Első világháborús katonai kitüntetések

1. Sorrendben: vitézségi nagyezüst, kisezüst, bronz, Károly Csapatkereszt, Sebesültek Érme

Fellapozva a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nép napilapnak a Nagy Háború éveiben megjelent számait, gyakran olvashatunk főként a vidékünkről bevonult és harctéri szolgálatot teljesítő katonák hőstetteiről és a nekik adományozható kitüntetésekről.

Az erre vonatkozó tudósításokat hivatalos hírszolgálat anyagából és a központi sajtóból vette át a lap szerkesztősége, de számos, írói vénával rendelkező, az otthoniak tájékoztatását szükségesnek érző frontharcos küldött a harctéri élményeiről közlésre szánt beszámolót.

Természetes, hogy a kitüntetett katonák hazaírt soraikban is büszkén emlegették a hősiességükért kiérdemelt elismerést. Az elnyert kitüntetés dicsőség volt nekik, büszkeség a hozzátartozóknak. A világháború hazai hőseire is emlékezve az alábbiakban a háború legismertebb osztrák-magyar érdemjeleit mutatjuk be emberközelbe hozva ezeket néhány, újságokból, levelekből, visszaemlékezésekből tallózott idézeteket korabeli fényképekkel.

Meg kívánom jegyezni egyrészt, hogy a részletek után érdeklődő a világhálón számos írást talál a kitüntetésekről, ezek odaítélési szabályzatáról, másrészt számos kitüntetett katona arcképe megtalálható a vitéz Deseö Lajos tábornok szerkesztette Erdélyi ezredek az első világháborúban című munkában.

A kitüntetések értékét tekintve legjelentősebb a II. József német-római császár és magyar király által 1789-ben létesített Vitézségi Érem, melynek fokozatai, kiérdemlési szabályai az évtizedek folyamán sokszor változtak. Ferenc József osztrák császár és magyar király 1915-ben az addigi arany-, nagy- és kisezüst fokozatokat a Bronz Vitézségi Éremmel bővítette.

Az érem előoldalán Ferenc József (1917-től IV. Károly király) jobbra forduló dombormű profilja látható körfelirattal. 1915-ben rendelkeztek arról, hogy az érem tulajdonosai igazolványt kapjanak kitüntetésükről. Az Arany Vitézségi Érem 40 mm átmérőjű, 1916-tól rendelet mondta ki, hogy ez bronzból készüljön a háború idejére, melyet később nemesfém anyagúra fognak cserélni. A nagyezüst szintén 40 mm, a kisezüst és bronz 31 mm átmérőjű. Az arany és ezüst érmekért havi pénzjutalom is járt. Minden fokozat többször is adományozható volt (az 1. sz. képen 1–3.).

Uralkodása alatt IV. Károly a fentieken kívül két „tömegkitüntetést” is alapított: az egyik a Károly Csapatkereszt, amely 12 heti folyamatos frontszolgálat teljesítésével volt kiérdemelhető és cinkötvözetből készült, a másik pedig az 1918 júliusában alapított Sebesültek Érme, amelyet a fegyveres erők azon tagjai kaphattak meg, akik a háború idején harceszközök által megsebesültek, illetve háborús cselekmények folytán maradandó egészségkárosodást szenvedtek (az 1. sz. képen 4–5.).

Első világháborús katonai kitüntetések

2.

Háromszék kitüntetettjei közül elsőként Pozsony Ferenc zabolai származású tűzért emeljük ki, aki a keleti fronton 1915-ben két alkalommal is bátran szembeszállt ágyúival a kozák lovasság ellen. 1915. augusztus 19-én így ír szüleinek: „…Most épp ma este kaptam meg a vitézségi érdemjelt, sorakoztattak és megkaptuk egy fiúval együtt a bronz vitézségi érdemjelt szalaggal egybe…”, november 14-én pedig: „…kaptam egy vitézségi érdemjelt azért, hogy az ágyúval az utolsó percig lőttem, amikor a kozákok rohamoztak.” (2. kép. Az idézeteket és a fényképet Pozsony Ferenc Üzenet a frontról című könyvéből vettem át.)

A szülőföld szeretetének szép példáját mutatta a sepsiszentgyörgyi Kakas András szakaszvezető, aki hadbavonulásakor felkereste városa polgármesterét, hogy látná el a Brassóból induló negyedik zászlóaljat lobogóval. Kérését tett követte, a közadakozásból elkészített zászlót a város lakossága is megcsodálhatta Istfánffy János kereskedő kirakatában. A zászlót a frontra induló szerelvény egyik vagonjának oldalára erősítették.

Galíciában egy túlerővel szembeni ütközetben többszöri roham után „…a mi »vén zászlótartónk« magasra emelve a szép lobogót, hangosan kiáltotta: »Előre, fiúk!«” – írja az önkéntes tudósító a Székely Nép 1915/36. számában – majd így folytatja: „A muszkák látva a szép lobogót, körül akarták venni, hogy elvegyék, de ekkor a nyeléről levette, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. A lobogó tehát eltűnt, de a führer urat láttuk, rohanok oda, s kérdem, hol a lobogó? »A derekamra csavartam«, volt a rövid válasz. Ezután ellentámadásba mentünk s kivertük állasaikból a túlnyomó ellenséget s megvetettük lábunkat… Ekkor kapta Kakas szakaszvezető úr a vitézségi ezüst érmet, mellyel azóta minden hónap elsején 7 korona 50 fillér jár.”

Első világháborús katonai kitüntetések

3.

A bikfalvi Pál András önkéntes szakaszát szintén Galíciában az ellenség bekerítette, s megadásra szólította fel, ők azonban kitörtek s kézitusa után sikerült egységükhöz visszatérni. Társaival együtt kisezüst lett a jutalma. „…senki sem akart ezüstöt, de úgy féltünk a hadifogságtól, hogy inkább nekik mentünk…” – írta haza küldött tábori lapján.
A későbbi neves sepsiszentgyörgyi orvos, dr. Vajna Mihály mint zászlós, az olasz fronton harcolt 1918-ban. A június 15-én lefolyt ütközetben tanúsított vitézségéért kisezüstre terjesztették fel. Naplójában június 20-án így ír: „A 15-i eseményekért 01-re (kisezüst) lettem beadva…

 

Első világháborús katonai kitüntetések

4.

De én még ezt is csodálom, kinek olyan parancsnoka van, mint Bartalis Kornél főhadnagy, aki irigyli a kitüntetést tőlünk, frontharcosoktól, s ha tőle függne, nem adna semmit…” (3. kép. A mellékelt felvételen Vajna Mihályt látjuk mellén a kis­ezüsttel és a csapatkereszttel, alatta, zubbonyának zsebén pedig a 24. honvéd gyalogezred jelvényét fedezhetjük fel.)

Az Ojtozi-szoros körüli csatákra emlékezve, évfordulós fényképpel zárjuk írásunkat: IV. Károly gratulál vagy kitünteti (?) a képen látható, már több kitüntetéssel rendelkező katonát. A felvétel hátoldalán azt olvashatjuk: Bereck, 1917. október 16. (4. kép).

József Álmos / Háromszék

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük