A pandémia világtörténelmi jelentőségű változásokat hozott az emberiség életébe. De vajon miért volt erre szükség? Kik és miért idézték elő azokat a folyamatokat, amelyek a legsötétebb diktatúra felé viszik a társadalmakat? És miért kell a világ teljes lakosságának, a gyerekeket is beleértve, kísérleti szerekkel beoltatnia magát egyre aggasztóbb mellékhatások megjelenése közepette, (amelyeket módszeresen tüntetnek el a nyilvánosság szeme elől) ha a fertőzötteknek több mint 99 százaléka felépül, mégpedig túlnyomó többségük tünetmentesen? És még megannyi kérdés, és megannyi megdöbbentő összefüggés... A miértek megválaszolására egy olasz professzor, Fabio Vighi vállalkozott a közelmúltban megjelent tanulmányában, amely először magyar nyelven az Erdély.ma portálon olvasható Dér Imre fordításában. A témában megjelent legújabb írás pedig itt olvasható.
![fabio](/media/2021/09/fabio_23181328.jpg)
Másfél évvel a vírus megjelenése után sokaknak talán már szöget üthetett a fejébe, hogy az általában gátlástalan uralkodó elitnek miért jutott eszébe leállítani a globális profittermelő gépezetet egy olyan kórokozó miatt, ami szinte kizárólag csak a már nem aktív korosztályt (a 80 év felettieket) "vonja ki a forgalomból"?
Mitől ez a nagy humanitárius együttérzés így nagy hirtelen?
Cui bono? Akik még nem találkoztak volna szemtől szembe a GloboCap (nemzetközi tőke)
párját ritkító rémtetteivel, csak azok ringathatják magukat abba a hitbe, hogy merő felebaráti
szeretetből lett a rendszer leállítva. Jobb ha már itt az elején leszögezzük:
az olajipar, a fegyveripar és a gyógyszeripar csúcsragadozóinak édes mindegy az emberiség jóléte.
A világgazdaság már a Covid előtti időkben egy kolosszális összeomlás szélén tántorgott.
Vegyük sorra hogyan halmozódtak a rendszert terhelő problémák:
![BIS](/media/2021/09/bis_23115023.jpg)
2019. június: A svájci Bank of International Settlements (BIS), a "jegybankok jegybankja" évi
rendes gazdasági jelentésében megkongatja a vészharangot. A dokumentum a fedezeti hitelpiac túlfűtöttségére figyelmeztet a törlesztési minőségromlás és a nem fizető hitelek arányának növekedése miatt – ami kísértetiesen emlékeztet a 2008-as másodrendű (subprime) hitelválságot megelőző helyzetre. Egyszóval a pénzügyi rendszert ismét rossz hitelek terhelik.
![bis](/media/2021/09/bis2_23115119.jpg)
2019. augusztus 9.: A BIS jelentést ad ki "unkonvenciális monetáris intézkedések"
alkalmazásáról" hogy a pénzügyi kondíciók további romlásától megvédje a gazdaságot. A dokumentum szerint azzal, ha a jegybankok közvetlenül a gazdasági szereplőknek nyújtanának hitelt a krízis alatt, tehermentesíthetnék a kereskedelmi bankokat a vállalati hitelezés alól.
![black](/media/2021/09/black_23115224.jpg)
2019. augusztus 15.: A BlackRock, a mintegy 7 ezer milliárd dollár részvényben és kötvényben
elfekvő vagyon kezelésével a világ leghatalmasabb befektetési alapja, munkaanyagot bocsát ki "a küszöbön álló válság kezelése" címmel. A dokumentum egyértelmű jelzést ad arra, hogy rendkívüli intézkedésekre lesz szükség a monetáris politikai és költségvetési eszköztár kimerülése miatt. A dokumentum felveti a közvetlen jegybanki hitelezés lehetőségét, javasolja annak kidolgozását hogyan lehet jegybanki pénzt közvetlenül a gazdasági szereplőkhöz juttatni az 1920-as évek Németországában, legutóbb pedig Argentínában és Zimbabwében is bekövetkezetthez hasonló hiperinfláció elkerülésével.
2019. augusztus 22-24.: A G7 jegybankjainak a vezetői a wyomingi Jackson Hole-ben gyűlnek
össze a BlackRock javaslatára, hogy megvitassák, hogyan lehetne megelőzni a
küszöbön álló összeomlást. James Bullard, a St. Louis-i Fed elnöke kijelenti:
"akár el is felejthetjük, hogy jövőre még a megszokott mederben mennek majd a dolgok".
