A 2011. január 5-én meghozott és február 9-től életbe lépett, 1-es számot viselő tanügyi törvény 135. cikkelyének 1. pontja kimondja, hogy a multikulturális és többnyelvű egyetemeken a nemzeti kisebbségek nyelvén működő tagozatokat és karokat kell létrehozni. Ennek ellenére a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem szenátusa az egyetemi autonómiára hivatkozva ezt következetesen és makacsul visszautasította.
A világon egyedi és példátlan módon, hiszen nincs a földkerekségnek még egy olyan országa, ahol bármilyen jellegű autonómiára hivatkozva szembehelyezkedhetnek az érvényben lévő törvényekkel. Romániában viszont immár nyolc esztendeje, hogy ezt következmények nélkül megtehetik. Lekezelően és pökhendien, ezzel is éreztetvén, hogy megtűrt és másodrangú állampolgároknak tekintenek minket.
Ráadásul a minap angol kar létrehozásáról döntött a Petru Maior Műszaki Egyetemmel való egyesüléssel jócskán kibővült intézmény vezető szerve, nyomatékosítván, hogy semmibe vesz és átnéz rajtunk. Ezzel is a tudomásunkra hozván, hogy ami még az idegeneknek is szabad, az számunkra továbbra sem engedélyezett. Az ekképpen hozzánk intézett üzenetük egyértelművé tétele érdekében pedig nekiláttak a tengődő, de mégis csak létező magyar tagozat felszámolásához. Hiszen a szóbeli vizsgák kiiktatása és az egységes tesztkérdések bevezetése félreérthetetlenül ebbe az irányba mutat. Kizárja ugyanis a magyar szakirodalom felhasználását, megszűnteti a magyar egyetemi oktatók eddig is ingatag önállóságát, és mindezek által felszámolja a csíráiban még létező magyar szellemiséget.
Ilyen előzmények után és körülmények közepette teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy a helyzetet tovább rontó félmegoldásokról tárgyalgassunk az egyetem magyargyűlöletéről hírhedt rektorával és Maros megye prefektusával, mert ez csak meddő időhúzás. Az elmúlt harminc esztendő alatt ugyanis bebizonyosodott, hogy a jogaink szavatolása és a törvények tiszteletben tartása érdekében nem alkudozásra, hanem határozott fellépésre van szükség, beleértve az utcai megmozdulásokat is. És amennyiben ez sem vezet eredményre, akkor hazai, majd szükség esetén nemzetközi bíróságra kell vinni az ügyet.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó