Nagy többséggel fogadta el tegnap a képviselőház a különnyugdíjak eltörlésére vonatkozó jogszabálytervezetet. Szinte példátlan összefogással, szociáldemokraták és liberálisak egyaránt támogatták az intézkedést – 247-en megszavazták, 21-en pedig tartózkodtak –, de más pártok honatyái is rábólintottak a tervezetre.
Gyanútlan, a bukaresti parlamenti teatralitást nem ismerő szemlélő azt hinné, elérkezett az igazságosság várva várt pillanata, és ezentúl mindenkire egyformán érvényesek lesznek az állami nyugdíjrendszer szabályai. Vagyis az öregségi járulékot mindenkinek egységes rendszer szerint állapítják majd meg, méltányosan, azaz idős korában végre mindenki annyi nyugdíjat kap, amennyivel hozzájárult a társadalombiztosítási rendszerhez.
Csakhogy a látszat most is csal. Noha öregségi járulékról beszélünk, e tekintetben továbbra is léteznek egyenlők és egyenlőbbek. Egyrészt, az eddigi kedvezményezettek nyugdíjkorhatára nem változott, tehát aki 45 vagy 50 éves korában, adott esetben húsz év szolgálati idővel nyugdíjba mehetett – például rendőrök, ügyészek –, ezentúl is megteheti. Másrészt, a látványos gesztussal leradírozott különnyugdíjak csak igen kis részét képezik a speciális juttatásoknak. A mostani megszorítások főként ügyészekre, bírákra, pilótákra, volt parlamenti képviselőkre és polgármesterekre vonatkoznak. A katonák, a rendőrök, a titkosszolgák szolgálati idő utáni juttatásaihoz nem nyúltak a jogalkotók – pedig a különnyugdíjak mintegy 90 százalékát ezek teszik ki. Ilyen intézkedést ma Romániában a politikai alakulatok nagy többsége nem mer felvállalni. Harmadrészt – miként a Mentsétek meg Romániát Szövetség politikusai is figyelmeztettek – könnyen megeshet, hogy a nagy csinnadrattával elfogadott jogszabály nem megy át az alkotmánybíróság szűrőjén, s akkor bizony minden marad a régiben. Sőt, mi több, liberálisok, szociáldemokraták egyként mutogathatnak majd megkönnyebbülve a taláros testületre, mondván, „mi igazán szerettük volna eltörölni a különnyugdíjak egy részét, de az alkotmánybíróság nem engedte”.
Amennyiben a tegnapi képviselőházi hirtelen nekifutamodás kudarcba fullad, az egész nem több szemfényvesztésnél, színjátéknál. Az elfogadott határozat különben sem jelenti azt, hogy megszűnne az állami nyugdíjrendszerben lévő tekintélyes igazságtalanság, s hogy ne lennének továbbra is egyenlők és egyenlőbbek. Maradnak a kiváltságosak, akik más szempontok szerint kapják a maguk igen kerek – a legbeszédesebb a volt kommunista börtönigazgató-ügyész közel 74 ezer lejes illetménye! – nyugdíját, ellentétben az egykori mezőgazdasági dolgozókkal, akiknek csupán 700 lej jut havonta. Ez egyhamar nem változik, s a nyugdíjukkal elégedetlenek akár George Orwell hetvenöt éve megjelent, Állatfarm című regényének egyik kulcsmondatát is emlegethetik – „minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél” –, mert a tegnapi elsöprő többséget ez már kevésbé érdekli, így az igazán nélkülöző idősek maradnak azzal a kevés pénzecskével, amit havonta visz nekik a postás.
Mózes László / Háromszék