![Bullard](/media/2021/09/bullard1_23114824.jpg)
2019. szeptember 15-16.: az összeomlás bevezető lépésére hivatalosan is sor került azzal, hogy hirtelen 10,5 százalékra szöktek fel 2 százalékról a repo kamatok. A repo a "visszavásárlási ügylet" rövidítése, egyfajta rövid lejáratú hitelszerződést jelöl, amelyben pénzintézetek hitelt nyújtanak fedezet, rendszerint kincstárjegyek ellenében. A hitelszerződésben a hitelfelvevő elkötelezi magát a fedezetként adott értékpapírok visszavásárlása mellett magasabb áron. A szerződés futamideje rendszerint egy-két nap. A konstrukciót jellemzően értékpapír piaci spekulánsok veszik igénybe források előteremtésére elsősorban a származékos befektetési eszközök piacán.
Amennyiben a repo piacon elakad a likviditás, annak katasztrofális dominó hatása lehet a teljes pénzügyi szektorban.
![black](/media/2021/09/balck3_23115507.jpg)
2019. szeptember 17.: A Fed megindítja vészhelyzeti monetáris programját hetente több
száz milliárd dollárnak az értékpapír kereskedelembe injektálásával, ami gyakorlatilag megfelel a BlackRock "közvetlen beavatkozásra" tett javaslatának. (Nem túl meglepő módon a Fed
2020 márciusában a BlackRockot bízza meg a Covid mentőcsomag kezelésével)
![trump](/media/2021/09/trump_23115647.jpg)
2019. szeptember 19.: Donald Trump aláírja a 13887-es elnöki rendeletet egy ötéves terv felállításának a feladatával gyors reagálású és valamennyi influenza ellen védő oltóanyag-termelő technológia kifejlesztéséhez.
Az akció célja egy olyan influenza járvány kivédése, amely "ellentétben a szezonális influenzával gyorsan képes elterjedni a teljes földgolyón, nagy számban fertőz meg embereket és viszonylag nagy arányban jár súlyos, akár halálos következményekkel olyan populációkban, amelyek nem rendelkeznek preventív védelemmel".
![eu](/media/2021/09/eu_23115858.jpg)
Az előkészületek tehát megindultak egy küszöbön álló pandémia kivédéséhez. Hasonlóképpen Európában is megkezdődtek az előkészületek. Lásd ezt és ezt.
![who](/media/2021/09/who_23120016.jpg)
2019. október 18.: New Yorkban szimulációs gyakorlatot rendeznek Event 201 néven egy
zoonózisos pandémia levezényléséről a John Hopkins Biosecurity Center és a Bill and Melinda Gates Foundation szervezésében.
![event](/media/2021/09/event_23120143.jpg)
2020. január 21-24.: A Világgazdasági Fórum évi rendes találkozóján a svájci Davosban gazdasági témák mellett már az átoltási stratégia is terítékre kerül.
![who](/media/2021/09/who2_23120309.jpg)
2020. január 23.: a kínai Wuhanban és Hupej (Hubei) tartomány más városaiban is kijárási tilalmat rendelnek el.
2020. március 11.: a WHO főigazgatója pandémiának nyilvánítja a Covid-19-et – a többi
már történelem.
A pontokat összekötni innentől kezdve már egyszerű feladat.
Ha ezt megtesszük, rögtön fel is tűnik, hogy a nagy műgonddal kidolgozott narratíva valójában a tényleges szándék leplezésére szolgál: a lezárásoknak és a globális gazdasági tranzakciók leállításának a célja az volt, hogy
1) lehetővé tegye a Fed számára a gyengélkedő globális pénzügyi rendszer infúzióját friss pénzzel de úgy, hogy ez ne okozzon hiperinflációt;
2) tömeges oltási programok bevezetésére pedig azzal a céllal került sor, hogy globális digitális személyazonossági igazolvány bevezetésével egy új, neofeudális rendszert lehessen létrehozni a tőkefelhalmozás új mechanizmusának az életbe léptetéséhez.
Amint látjuk, a két program kiegészíti egymást.
