fényes éveket élő épületek romba dőlve, van olyan, melyre kiszáradt fenyőfa dőlt. Gondozatlanok, bárki is legyen a tulajdonosuk. Apropó, nagy betűkkel írták ki az egyikre: magánterület.
Aztán felérünk az igazi Csiszárfürdőre. Csiszár Dénes, a hely eredeti tulajdonosa az 1800-as évek végén fedezte fel a vidék nagyszerűségét. A szájhagyomány szerint egy vadászaton, a földbe szúrt vadászszéken ülve figyelt fel a környékbeli források hangos gázkiömlésére. Nem tétovázott, azonnal megvette a területet, ugyanis a szeszfőzdéhez fára is szüksége volt. Erre a területre, a forrásokra épültek később a medencék. Lehet válogatni a különböző gyógyhatásúak között. A ma élő örökösök példaszerűen építették újá a környéket, a fürdőhelyeket – nem utolsósorban kalákamozgalom megszervezésével is.
Ha „végeztünk” a fürdéssel, és kibírtuk a Gyöngy és a Vér – Gyöngyvér források – kíméletlen hidegét (azt mondják, annyira hideg a források vize, hogy egykor vallatásra használták – mint sok más környékbeli forrás jéghideg vizét), tovább haladhatunk Torja felé. Két helyen még megállhatunk: Bálványosfürdő alsó kijáratánál és néhány kilométerrel alább is az út mellett csorgót találunk, ha haza akarunk vinni kirándulásunk emlékére néhány pillepalacknyi vizet, itt megtölthetjük flaskáinkat.
A Csiszárfürdő megőrzi népi jellegét
Johann és Péter Ferenc Taierling, Csiszárfürdő egykori építője és tulajdonosa, Csiszár Dénes (1857–1939) ükunokái 2012-ben kezdték el családi örökségük, a Csiszárfürdő felújítását. Ez a mai napig sem ért véget, több mint egy hónapja a mofetta újjáépítése zajlik. Tavaly az Ari szauna és az Ősök vize nevet viselő új medence készült el.
Érdeklődésünkre Péter Ferenc Taierling elmondta: eltakarították a régi mofetta maradványait, ahová egy sikeres LEADER-pályázatnak köszönhetően épül az új mofetta kupolás tetővel, külön váz nélkül.
A hideg fürdőket bárki ingyen használhatja, és azokat nem strandként, hanem népi feredőként óhajtják a továbbiakban is működtetni. Mivel valamiből fenn is kell tartani a Csiszárfürdőt, tulajdonosai azt tervezik, hogy például a szauna használatáért kérnének egy bizonyos díjat.
Péter Ferenc Taierling szerint nagyon fontos lenne, hogy aki a hideg fürdőket látogatja, ne használjon fürdés előtt semmiféle naptejet, mivel a szén-dioxid tisztán tartja a gyógyvizeket, de a vegyszerekkel, illetve a napolajjal szemben tehetetlen. (iochom)