Szinte már fel sem tűnik, úgy megszoktuk, olyannyira bevett gyakorlattá vált Romániában, hogy az ország vezetői élen járnak a nem egyszer saját maguk hozta törvények kijátszásában.
Majdhogynem minden napra jut egy-egy olyan nyilatkozat, hír, amit normális országban nem is nagyon tudnának értelmezni, olyannyira ellentétes az Európában mostanság meglehetősen divatossá vált jogállamiság alapelveivel.
Jóformán még el sem telt a hétvége, amelyen az ország miniszterelnöke nyíltan buzdított mindenkit arra, hogy hagyja figyelmen kívül az alkotmánybíróság határozatát – megkérdőjelezve tehát a legfőbb bírói fórum, a jogállam alapjának számító testület döntését! –, munkaügyi minisztere, Violeta Alexandru sietett fölzárkózni mellé, és azt ecsetelgette, miért nem lehet szeptembertől végrehajtani a 40 százalékos nyugdíjemelést. Amiről – nem mellesleg – érvényes, a parlament által nagy többséggel megszavazott, az államelnök által kihirdetett törvény rendelkezik. Az már csak a sors iróniája, hogy e jogszabályt azok is megszavazták, akik most populizmussal vádolják az előterjesztő szociáldemokratákat.
Persze, lehet és vélhetően kell is azon vitatkozni, hogy mennyire időszerű most a járvány sújtotta, gazdasági válság kínozta országban a nyugdíjak 40 százalékos növelése, mekkora terhet ró ez a költségvetésre, fenntartható-e hosszú távon az intézkedés. De az erről szóló beszélgetéseknek, vitáknak semmiképpen sem úgy kellene kezdődniük, hogy a kormány illetékesei kerek perec bejelentik: nincs pénz. Az intézkedést ugyanis mégiscsak érvényben levő törvény írja elő, azt nem alkalmazni pedig nyilvánvaló törvényszegés. Normális országban a kormány megoldásokat keresne a törvényhozó testület által elfogadott, érvényben levő jogszabály előírásainak alkalmazására. Ha esetleg nem talál forrásokat, ami jelen helyzetben még talán érthető is lenne, akkor előbb egyeztet a nyugdíjasok képviselőivel, tárgyalásokat kezdeményez a pártokkal, törvénymódosítást terjeszt a parlament elé, végül, ha nem körvonalazódik kompromisszum, lemond mandátumáról. Semmiképpen sem azt teszi, amit Ludovic Orban és csapata, akik szemrebbenés nélkül közlik, hogy nincs pénz, és keresnek majd jogi megoldást – magyarán kiskaput – arra, hogy ne kelljen alkalmazni a jogszabályt.
Mifelénk persze nincs ebben semmi meglepő: ugyanígy figyelmen kívül hagyják a gyermekpénz növeléséről szóló törvényt, és ugyanígy, alkotmányellenes és törvénytelen intézkedésekkel, katonai rendeletekkel, rendőrkocsikból bőgetett himnusszal és esztelen bírságolással vezették az országot a koronavírus-járvány idején is. Hogy hová, azt láthatjuk: Ukrajnát leszámítva nincs még ország Európában, ahol ennyire rosszul állna a koronavírus elleni küzdelem, mint nálunk. Talán ebben és minden másban is jobban állnánk, ha a törvényeket tisztelő, nem pedig azokat kijátszó vezetőink lennének olyanok helyett, akik a kormánypalotában maszk nélkül iszogatnak-cigizgetnek, akárha valami lerobbant külvárosi kocsmában múlatnák az időt.
Farcádi Botond / Háromszék