![zombi](/media/2021/09/zombi_23120435.jpg)
2019-ben a világgazdaságot ugyanaz a kór gyötörte ami a 2008-as hitelválságot is kirobbantotta, vagyis a törleszthetetlen méretű adóssághegyek terhe. Számtalan közüzemi vállalat nem tudott már annyi profitot termelni, amennyire adósságai törlesztéséhez szüksége lett volna és kizárólag csak új hitelek felvételével tudott a felszínen maradni. Egyre szaporodott az alig nyereséges, csökkenő forgalommal, csökkenő jövedelmezőséggel, gyenge cashflow-val rendelkező és magasan eladósodott "zombi-vállalatok" száma. A repo-piac 2019 szeptemberi összeomlása ebben a gazdasági környezetben került sor. Amikor a levegő már gyúelegyként telítődik robbanékony anyaggal, elég egy szikra, hogy az egész belobbanjon. Minden mindennel összefügg. Egyetlen lepke szárnyának a rebbenése valamelyik gazdasági szektorban az egész kártyavárat ledöntheti. Az alacsony kamatokra épülő pénzügyi rendszerben a kamatok hirtelen megemelkedése földindulásszerű megrázkódtatást okozhat a bankok, a fedezeti befektetési alapok, a nyugdíjalapok gazdálkodásában, a kormánykötvények teljes piacán, mivel a hitelszolgálat megdrágulásával kiszárad a rendszert olajozó likviditás. Ez történt a 2019. szeptemberi "repokalipszis" idején is: a kamatlábak alig néhány óra leforgása alatt 10,5 százalékra szöktek fel, kitört a pánik, ami átgyűrűzött a határidős és az opciós piacokra, a devizapiacokra és minden más értékpapírpiacra, ahol a kereskedők repóval finanszírozzák ügyleteiket. A leolvadást csak egy módon lehetett megakadályozni: annyi likviditást kellett zúdítani a rendszerbe amennyit csak fel tudott venni – mint amikor helikopterekről oltják az erdőtüzet.
![fed](/media/2021/09/fed_23120622.jpg)
2019 szeptembere és 2020 márciusa között a Fed több mint 9 ezer milliárd dollárt pumpált a
bankrendszerbe, az amerikai GDP 40 százalékát. A fősodratú narratíva tehát visszájára fordítva hangzik pontosan:
a tőzsdék nem azért kerülték el a krachot 2020 márciusában, mert zárlatot
vezettek be, hanem azért kellett zárlatot elrendelni, mert már megindult a tőzsdekrach.
A zárlattal együtt fel lettek függesztve az üzleti tranzakciók is, ami beszorította a hitelek iránti keresletet, vagyis megfékezte a lavinát. Más szóval a pénzügyi architektúrát olyan rendkívüli
monetáris intézkedésekkel lehetett csak átalakítani, ami a gazdaság motorjának a leállítását feltételezte. Amennyiben a pénzügyi rendszerbe pumpált összegek eljutottak volna a reálgazdaság szereplőihez, az katasztrofális következményekkel járó monetáris cunamit zúdított volna rá a világra.
![br](/media/2021/09/br_23120820.jpg)
Ellen Brown közgazdász szavaival élve:
"egy újabb mentőakcióról van szó, de most egy járvány álcája alatt".
Hasonlóképpen John Titus és Catherine Austin Fitts is azon a véleményen vannak, hogy a Covid-19 volt az a varázsszer, amivel a Fed végre tudta hajtani a BlackRock "közvetlen finanszírozási" (going direct) tervét.
![titus](/media/2021/09/titus_23120931.jpg)
Azaz példátlan mennyiségben vásárolt fel államkötvényeket és eközben végtelenül kisebb volumenben nyújtott államilag támogatott "Covid-hiteleket" vállalkozásoknak. Egyszóval csak a gazdaság mesterséges kómába helyezésével tudott megfelelő mozgásteret biztosítani magának a Fed ahhoz, hogy hatástalanítsa a pénzügyi szektorban ketyegő időzített bombát.
A mesterségesen keltett tömeghisztéria leple alatt az amerikai jegybank betömködte a kátyúkat a bankközi hitelpiacon, elkerülve ezzel a hiperinflációt, és egyúttal a Financial Stability Oversight Council vagyis Pénzügyi Stabilitási Felügyeleti Tanácsot (a 2008-as összeomlás után létrehozott, a pénzügyi kockázatokat felügyelő szövetségi ügynökséget – a ford. megj.) figyelmét is. A "going direct" forgatókönyvet azonban tekinthetjük kétségbeesett kapkodásnak is, ami csak meghosszabbítja a bankóprés és a pénzügyi eszközök mesterséges elinflálódásának csapdájába esett globális gazdasági rendszer agóniáját.
