Az előadók és egykori áldozatok. Balról jobbra: Benkő Levente történész, Jancsó Csaba elítélt, Marosán Csaba színművész és Puskás Attila elítélt

Marosán Csaba kolozsvári színművész, Intés az őrzőkhöz című, versekből, népdalokból és egyházi énekekből összeállított lírai estjével vette kezdetét hétfőn Sepsiszentgyörgyön az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc eseményeit felidéző, valamint hősei előtt tisztelgő megemlékezés-sorozat.

A megyeszékhely önkormányzata által szervezett rendezvény Benkő Levente újságíró, történész előadásával folytatódott.

Marosán megrázó és ugyanakkor önvizsgálatra késztető, felnőttes bölcsességgel összeállított, de ifjúi hévvel nyomatékosított műsora nem csak a történelmi korokon átívelő magyar szabadságvágynak adott hangot, hanem az egymás iránti felelősségvállalás szükségességére is figyelmeztetett. Benkő Levente saját kutatásaira támaszkodva tárta a hallgatóság elé 1956 forró őszének erdélyi eseményeit, illetve azok következményeit. A korszak szellemét jól érzékelteti az általa idézett Mihai Nedelcu Kolozs tartományi Securitate-parancsnok ama év április 1-jén elhangzott önvallomása. Ebből ugyanis kiderül, hogy a kommunista titkosrendőrség legfőbb feladata a terror bevezetése és annak fenntartása volt, hiszen felkészítők után a következő utasítással bocsátották útra őket: „üssetek és vágjatok!”

A kommunizmusnak véget vetni akaró magyarországi forradalom híre a hatalom akarata ellenére átszivárgott a román államhatáron, és hatására itt is mozgolódni kezdtek. Elsőként (1956. október 24-én) a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán megszervezett diákgyűlésen nyilvánították ki rokonszenvüket a felkelőkkel.

Megtorlásként Balázs Imre 7, Tirnován Vid 6 év fegyházbüntetést kapott. Október 30-án a temesvári Műszaki Egyetem zömében román diákjai tették ugyanazt, amelynek nyomán 3000 személyt tartóztattak le, és közülük harmincat, valamint egy tanárt be is zártak. A kolozsvári Házsongárdi temetőben halottak napján Dzsida Jenő sírjánál gyülekező, majd gyertyát gyújtó egyetemisták közül Dávid Gyula és Bartis Ferenc 7, Páskándi Géza 6 esztendő börtönbüntetést kapott. A Bolyai Tudományegyetem Diákszövetsége programtervezete megírásáért Várhegyi Istvánra 7, Nagy Benedekre 5, Koczka Györgyre 3, Kelemen Kálmánra 3 esztendő szabadságvesztés várt.

A megtorlások a forradalom és szabadságharc szovjet tankok általi vérbefojtása után sem értek véget. Így a sepsiszentgyörgyi parkban álló ’48-as emlékművet 1957–58. március 14-én megkoszorúzó Székely Ifjak Társasága tagjai közül Bordás Attilát 12, Gyertyánosi Csabát 10, Gyertyánosi Gábort 12, Jancsó Csaba Leventét 8, Jancsó Sándort 8, Molnár Bélát 6, Ütő Szabó Lajost 15, Szalai Attilát 18 év börtönnel sújtották. Csíkszeredában Puskás Attila 20, Palczer Károly 15, Bereck Lajos 8, Kovács Gyula 8, Lőrinczi János 7, Kovács Dénes tanár 4 év börtönt kapott, Sántha Imre diákra 7, Vorzsák Jánosra 7, Zsók Lászlóra 6, Szőcs Lászlóra 5 és János Lászlóra 3 esztendőt sóztak rá.

A felsorolást sajnos még hosszasan lehetne folytatni, ugyanis 1956–1962 között Romániában közel tízezer, köztük több halálos ítélet született. Ezek következtében kioltották Ábrahám Árpád, Alexandru Fântânaru, b. Huszár József, Kónya István, Lukács István, Orbán István, Orbán Károly, Szoboszlai Aladár, Tamás Dezső, Tamás Imre, Sass Kálmán és Hollós István életét.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó