Vajon meddig lehet húzni egy politikai válságot? A szociáldemokraták 2016 decemberében aratott „történelmi” választási győzelmük után alig néhány héttel már konfliktusba keveredtek, és nem csupán az igazságszolgáltatás megpuhítási kísérlete miatt felháborodott polgárokkal, hanem egymással is.
Váratlan kinevezések és leváltások jelezték a harcot, amelyet nem az emberek, az ország érdekében folytattak – noha ezért szavaztak rájuk a szép ígéretekkel beetetett polgárok –, hanem a hatalom birtoklásáért. Azért a hatalomért, amely az övék, de nem teljes egészében.
Liviu Dragnea pártelnök bukását gyakorlatilag már második perétől kezdve – az elsőre, amelyben választási csalásért ítélték el, még rá lehetett fogni, hogy politikai indíttatású, a második (két pártalkalmazott közpénzből való fizetése) azonban már sima korrupciós eset, a harmadik, a Tel Drum-dosszié pedig igazán nagyszabású ügy maffiajellegű szervezettel és elsikkasztott eurómilliókkal – jósolják és várják a politikai elemzők és ellenfelek, és hitelével együtt népszerűsége is látványosan párolog, de lám, még mindig vannak hívei és támogatói, akik szerint neki kellene vezetnie a pártot, a kormányt és az országot is. Az még érthető, hogy a hozzá hasonlóan perbe fogott kollégái benne bíznak: másnak ugyanis nem annyira sürgős és fontos a büntető törvénykönyv módosítása. Eddig ők voltak többségben: habár érezhető volt némi ellenállás, fanyalgás, halogatási kísérlet, 2017 végén mégis terítékre került az igazságügyi törvénycsomag, és a parlament példátlanul durván, gyorsan, a demokráciát még csak nem is mímelve elfogadta azokat a jogszabályokat, amelyek ellen lassan egy éve tiltakozik az utca, a szakma és a nyugati diplomácia. De még nem mindent: a büntető törvénykönyv még hátravan, ezt szeretné Dragnea mindenáron kivégezni, mielőtt lelép a színről.
Ez az igazi tétje az SZDP-n belüli küzdelemnek, nem az, hogy a pártelnök vagy a miniszterelnök nyeri-e meg. Előbbinek egyre kevesebb eszköze van, hiszen ha Tudose is megbukik, Klaus Iohannis államfő aligha fogja harmadszor is rájuk bízni a kormányalakítást – és mivel a parlamentben még többségük van, bármilyen más megoldást leszavazhatnak, akkor pedig előrehozott választásokat kell kiírni. Ami – a hosszan tartó politikai instabilitás mellett, bár ezzel nem nagyon törődnek – több hónapos időveszteséget jelent, miközben a bíróságok dolgoznak; tehát nem jó megoldás, hiszen csak rosszabb helyzetbe kerülhetnek. Látják ezt a párton belül is, majd kiderül, hogy mennyien.
Kívülről nagyon egyszerűnek látszik minden: az SZDP mélyrepülésének legfőbb oka Liviu Dragnea pártelnök, aki képtelen uralkodni diktátori hajlamain. Pártjának már csak azért is meg kellene szabadulnia tőle, mert jövőben államelnök-választás lesz, és a baloldal aligha akarja zsinórban a negyediket is elveszíteni. Komoly jelöltje azonban nincs. De nagyobb baj, hogy komolyabb kormányzás sem mutatkozik a láthatáron...
Demeter J. Ildikó / Háromszék