A probléma gyökere egy feloldhatatlan strukturális ellentmondásban rejlik.
A hitelfedezeti finanszírozás az újkori kapitalizmus egyetlen menekülési útja előre, mert az ipari termelési modell valójában már betöltötte történelmi feladatát. A tőke azért tendál a pénzpiacok felé, mert a munkára alapuló működőtőke egyre kevésbé hoz már profitot számára. Hogyan jutottunk ide?
A választ így lehetne összefoglalni:
1) A gazdaság küldetése, hogy értéktöbbletet termeljen, egyszerre jelenti a munkaerő kizsákmányolására és a termelésből való kiszorítására irányuló törekvést. Ez az, amit Marx a kapitalizmus "örök ellentmondásának" nevezett. Miközben ez az ellentmondás lenne a mai termelési mód lényege, mostanra már elkezdett visszaütni azzal, hogy a pusztítás irányába fordította a gazdaságpolitikát.
2) A dolgok menetében bekövetkezett ilyen szerencsétlen fordulatnak az oka a munka és a tőke dialektikájának objektív kudarcában rejlik: az automatizálási technológia példátlan ütemű térnyerése a nyolcvanas évek óta sokkal több élőmunkát távolít el a rendszerből, mint amennyit hozzáad.
Ennek az ellentmondásnak a bértömegben lecsapódó következménye pedig a lakosság egyre nagyobb részének csökkenő vásárlóereje, az eladósodás és végül az elszegényedés.
Mivel egyre kevesebb értéktöbbletet termel az élőmunka, a tőke az eladósodott pénzügyi szektorban keres magának gyors hasznot a reálgazdaság helyett, illetve ahelyett, hogy társadalmilag hasznos területek fejlesztésébe, oktatásba, kutatásba és közüzemi infrastruktúrába invesztálna.
Az egésznek a lényege azonban az, hogy a folyamatban lévő paradigmaváltás mintegy az előfeltételévé vált a kapitalizmus disztópikus túlélésének, mivel már nem képes fenntartani magát a tömeges foglalkoztatás és az ebből következő tömegfogyasztás körforgásának eddigi utópikus rendszerével.
A pandémiás beavatkozást így végső soron a rendszer küszöbön álló összeomlása követelte meg. Annak a rendszernek, amely hagyományos módon már nem képes biztosítani nyereséges működését az automatizálás térnyerése miatt.
A kapitalista termelési mód ezért egyre inkább az államadósság növekedésétől, a reálbérek csökkenésétől, a vagyon központosításától vált függővé folyamatos szükségállapot mellett végzett mindenféle pénzügyi akrobata mutatványok kíséretében.
Ha a pénz útját követjük akkor láthatjuk, hogy az álságos módon a vírusnak tulajdonított gazdasági blokád tisztes hasznot hozott a kezdeményezőknek. És nem csak a társadalom átalakítása terén, de pénzügyi lerablása formájában is.
Ezek közül kiemelek négyet.
1) A várakozásoknak megfelelően dollármilliárdoknak a semmiből való előteremtésével a Fed számára lehetővé vált a pénzügyi rendszer átszervezése;
2) felgyorsult a kis és középvállalatok kihalása és ez lehetővé tette a multinacionális cégeknek a kereskedelmi forgalom monopolizálását;
3) még lejjebb szorította a béreket és az "okos munka" révén (ami különösen azok számára okos, akik ezt alkalmazzák) jelentős tőke-megtakarításokat tett lehetővé;
![forbes](/media/2021/09/forbes_23163305.jpg)
4) felgyorsította az e-kereskedelem, így a BigTech robbanásszerű térnyerését, valamint megerősítette a gyógyszeripar és ezzel együtt a műanyagipar forgalmát. Ennek mellékhatásaként – a "zöld rendszerváltás" szószólóinak a legnagyobb örömére – megsokasodott a maszk és gumikesztyű hulladék is a tengerekben. Csak 2020-ban a bolygó mintegy 2200 milliárdosának a vagyona 1,9 billió dollárral nőtt, ami példátlan növekedés. Mindez egy olyan halálos kórokozónak köszönhetően, hogy a hivatalos adatok szerint a fertőzötteknek 99,8%-a marad életben (lásd itt és itt), a legtöbben ráadásul tünetmentesen.
