A hétköznapok során hányszor gondolkodok el azon, hogy milyen életet élek, valóban azt az életet élem-e, amire vágyom és az az élet milyen számomra, elégedett vagyok vele? Nehéz kérdések, melyek megválaszolása saját magam számára is bátorságot, belső erőt és időt igényelnek.
Ezen kérdések megválaszolására egy lelki nap keretén belül került sor, melyet a Gyulafehérvári Caritas Ki-Út programja és a Segítő Nővérek közössége szervezett Székelyudvarhelyen, a Szent Pió házban, 14 gyógyulni vágyó és választ kereső szenvedélybetegnek és hozzátartozónak.
A szenvedélybetegségből, avagy bármilyen egyéb betegségből való gyógyulás első lépése a magammal való őszinteség. Az elmúlt és a jelenlegi időszak megpróbáltatásokkal teli, viszont minden nehézség akkor tud gyümölcsöző lenni, hogyha merek őszintén ránézni és megválaszolni, hogy hogyan hat rám, mi fáj, mi dühít fel, mi irányítja az életemet, mi az, amivel szemben tehetetlen vagyok, mit tudok tenni magamért, a gyógyulásomért, a felépülésemért? Sok-sok olyan kérdés, melyhez idő kell, megállás, befele figyelés. A kihívásokkal teli időszak egy lehetőség tud lenni a megállásra.
Egy ilyen megálló volt az elmúlt szombat azon gyógyuló közösség tagjainak, akik életét az alkoholizmus merően befolyásolta és irányította, de az életük fölötti irányítást merték visszavenni, mertek segítséget kérni, merték újból az életet választani – a józan életet, és mertek újból az Isten fele fordulni. Mindenkinek meg kell találnia azt a kaput, mely számukra nyitva van, befogadják és elfogadják őt. A példabeszéd is, melyre a lelki nap épült, így szól: „Én vagyok a juhok számára a kapu. Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor.”
A szenvedélybetegeknek és hozzátartozók lelki napján résztvevő emberek élete már nem az italra megszerzett pénztől, a hazugságoktól, a hamis barátokról, az alkoholgőztől és a mámorosan eltöltött óráktól bőséges. Az életük bősége másban keresendő. Az ő életüket már nem az alkohol irányítja, hanem annál merően értékesebb, több, mélyebb, igazibb. Az ő életüket a jó pásztor vezérli.
Mezei Hajnal, fejlesztőpedagógus, prevenciós szakember