Néhányan korábban már megfogalmazták aggodalmukat egy esetleges tragédiáról a Genovában leomlott viadukttal összefüggésben.
Az építészmérnökök szakportálján, az ingegneri.info oldalon professzor Brencich, a Genovai Egyetem tanára már 2016-ban figyelmeztetett: „A Polcevera fölött ívelő híd is részese volt egy rendkívüli karbantartási munkálatnak, beleértve a felfüggesztési vezetés cseréjén a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején, amikor az eredeti pilléreket új kábelekkel erősítették meg. Az ilyen struktúra élettartama elvileg legalább száz év, de az első évtizedekben olyan sok helyen repedt be vagy bomlott le a beton, hogy néhány éven belül ennek a költsége meghaladhatja a híd teljes újjáépítésének költségeit: abban a pillanatban itt lesz az ideje, hogy inkább teljesen lerombolják és újjáépítsék.”
Brencich kedden megerősítette tavalyi szavait a Radio Capitalnak, hozzátéve, hogy egy hidat nem dönt össze egy vihar.
A hidat egy olasz építészmérnök, Riccardo Morandi tervezte, és nem ez az első általa tervezett híd, ami összeomlott, ez persze lehet fatális véletlenek összjátéka, vagy sokkal inkább a karbantartás, mint a tervezés hibája, de ezt most még nem tudhatjuk. Morandi tervezte azt a venezuelai hidat, amely két évvel az átadás után, 1964-ben omlott össze, amikor nekiment egy hatalmas tanker. A genovai hidat 1963 és 1967 között építették. Riccardo Morandi egyébként 1989-ben halt meg, öngyilkos lett.
A város egykori tanácsosa, a demokrata párti Gianni Vassallo azt mondta egy tévéinterjúban, hogy amikor a hidat építették, akkor az nem arra készült, hogy ekkora forgalmat és ilyen súlyú tehergépjárműveket elbírjon.
Az ANSA olasz hírügynökség pedig azt írja, hogy a Morandi-híddal az volt a baj, hogy a cölöpök betonból, és nem fémből készültek, és a hatvanas években nem számítottak arra, hogy az a beton leomolhat. Ötven évvel ezelőtt még óriási bizalom volt a vasbetonban, úgy vélték, hogy az örökké tart, de csak néhány évtizedig bírja. Erről Diego Zoppi, az Építészek Országos Tanácsának tagja beszélt a hírügynökségnek. Azt mondta, a fém alapokat cementtel vették körül, amely azonban nem bírta a terhelést, a kisebb omlások miatt levegő került a pillérekbe, amely pedig oxidálni kezdte a fémet. Vagyis a cement nem védte meg többé a fémet, így a hidat szinte egyfolytában, újra és újra fel kellett újítani, ráadásul rengeteg pénzt költöttek rá. Az összeomlás veszélyét az építész szerint alábecsülték.
Olaszországban nem a Morandi-híd az egyetlen, amely leomlott. A Corriere Della Sera összeszedte, hogy az elmúlt 15 évben már kilenc kisebb-nagyobb hasonló baleset történt az országban.