Kapitalizmus másképp
A Covid-ügyet gazdasági szempontból a társadalmi átalakulás tágabb kontextusába kell helyezni. Ha megkapargatjuk a hivatalos narratíva felszínét, egy neo-feudális forgatókönyv kezd kirajzolódni. Az egyre kevésbé produktív fogyasztók tömegeit szabályozzák és dobják félre, egyszerűen azért, mert Mr Global már nem tud velük mit kezdeni. Az alulfoglalkoztatottakkal és a kirekesztettekkel együtt az elszegényedett középosztály
mostantól olyan problémát jelent, amelyet a bezárások, kijárási tilalmak, tömeges oltások, propaganda és a társadalom militarizálási programjával kell kezelni,
nem pedig olyan megszokott dolgokkal mint a munka, a fogyasztás, a részvételi demokrácia, a szociális jogok (amelyeket a kollektív képzeletben a kisebbségek polgári jogai váltanak fel) és a "jól megérdemelt szabadság".
Ezért tévhit, hogy a bezárások célja terápiás és humanitárius.
Mikor törődött a tőke valaha is az emberekkel? A közömbösség és az embergyűlölet a kapitalizmus jellemző vonásai, amelynek egyetlen igazi szenvedélye a profit és az ezzel járó hatalom. Ma a kapitalista hatalom a világ három legnagyobb befektetési alapjának nevével foglalható össze: BlackRock, Vanguard és State Street Global Advisor. Ezek az óriások a pénzügyi szervezetek hatalmas galaxisának középpontjában ülve a globális GDP felét megközelítő értéktömeget kezelnek, és a tőzsdén jegyzett vállalatok mintegy 90%-ában jelentős részvényesek. Körülöttük olyan transznacionális intézmények húzódnak meg, mint a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, a Világgazdasági Fórum, a Trilaterális Bizottság és a Nemzetközi Fizetések Bankja, amelyek feladata a pénzügyi konstelláción belüli konszenzus koordinálása.
Nyugodtan feltételezhetjük, hogy minden kulcsfontosságú stratégiai döntést – gazdasági, politikai és katonai – nagymértékben befolyásolnak ezek az elitek.
Vagy akarjuk azt hinni, hogy a Vírus meglepte őket? A SARS-CoV-2 – amelyet a CDC és az Európai Bizottság beismerése szerint soha nem izoláltak és nem tisztítottak meg – inkább a pszichológiai hadviselés különleges fegyverének neve, amelyet a legnagyobb szükség pillanatában vetettek be.
![eb](/media/2021/09/eu_23163549.jpg)
Miért kellene bíznunk egy gyógyszeripari kartellben (a WHO-ban), amely nem a "közegészségügyért" felelős, hanem inkább a magántermékek világméretű, minél jövedelmezőbb áron történő értékesítéséért?
A közegészségügyi problémák a szörnyű munkakörülményekből, a rossz táplálkozásból, a levegő, a víz és az élelmiszerek szennyezéséből, és mindenekelőtt az elhatalmasodó szegénységből erednek;
de ezek közül a "kórokozók" közül egyik sem szerepel a WHO humanitárius aggodalmak listáján.
A gyógyszeripar ragadozói, a nemzeti és nemzetek feletti egészségügyi ügynökségek és a cinikus politikai végrehajtók közötti hatalmas érdekellentétek ma már nyílt titok. Nem csoda, hogy azon a napon, amikor a COVID-19-et világjárványnak minősítették, a WEF (World Economic Forum vagyis Világgazdasági Fórum) a WHO-val együtt elindította a Covid Action Platformot, egy "életvédelmi" koalíciót, amelyet a világ több mint 1000 legbefolyásosabb magáncége működtet.
![cov](/media/2021/09/cov_23163743.jpg)
Az egészségügyi sürgősségi zenekart irányító klikk számára csak az számít, hogy a profittermelő gépezetet táplálja, és minden lépést ennek érdekében terveznek meg, egy opportunista politikai és médiafront támogatásával.
Ha a hadiiparnak háborúkra van szüksége, akkor a gyógyszeriparnak betegségekre.
Nem véletlen, hogy a "közegészségügy" messze a világgazdaság legjövedelmezőbb ágazata, olyannyira, hogy a Big Pharma körülbelül háromszor annyit költ lobbizásra, mint a Big Oil és kétszer annyit, mint a Big Tech.
Az oltóanyagok és a kísérleti génkészítmények iránti potenciálisan végtelen kereslet szinte korlátlan profitot ígér a gyógyszeripari kartelleknek, különösen, ha azt közpénzből (azaz a fejünkre hulló további adóssággal) támogatott tömeges oltási programok garantálják.
![big](/media/2021/09/big_23163919.jpg)
Miért tiltották be vagy szabotálták az összes Covid-kezelést? Amint azt az FDA őszintén elismeri, a sürgősségi vakcinák alkalmazása csak akkor lehetséges, ha "nincs megfelelő, jóváhagyott és rendelkezésre álló alternatíva".
![eua](/media/2021/09/eua_23164037.jpg)
Ráadásul a jelenlegi vakcinavallás szorosan kapcsolódik a gyógyszer-dollár felemelkedéséhez, amely a világjárványokból táplálkozva a "petro-dollár" dicsőségét fogja követni, lehetővé téve az Egyesült Államok számára, hogy továbbra is globális pénzuralmat gyakoroljon.
![petr](/media/2021/09/petr_23164137.jpg)
Miért kellene a világ teljes lakosságának, a gyerekeket is beleértve, kísérleti szerekkel beoltatnia magát egyre aggasztóbb mellékhatások jelentkezése közepette, (amelyeket módszeresen tüntetnek el a nyilvánosság szeme elől) ha a fertőzötteknek több mint 99 százaléka felépül, mégpedig túlnyomó többségük tünetmentesen?
A válasz egyértelmű: mert a vakcina vált a harmadik évezred "aranyborjújává", az emberiség maga pedig kísérleti patkányként lépett a kizsákmányolás legvégső fázisába.
Ebben a kontextusban az egészségügyi szükséghelyzetről előadott színjáték sikere a közvélemény eddig példátlan mértékű manipulálásán áll vagy bukik.
A pandémiáról folyó minden vitát a szemérmetlen módon kisajátított és monopolizált, a pénzügyi elit által finanszírozott technikai-tudományos szakértői bizottságok igazába vetett vallásos hit dönti el.
Az összes ilyen "nyílt vita" legitimitásának a záloga a minden társadalmi-gazdasági
kontextustól megtisztított féltudományos dogmákra épülő hivatalos protokoll követése.
Vagyis a "tudomány követését" kell hirdetni mélyen elhallgatva azt, hogy a tudomány viszont a maga részéről köszöni szépen, de inkább a pénzt követi.
Karl Popper elhíresült megállapítása, miszerint igazi tudományra csak az általa "nyílt társadalomnak" nevezett liberális kapitalizmusban van lehetőség, most perverz módon megvalósulni látszik a Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa által is képviselt globalista ideológia égisze alatt. A "tudományra" való hivatkozás összemosása a "nyílt és befogadó" társadalom hirdetésével tehát szinte már támadhatatlanná teszi a hivatalos Covid-doktrínát.
A Covid-19 forgatókönyv a jelek szerint a következő:
Egy jól megtervezett narratíva kihangsúlyozza a járvány által jelentett veszélyt lehetőleg olyan formában, hogy félelmet keltsen és szabálykövetésre ösztönözzön. A legcélravezetőbbnek pedig leginkább egy járványügyi szempontból nehezen besorolható influenza vírus tűnik, amire könnyedén lehet félelmet keltő fertőzési történeteket alapozni. Lehetőleg olyan földrajzi területekről merített példákkal, ahol a légzőszervi és keringési megbetegedések súlyos következményekkel járnak az idősebb és a megviselt immunrendszerrel rendelkező lakosságra nézve – talán éppen a környezetszennyezés miatt. Na meg nincs is igazán szükség rémtörténeteket kiagyalni, hiszen a fejlett iparosodott országokban az intenzív ellátás már egyébként is csúcsra volt járatva. A túlterhelt közegészségügy tehát már eleve "megfelelő" állapotban volt a pandémiás látványterv kiszolgálására.
Ha eszelősnek is tűnik a dolog, rendszer azért van benne: szükségállapotot vezetnek be, ami pánikot kelt, ami viszont a kórházak és idősotthonok túlterheléséhez vezet, aljas protokollok alkalmazását és a rendszeres orvosi ellátás felfüggesztését eredményezi.
És bingó, a vírusfertőzés máris önbeteljesítő jóslattá vált!
A pénzügyi hatalom fő központjaiban (különösen Észak-Amerikában és Európában) tomboló propaganda elengedhetetlen a "kivételes állapot" (Carl Schmitt) fenntartásához, amelyet azonnal elfogadnak, mint a politikai és egzisztenciális racionalitás egyetlen lehetséges formáját.
A média szőnyegbombázása alatt országok teljes lakossága hódolt be és engedelmeskedett a követelményeknek, gyakorta a "felelős polgári magatartás" képében tetszelgő olyan groteszk lelkesedéssel, ami valójában az erőszak egy altruizmusnak álcázott formája volt.
Az egész pandémia-forgatókönyv – a "fertőzési görbétől" kezdve egészen a "Covid áldozatokig" – azon a PCR-teszten alapul, amit rekordidő alatt fejlesztettek ki a SARS-Cov-2 kimutatására a WHO megbízásából.
Amint arról mostanra már többen értesültek, a PCR-teszt diagnosztikai alkalmasságát maga az eljárás feltalálója, a Nobel-díjas Kary Mullis cáfolta (aki sajnálatos módon 2019 augusztusában elhunyt).
![te](/media/2021/09/te_23164624.jpg)
Véleményét legutóbb 22 nemzetközileg elismert virológus szaktekintély támasztotta alá, követelve az eljárás alkalmazásának a beszüntetését a nyilvánvaló alkalmatlansága miatt. Követelésük persze süket fülekre talált.
A pandémia hajtómotorjaként tehát a PCR-teszt szolgál. A módszer lényege a "ciklusküszöb" megfelelő beállítása. Vagyis minél több mérési ciklust alkalmaznak, annál több pozitív eredményt produkál a teszt (vagyis fertőzést és Covid-áldozatot). Még maga a nagy guru, Anthony Fauci is kibökte óvatlanul egy alkalommal, hogy "35 ciklus felett a teszt használhatatlan". Akkor pedig miért van az, hogy világszerte 35 vagy több ciklust alkalmaztak rutinszerűen a pandémia alatt végzett tesztelések során? Még a New York Times is – amit igazán nem lehet a vírustagadók gyülekezetének titulálni – felvetette ezt a kérdést egyik cikkében tavaly nyáron.
A tesztelésnek köszönhetően tehát a pandémiát tetszés szerint lehet "be- és kikapcsolni”, lehetővé téve ezzel az egészségügyi rezsimnek, hogy az "esetekkel" és "áldozatokkal" számháborút folytasson a lakosság megregulázására.
A félelem gerjesztésének ezt a módját mindmáig rutinszerűen alkalmazzák, bár egyes esetekben már enyhébb korlátozásokkal. Hogy ennek mi lehet az oka, annak megértéséhez vegyük elő ismét a gazdasági indítékokat. Amint arról már szó volt, a pénzügyi rendszerbe több ezer milliárd "frissen nyomtatott" készpénzt pumpáltak bele a jegybankok mindössze "néhány klikkeléssel" és ez a pénzösszeg most is ott feszül a rendszerben. Az akció célja az egyes területeken bekövetkezett likviditáshiány feltöltése volt. A rendszerbe pumpált pénz nagy része az "árnyék-bankrendszerben", az értékpapírpiacokon és különböző kriptodeviza piacokon ülepedett le, olyan területeken, amelyek nem a fogyasztást és a beruházásokat finanszírozzák. Mindegyik terület kizárólag a pénzügyi spekuláció finanszírozását szolgálja olcsó hitelekkel. Vagyis azt, amit Marx "fiktív tőkének" nevezett, amelyik a reálgazdasági ciklusoktól függetlenül él önálló életet és így bonyolódik bele saját ördögi körébe.
![klima](/media/2021/09/kli_23165024.jpg)
Mindenekelőtt meg kell akadályozni, hogy ez a pénztömeg rászabaduljon a reálgazdaságra, mert az hiperinflációt okozna. És ebben tölt be fontos szerepet a vírus. Míg kezdetben a vírus a "reálgazdaság izolálására" szolgált (a BIS megfogalmazása szerint) addig mostanra az újraindítás hangolása lett a feladata olyan dogmatikus követelmények függvényében, mint az átoltási arány és a legabszurdabb rendszabályokhoz való tömeges igazodás.
És amelyek a jelek szerint nemsokára már klímavédelmi okokból elrendelt korlátozásokra is
kiterjednek majd. Emlékszünk még arra a szlogenre, hogy "csak az oltás adhatja vissza a
szabadságunkat"?
![var](/media/2021/09/vari_23165138.jpg)
Hát hogy-hogy nem, azóta a vírus mindenféle újabb "variánsai" állják már el a beígért szabadság felé vezető utat. A variánsok az "esetszám" növelésével teszik indokolttá a szükségállapot fenntartását.
Nyitva tartva ezáltal az utat a jegybankok előtt, hogy tovább pumpálhassák a virtuális pénzt a rendszerbe.
Az uralkodó elit ahelyett, hogy visszaállítaná a pénzügyi rendszert a normális kamatszinten való működésre, inkább a pénzügyi rendszert felfaló szörnyet táplálja tovább az "egészségügyi szükséghelyzettel".
A sokat hangoztatott "tapering" (a monetáris ösztönzés csökkentése) tehát várhat, éppúgy mint a pandémia vége – a „pandexit”.
![pepp](/media/2021/09/pepp_23165258.jpg)
Az Európai Unióban például az Európai Központi Bank, az EKB 1,85 ezer milliárd eurós "pandémiás rendkívüli eszközvásárlási programja" a PEPP állítólag 2022 márciusáig fog tartani. De már most rebesgetik, hogy ennél sokkal tovább. Időközben a Delta variáns is megkezdte áldásos tevékenységét. A nyári szezonban a Delta okán bevezetett ismételt szigorítások romba döntötték a turisztika és utazási ágazatot. Vagyis az önbeteljesítő jóslat egy újabb konkrét példájához van szerencsénk.
![luc](/media/2021/09/luc_23165405.jpg)
Különösen ha azt vesszük, hogy ráadásul a vírus különböző variánsai is a Nobel-díjas Luc Montagnier és más neves szakértők szerint éppen hogy a tömeges átoltás következményeként jönnek létre.
Akárhogy is legyen, a már szinte szenilis állapotba került ipari kapitalizmus egyetlen túlélési esélyét egy olyan paradigma-váltás jelenti,
ami oligarchikus diktatúrává formálja át a liberális társadalmi berendezkedést.
Tökéletes bűncselekménynek ugyan túlzás lenne nevezni, de ennek a globalista puccsnak a szervezőit azért elismerés illeti meg egyfajta szadista zsenialitásuk miatt. Alattomos húzásukat siker koronázta, és még az is lehet, hogy várakozásaikon felüli eredményt hozott. A helyzet azonban az, hogy
minden totalitárius kísérlet eleve kudarcra van ítélve és ez még a Covid-vallás főpapjaira is, és az "egészségügyi szükségállapot" címén az emberiség ellen folytatott pszichológiai hadviselést levezénylő, az elitet kiszolgáló lakájokra is igaz.
A hatalom minden esetben a mindenhatóság csalóka bűvöletével kápráztatja el a gyakorlóit. A "vezérlőtermekben" az irányítók most sem kapnak valós visszajelzést dominánsnak hitt helyzetük tényleges szilárdságáról. Amit a hatalom gyakorlói soha nem lesznek képesek belátni az az, hogy konkrétan az ő hatalmuk is egy "magasabb cél", nevezetesen a kapitalista mátrix önreprodukáló képességének a szolgálatában áll, annak függvénye.
A mostani hatalom azt a profittermelő gépezetet szolgálja, amelynek egyetlen célja továbbhaladni a züllött, potenciálisan az emberiség kihalása felé vezető útján.
A világot a Covid-szolgaság kelepcéjébe csalogató hatalmi elit pedig egy, a vírushoz hasonlóan láthatatlan és kiszámíthatatlan automatizált kapitalista gépezetnek az antropomorf megtestesülése.
Korunk újdonsága pedig az, hogy a "bezárt társadalom" (locked-down society) az a modell, amely a legjobban garantálja a kapitalista gépezet reprodukálhatóságát, függetlenül annak disztópikus rendeltetésétől.